A Platán Otthon nevű, felnőtt korúak elmeszociális otthonaként is működő kecskeméti intézmény máig fogalom, amihez rendkívüli - főleg eltussolt - botrányok és bűncselekmények kapcsolódnak. A Harkai-érában (amikor egy rendkívül agresszív, Harkai nevű férfi volt a főnővér) a fogyatékosok, ha vele a folyosón találkoztak, a falhoz húzódtak, mert megszokott volt, hogy minden ok és előzmény nélkül akkora pofont kaptak, hogy a falnak vágódtak és elestek. E cikk írója ugyancsak dolgozott a Platán Otthonban, a Harkai-éra után. A régi nővérek sok mindent elmondtak, milyen volt a Harkai-érában ott dolgozni, aki - a nővérek ezekről részletesen beszámoltak - végigfektetett szinte minden nővért, mit sem válogatva közülük, s miközben időnként a nővéreket is ütötte-vágta, aközben az elmeszociális otthon lakói igazi rettegésben éltek.

A Harkai-érát követően ebben a szociális otthonban dolgoztam én is és bár a helyzet javult a korábbi időszakhoz képest, a visszaéléseknek további számos tengere megmaradt. Mivel egy gyermekkori lány játszótársam is az intézetben dolgozott, ezért ahogyan odamentem dolgozni, az első vagy a második napon - e lány révén - máris bevezettek a mélyébe, a Platán Otthon legsötétebb bűncselekményeit felfedve. Egy hat elemit végzett romániai menekült asszonnyal - aki a nővérek bandavezére volt (gyermekkori játszótársam volt a másodhegedűs) - azonnal megmutatták, puszta szórakozásból hogyan verik a fogyatékosokat. A down-kóros Kiss Gabival kezdték, akit már az első alkalommal addig vertek, amíg nem potyogtak a könnyei, egy másik - azóta elhalálozott - szellemi és testi fogyatékost, a szó szerint csak négykézláb közlekedni képes Papp Istvánt - aki ugyancsak nem tudta elpanaszolni, bármit látott és bármi történt vele - rendszeresen egy hálós ágyba zárták, ahol partvisnyéllel szurkálták és ütötték-verték. Ezeket a partikat, bulikat hangos nevetés kísérte. De ezek csak a jéghegy csúcsai voltak.

A Platán Otthon nővérei két csoportra oszlottak. Ezt így is mondtuk: a jókra és a gonoszokra. Végül a jó csapatból való egyik nővér véleményét kikértem, felrobbantsam-e a botrányt, mert elegem van nézni azt, ami itt folyik. Erre ő - meglepetésemre - azonnal rábólintott: tegyem, sőt, ő is tanúskodni fog!

A tanúvallomások hatására az igazgató - őszinte lelkesedéssel - vizsgálatot indított, ami csakhamar abszolút eltussolandó politikai botránnyá dagadt és széles terror indult a tanúskodók megfélemlítésére és elrettentésére. Hasonlóan ahhoz, ahogyan évekkel később a médiában is kiterjedt nyilvánosságot nyert kiskunhalasi pszichiátria hasonló botrányai miatt tanúskodó nővérek ellen, akiket aztán ki is rúgtak. A Platán esetében - az Internet akkoriban még semmi volt - a média mindent eltussolt, teljes D-Notice-t (titkosszolgálati kifejezés és központilag rendelt teljes eltitkolást illetve dezinformálást jelent) rendeltek a rendkívül súlyos bűnügyi és emberjogi botránysorozatra. A Platán vezetése először engem rúgott ki - ahogyan később a kiskunhalasi pszichiátriát leleplező nővéreket -, aztán az intézet igazgatója értekezletet hívott össze, ahol nyíltan közölte: mindenki, aki az intézetben dolgozik, felvételekor vállalta, hogy semmit az intézményről nem mondhat; ezért ő mindenkit azonnal kirúg és mindenkit feljelent, aki bármit nyilatkozni mer vagy kifelé bárkit informálni merészel!

