Videó: Zsóka

 

 

 

Az úgynevezett Devizahiteles Kerekasztal története igen szép példája a magyar politikai anomáliáknak, több alkalommal tudósítottunk már róla. A lényege, hogy a magyarországi politika - akár csak a rendszerváltás óta eltelt időt alapul véve - mint a következmények nélküli, köztörvényes lakosság elleni bűncselekmények prémium kategóriás szálláscsinálója, ahol a fehérgalléros politikai bűnözők azóta hazudoznak demokráciát és népképviseletet, amióta ki lehet mondani e szót a parament falai között, 2013-ban először tette lehetővé, hogy egy a társadalmat mélyen érintő probléma megoldásában, akár csak érintőlegesen, vagy látszólagosan, az ügyben érintett valódi civil - tehát nem a holdudvarok által kreált, kinevelt, irányított és pénzelt - szervezetek, legalább elmondhassák a véleményüket, illetve megoldásokat javasolhassanak olyan illetékesek előtt, akiknek megszólalási lehetőségük van a parlamentben. 

 

 

Ez nem tűnik túl nagy kegynek az európai demokráciától majd negyed évszázad után, ugye? Namármost, annak ellenére, hogy a devizahitelelnek becézett, nyilvánvaló banki rablás, szemmel láthatólag nem csak azokat érinti negatívan, akik fulladoznak vagy belefulladtak már ebbe a mesterséges pénzügyi manipulációba, hanem az egész ország összes meghatározó mikro és makro mutatóját, ezért nem gondolom, hogy lángelmének kell lenni ahhoz, hogy politikusi szinten valaki legalább meghallgassa az önszerveződő civil szervezetek véleményét is az ügyben. Ennek ellenére, hosszú időn keresztül ez szóba sem kerülhetett, egy gesztusra nem tellett tehát a parlamentből senkinek.

 

Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve jött a Jobbik és felajánlotta, hogy egy a nép pénzén fenntartott kényelmes és tágas közintézményben, a Képviselői Irodaházban, melyben a nép pénzén igen jól tartott képviselők napköziznek, mintegy két óra erejéig néha tanácskozhassanak a dologról a civilek, továbbá segédkeztek a parlamenti pártok és a média hivatalos meghívásában az  eseményre. Nem mint főszervezők voltak tehát jelen, hanem a lehetőséget és az infrastruktúrát biztosították a civilek számára. 

 

Miután a már említett minimális gesztust gyakorló Jobbik képviselőin kívül, soha nem jött el egyik párt képviselője sem, egyszer személyesen kérdeztem meg a folyosón flangáló LMP-s Vágó Gábort, hogy ugyan nem tudnák-e az egyik gyakornokukat, legalább csak a látszat kedvéért bezsúfolni ilyenkor a terembe, ha már az MSZP-től vagy FIDESZ-től egy ekkora erőfeszítés nem várható el? A válasz az volt, hogy nem nagyon van szabad kapacitásuk, rengeteg dolguk van, de majd megvizsgálják a kérdést, sőt lehet, hogy nem is tudtak róla hivatalosan, akkor meg ugye, hogyan tudnának megjelenni, a két szobával arrébb lévő teremben? Természtesen a következő alkalommal sem ért rá senki eljönni, pedig akkor az épületen belül előre jeleztem, ha esetleg elkallódott volna a meghívójuk, de nyilván lejött a beszélgetésből, hogy inkább arról van szó, hogy nem szívesen csatlakoznak semmilyen ügyhöz, amihez a Jobbiknak - ha csak érintőlegesen is, de - köze van.

 

Ez a fajta politikai dilettantizmus egyébként nyilvánvalóan eredményezi, például a gyenge - kizárólag választásokkor 5 % közelébe érő - lakossági támogatottságukat, hiszen ha lassan negyed évszázad óta először, a népet van lehetőség meghallgatni egy elsőrendű társadalmi probléma ügyében (amelyik ráadásul magától házhoz jön) akkor ott csak borzasztóan besötétített agyú politikus fintorog azon, hogy ki hívta össze a gyűlést. Az idáig négy vagy öt alkalommal megrendezésre került DEHIK rendezvényre, soha egyetlen párt sem bírta delegálni még a takarítónőjét sem!

 

Persze, a tagonként többszázer forintot jövedelmező parlamenti bizottsági helyek tekintetében, egyik közpénzparazita sem fintorog a Jobbikra hivatkozva, nem tagadják meg, sem a részvételt, sem az együttműködést, hiszen a gyakran millió közeli fizetésük mellé nem szégyen felnyalni még néhány százezer forintnyi közpénzecskét. Bezzeg a több halálos sebből vérző és minden terhet viselő nép képviselőit még csak jelképesen sem hajlandóak szemtől szembe fogadni vagy meghallgatni. (Kivéve a választásokkor persze, ahol meg lógó nyelvvel és/vagy letolt gatyákkal is agitálnak a szavazatokért.)

 

Visszatérve a Devizahiteles Kerekasztalhoz, eddigi működése még akkor sem volt hiábavaló, ha a rendezvény a valóságban, szemmel láthatóan inkább egy gőzleeresztő szelep funkcióját töltötte be, melynek nyitogatását látszólag a Jobbik vállalta magára, ugyanis megvalósulásával mégiscsak egy platformra helyeződött a károsult, az aktivista, a szakértő és a politikus, melyek ha végre valóban egy szándékra bírnának vergődni, úgy nem volna hatalom amely megállhatna velük szemben. Érzékelhették is ezt a bolond kormány részéről és talán éppen ennek köszönhető, hogy egy szokásos mondvacsinált indokkal egy újabb kitiltási botrányt generáltak maguknak - jelen esetben 27 otthonvédő aktivistát tiltottak ki a Képviselői Irodaházból - aminek hatására, a péntekre meghirdetett DEHIK rendezvény végül elmaradt. 

 

 

Tatár József, az Otthonvédelmi Tanács szóvivője, aki a helyszínen szembesült azzal, hogy szintén rajta van a kitiltottak listáján, telefonos érdeklődésemre elmondta, hogy a néhány héttel korábbi DEHIK rendezvényt illetve sajtótájékozatót követően, a Nem adom a házamat mozgalom néhány aktivistája, egy spontán demonstrációt tartott a Képviselői Irodaház alagsorában lévő OTP fiókban, amit az irodaház vezetői rendbontásnak minősítettek és a résztvevőket ezért nemkívánatos személynek minősítették. Információk szerint, ebben döntésben nagy szerepe volt Kövér László házelnöknek. A rendbontásra hivatkozva, előző nap még csak Póka László beléptetése volt kérdéses, amiről értesült is, ám a pénteki rendezvény megkezdése előtt egy órával derült ki, hogy a kerekasztalra meghívott 50 érdekvédő közül, további 26 személy neve került fel a listára, köztük Tatár Józsefé is. 

 

Az elmaradt egyeztetés természetesen nagyon rövid időn belül meg lesz tartva azokkal, akik a további egyeztetéseket fontosnak tekintik. Egy rövid megbeszélés, illetve gyors telefonos egyeztetések eredményeképpen a többség azt látta helyesnek, hogy folytatni kell a párbeszédet, amelynek szervezése megkezdődött, mert nagy igény mutatkozik rá.