Mivel pedig akkoriban a demokrácia látszatára törekvés olyan erős volt, hogy a mindig, minden ismeretből kirekesztett nyomorult és szánalmas polgári lakosság elhitte, hogy tényleg mindenütt működnek az emberi jogok, aki pedig bűncselekményt lát, az menjen a rendőrségre, ahol az állam közpénzesei mindenkitől függetlenül és objektíven buzgó nyomozásba kezdenek, ezért az állami elhárítás is sokkal terroristább módon, ráadásul mindig titkokban működött, hogy a demokratikus látszatot megőrizze. Ebben az időben mindent megtettek azért, hogy ilyen botrányok egy sem lásson napvilágot, nehogy ennek a szerencsétlen birkanyájnak a demokratikus intézményrendszerbe vetett vakhite sérüljön vagy összeomoljon. A Platán bűntetteibe ezért tevékenyen belefolyt az olajügyektől, az orosz maffia bűntetteitől és a pszichiátriai gyilkosságoktól egyébként is kivételesen bűzlő bács-kiskun megyei önkormányzat és a polgármester, ahol a rengeteg szülői feljelentést egyrészt egytől egyig eltüntették, másrészt az egyik nap még kedélyes önkormányzati dolgozókat másnapra totális hallgatásra és menekülésre kényszerítették. A terror légkörében a kormány által működtetett Nemzetbiztonsági Hivatal (más néven a polgári titkosszolgálat) - amely kb. egy kilométerre volt és van ma is a Platán Otthontól -, a konspirációs szabályok megtartásával, mindenféle köztörvényes bűncselekménnyel, az utcai terrorig bezárólag minden módszert bevetett. Politikai döntés született tehát arról, hogy minden maradjon a régiben, a Platán pedig maradjon egy kontraszelekciós rendszer, ahová a legalkalmatlanabbak védelemre, a legalkalmasabbak pedig széles politikai és bűnszervezeti üldözésre kerülnek.

A nyílt bűnügyi terror ellenére az időben a vezetés - mint arról a kötelező bűnözői titoktartást megszegő személyzet tagjai számomra beszámoltak - hisztérikusan, gyakran nagy kiabálásokkal igyekezett a folyosókon is kiütköző súlyos jogsértéseket és testi sértéses bűncselekményeket megfékezni. Mint azt az intézet nővérei elmondták: féltek tőlem és féltek a hatásomtól.

Amikor ugyanezen botrányok idején a mostani református iskolánál lévő egyik irodában felkerestem Kecskemét egyik vagy legfőbb szociális vezetőjét, azzal fogadott, hogy egy papírra szó szerint ezt írta: "Nem lehet beszélni." Vagy pedig: "Nem szabad beszélni." Ezért egész ottlétem alatt kizárólag én beszéltem, ő pedig együttérző arccal bólogatott, szörnyülködött illetve helyeselt. Ami keveset közölt, azt is ott, helyben, írásban tette. Bizonyára ezzel próbálta védeni a helyzetét és a pozícióját nem csak attól, hogy beszélgetésünket diktafonra rögzítsem - akkoriban egyébként több nővér fogyatékosveréseiről és tanúságtételükről, a tudtuk nélkül hangfelvételeket készítettem -, de attól is, hogy az elharapózott politikai terrorban a titkosszolgálati poloskák hanganyagot gyűjthessenek be arról, amit mond.

A titkosszolgálati politikai terrorizmus akkori formái - a videomobiltelefonok és az Internet elterjedése előtt - másfélék voltak, mint manapság jellemző. Akkoriban az utcai terror régimódi formái is hétköznapinak számítottak, mivel nem fenyegetett az, hogy bárki lefilmezi egy olcsó mobiltelefonnal és pár perc múlva kiteszi a Világhálóra, az egész világ nyilvánossága elé.

Azóta több, mint 10 év telt el.

Dósai Ilona keresett meg minket, aki 4 gyermek édesanyja. Az elvált, Kecskeméten lakó asszony 4 gyermeke közül az egyik, Asztalos Attila (most 25 éves) epilepsziás és enyhe vagy középsúlyos szellemi fogyatékos. Attilát 23 éves koráig az édesanyja nevelte. Mint azt az anya, Dósai Ilona kamerán kívül elmondta: minden szabadidejét felemésztette, magánéletét lehetetlenné tette, lelkileg és fizikailag egyaránt egész életet követelt tőle. Végül Attilát beadták a kecskeméti Platán Otthonba, amelynek "B" épületében közel 100 felnőtt korú szellemi fogyatékos lakik.

Dósai Ilonával Kecskeméten találkoztunk. Miután fiát, Asztalos Attilát a Platán Otthonban meglátogattuk, Dósai Ilonával interjút készítettünk és filmriportot rögzítettünk. A szellemi fogyatékos Attila egyébként elvégezte a 8 elemit és egy szakmunkásképzőt is sikerrel teljesített. Mielőtt a Platán Otthonba került, mozgékony és vidám fiatalember volt. Aztán jött az ingerszegény környezet és a súlyos gyógyszerezés. Az interjú előtt tehát bent voltunk az otthonban Attilánál, aki - bár pár percre rá indult az ebédosztás - még mindig az ágyban feküdt, erősen kába, egy ideig csaknem teljesen mozgásképtelen állapotban. Mint azt megtudtuk, aznap még nem kelt fel.

 

 

 

Mint azt Dósai Ilona a HírAréna, az Alsóörsi Hírhatár és a Multimédia Hírháttér számára elmondta:

- Attila közel 2 éve a Platán Otthon lakója lett. Áldatlan állapotok uralkodnak, úgy érzem, mintha börtönben lenne; nem hordják ki a városba, le van gyógyszerezve. Ő egy viszonylag aktív gyerek volt, aki a napköziben egyedül járt az utóbbi időben és egyedül jött haza. A fotók tükrözik a közel két év alatt bekövetkezett romlását. Szeretném a gyermekem áthelyezését Soltra vagy bármely olyan otthonba, ahol emberhez méltóbb jogokkal rendelkező hely lehetne számára, mert itt emberi jogokat sértő dolgok vannak. Azelőtt egy elég vidám fiatalember volt, rendszeresen vittük többféle szakorvoshoz, rendszeres gyógyszereket szedett, de önállóan járt-kelt. De ha most megnézik, úgy néz ki, mint egy rokkant ember. A leszedálásról [azaz legyógyszerelésről - a szerk.] mindig azt mondták, hogy egy milligrammal többet kap, de hát ez nem volt igaz. Amikor még telefonja volt, telefonon beszéltem és tudtam, mikor van leszedálva. Tehát a kommunikáció, ez alapján tudtam, mikor van leszedálva a gyerek.

De vajon miért lehet ennyire elkábítva? - kérdezhetnénk.

- Az utóbbi időben rendszeresen megszökött és most már annyira le van szedálva, hogy felkelni sem bír sokszor, etetni sokszor úgy etetik meg, úgy itatják meg. Tehát nem tudtak vele mit kezdeni, és ez az emberi megoldás, hogy leszedálom és akkor biztos, hogy nem fog megszökni. Sejtem, hogy itt a vezetőség összedugta a fejét és megoldották, úgy, hogy teljes mértékben leszedálták az Attilát. Az Attila volt bent nem régen a pszichiátrián. Ott azt mondták, nekiment valakinek vagy megvert valakit, azért került be. Bent voltunk nála: teljesen más ember volt, amikor bent voltam; tiszta fejnek tűnt, tehát nem volt leszedálva, tudott kommunikálni.

A szökésekkel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy szociális otthonok esetében a szökés nem ritka, állami gondozott gyermekek esetében pedig sokszor-sokszor hétköznapibb. Olyanra viszont nem emlékszem, hogy emiatt bárkit is leszedáltak volna. Hanem egyszerűen vannak szökős típusok. Amikor a Platán Otthonban dolgoztam, voltak olyan személyek, akik éjjel nem szerettek aludni, hanem inkább sétáltak volna a folyosón. Ilyen személy volt pl. egy Sztupa nevezetű idős szellemi fogyatékos férfi, akit azért, hogy ne mászkáljon, Haloperidollal kábították. A Haloperidolra rá volt ugyan írva, hogy idős korban fokozott óvatossággal adható és halált okozhat, ennek ellenére az előírt 5-20 csepp helyett minden este csaknem egy egész üveggel kapott, hogy ne zavarja a nővéreket. Azaz a megengedett dózis legalább 50- vagy 100-szorosát. Sokan, akik a leleplezett pszichiátriai bűntettekben némiképpen járatosak, jól ismerik az ilyen fogalmakat, mint a megengedett dózis 100-szorosa és hasonlók. Na, így megy ez a hétköznapokban olyankor is, amikor nem illegális állami emberkísérletekről van szó, hanem csupán arról, hogy az emberi faj, amivel vissza tud élni, azzal vissza is él.

Dósai Ilona elmondta egy másik esettel kapcsolatban, amikor az egyik ott lakó szellemi fogyatékos Attilát megverte:

- A gondozók előtt verték meg az Attilát, mert az egyik megszökése alkalmával a rendőrség vitte vissza és ezért megverték, a szobatársa verte meg. Bent a kórházban teljesen jól érezte magát, szó szerint mondta: te, anya, itt jó, mert itt nyugi van. Tehát ott jól elvolt. Beszéltem a kezelőorvosával; azt mondta: teljesen rendben van, nincs vele semmi gond, tehát a szabályokat betartotta. Amikor visszavittük az otthonba, akkor megszökött. Most nagyon megszakadtak ezek a megszökések és ezt nagyon furcsállottam is és erre derült ki ez az iszonyatos legyógyszerelés, leszedálás. Nincs az az otthonias légkör, nincs az az ember, aki felkarolja, vagy nincs megfelelő szakember. És ő, aki rajzolt, agyagozott, táncolt, minden műsorban aktívan részt vett a napköziben, most itt ő semmi. Tehát teljes élete lerombolása.

 

 

- Én teljes mértékben így gondolom - mondta Dósai Ilona -, hogy a legyógyszerelés a megszökések miatt van és mi, ugye, dél körül mentünk és még a reggeli gyógyszert nem vette be, tehát ha most felkel és a reggeli gyógyszert beveszi, lehet, hogy sokkal rosszabb állapotban találjuk.

Hozzáfűzném: egyetlen esetre sem emlékszem, amikor a Platánban dolgoztam, hogy bárki akadt volna, aki reggel nem kelt föl magától, lett bármennyire begyógyszerezve. Pedig lakott ott olyan paranoiás skizofrén, mint Forgó Ferenc, aki hivatalosan is közveszélyes elmebeteg volt, továbbá napi rutinjai közé tartozott a verekedés, de csak amikor nagyon zajlott, akkor kapott szedatív injekciót, egyébként nem. Az ilyen típusú elmeszociális otthonokban egyébként a fogyatékosok egymást verése az, ami sokkal hétköznapibb, szemben a verekedéssel. Tehát az a fajta egyoldalú fizikai terror a gyakori, amit abban az időben a nővérek is elkövettek a panaszkodni nem tudó fogyatékosok ellen.

Anyám a Magyar Néphadsereg II. Katonai Kórház Ideg-Elme Osztályán dolgozott a Kádár-rendszerben és a kapitalista rendszerben egyaránt. Kiskoromtól kezdve irdatlan sok időt töltöttem anyám irodájában, az orvosokkal és a politikai okokból elmebeteggé nyilvánított személyekkel, valamint a nővérek között és a teakonyhában stb. Miután már olvasni tudtam, nem csak hallgattam, hanem olvastam is a rendőrségi és a pszichiátriai aktákat, amik - munka céljából - lakásunkban is gyakran (egyébként szabálytalanul) megfordultak. A szocialista, majd a kapitalista rendszerben Magyar László főorvos ezredes, felülvizsgáló főorvos és igazságügyi elmeszakértő gyakran közvetlenül a Belügyminisztériumból kapta a telefonokat, hogy ezt vagy azt a rendőrt, sorkatonát, civilt stb. nyilvánítsa elmebeteggé. A hisztériás főorvos ilyenkor volt, hogy kirobbant az irodájából és a kórházi osztályon ordította, káromkodva, hogy megint neki kell eltüntetni az ő dolgaikat. Az elmebeteggé nyilvánítások egyébként nem csak az 1990 előtti és utáni kormány részéről kerültek megrendelésre, hanem gyakori volt a helyi rendőrség és annak bűnöző vezetői kezdeményezése, míg máskor egy-egy orvos kezdeményezése. Mint az ma már egyre inkább köztudott, 1990-nel az összes pszichiátriai rendszerszolgát, bűnöző elmeszakértőt és orvost stb. egytől egyig átmentették, és akik azóta nem haltak meg, változatlanul tovább foglalkoztatják, továbbra is az ország legkiemeltebb igazságügyi elmeszakértőiként és "szakembereiként". Ők képezték ki az új bűnöző pszichiátriai generációt is, miközben minden módszer, titkosszolgálati és féltitkosszolgálati hierarchia is maradt a régiben.

Tehát egyetlen esetre emlékszem, amikor egy sororvos ezen a pszichiátriai osztályon leszedálta az összes, a kórtermében fekvő sorkatonát, hogy ne legyen velük probléma. Magyar László főorvos emiatt vörös fejjel, torka szakadtából ordított a pszichiátria folyosóján, úgyhogy ezt követően a leszedáló sororvos felhagyott ezzel a munkakerülő módszerrel.

(Közben a további mellékelt fotókon jól látható a különbség, melyek készültek a drogterápia előtt és melyek utána!)

Mint azt Dósai Ilona a fiáról, Asztalos Attiláról elmondta:

- Mindig általában családhoz jött, amikor megszökött. És, ugye, eddig a rendőrség hívott, miután pedig a Zomborral [Zombor Gábor, Kecskemét fideszes polgármestere - a szerk.] és Kellermannal [Kellermann Péter, az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságának főigazgató főorvosa - a szerk.] való levelezés elkezdődött, azután az otthon hívogatott, hogy Attila eltűnt, Attila lelépett, tehát úgy sejtem, hogy itt darab darabszám, tehát van ott egy ember, aki ott fekszik és ezzel nincs gond aztán. Én nagyon, nagyon sok mindenről úgy látom, hogy nem igazán működik. Sajnos, sokan mások nem merik vállalni ezt az egész dolgot, se tovább menni, se kimondani, sem felvállalni ezt az egészet.

Dósai Ilona úgy nyilatkozott, hogy annak kapcsán, hogy Attila dolgai eltűntek, nem tud róla, hogy bárki büntetést kapott emiatt, de Attila mindenért. A végén már pénzt sem vihetett be, mert nem hívott meg másokat kávézni és ez konfliktust okozott.

A Platán Otthont a '80-as, '90-es évek színvonalához hasonlítja, "amikor egy kifestővel ültek felnőtt, fogyatékkal élő emberek és ezeket festegették," miközben - mondta Dósai Ilona -:

- Az én fiam nem; ő aludt. Vannak foglalkoztatók, akik egy szobában ülnek, kifestőznek, tehát szerintem nincs, nincs olyan megfelelő ember hozzá. Tehát nagyon nagy lemaradások vannak. Ehhez képest az én fiam agyagozott, kerámiázott, tehát nagyon sok mindent csinált a napköziben.

Felvetésemre, miszerint tehát nincsen pszichoterápiás tevékenység, Dósai Ilona rávágta: nincs!

- Ott van talán két számítógép annyi embernek - mondta Dósai Ilona -, odaülhet és az van mindenkinek iksz ideig. Odaülnek, ha jó a számítógép. Itthon mindenkinek volt egy külön kis kuckója; neki volt egy külön számítógép, hát minden, tehát számítógép, tv, DVD, minden, számítógépen volt az ő kis külön világa, a játékai, a zenéi, minden egyéb más. Mi ezt bevittük, mert ígéretet kaptunk, hogy megkaphatja a számítógépét; bevittük, de erre sajnos nem került sor. Elmentem a vezetőhöz, megpróbáltam, hogy a régi világból valamit visszakapjon a gyerekem, de hát végül is mindig a jog, meg a szabály és soha sem történt semmi sem. Tehát raktári készleten van a számítógép, minden egyéb dolgával, a saját ruháját sem nagyon látom rajta, tehát igazából azt sem tudom, hogy lettek ezek felleltározva. Másik dolog, hogy azért fizetünk 43 ezer Ft-ot, neki jelenleg havi több, mint 10 ezer Ft-tal több a bevétele. Én az otthontól a közel két év alatt semmi kimutatást nem kaptam, hogy ez a havi több, mint 10 ezer Ft ez mire, mire megy el. Vagy hol van az a pénz vagy mit vettek a gyerekemnek, mert erről nem kaptam tájékoztatást. Furcsa, érdekes dolgok.

Ezzel kapcsolatban megint saját tapasztalataimra hivatkoznék. Amikor a Platánban dolgoztam, volt büfé, ahol minden nap, egyes lakók a saját pénzükből kaptak üdítőt vagy egyebet. Aki nem volt elég életképes, az, persze, gyakran, más fizetők pedig soha nem kaptak semmit. A fogyatékosok pénze útközben eltűnt. Más fogyatékosok pénzéből - valójában semmiféle ellenőrzés nem létezett arra, hová mennek a lakók pénzei - szőnyegeket, foteleket vásároltak, amik aztán jobbára kikötöttek valamelyik szobában vagy a társalgónak nevezett folyosói részen. A látencia arról, milyen összegekért lettek ezek beszerezve és mekkora összegek tűntek el egyébként, jelenleg nem mérhető.

Én a felső tízezer és annak bármit végrehajtó és elkövető beosztottjai állami bűnözésének sűrűjében nőttem fel. Nyaralni is a felső tízezerrel mentünk nyaralni. A szocialista rendszerben és a kapitalista rendszerben egyaránt mindig az volt a hangoztatott összállami (rendőrségi, katonai, pszichiátriai, titkosszolgálati, politikai, bírói stb.) koncepció, hogy mindig, mindent el kell tussolni és semmit nem szabad hivatalos vizsgálat tárgyává tenni. Aki viszont megszegi ezt a törvényt, az mindenki ellensége. A rendőrségé, az ügyészségé, a bíróké, az orvosoké, a pszichiátereké, az önkormányzaté, a politikusoké, a titkosszolgálatoké. Olyan máig hírhedt és aktív igazságügyi elmeszakértő bűnözők, mint dr. Pigniczki Zsuzsanna, már kiskoromtól arra tanított, hogy 'egyszer élünk, ezért kit érdekel bármilyen korrupció vagy más bűncselekmény, az ilyenekkel nem szabad foglalkozni, azokkal nem szabad szembemenni, hanem mindannyiunk ellensége az, aki bármiben igazságharcot folytat, törvényre hivatkozik vagy hatósághoz fordul'. Azonban - ahogyan az állami bérgyilkosnak nevelt amerikai Christine DeNicola példája is mutatja - soha nem sikerült belém programozni a rendszer szolgáinak genetikai, morális és pszichiátriai diagnosztikai szempontból is nyilvánvalóan roppant súlyos antiszociális mentalitását, valamint szociopátiás, bűnöző alkatú pszichopátiás személyiségét és beteg életvitelét. Mint két különböző faj, úgy váltunk szét ettől a bűnöző és szociopata tenyészettől. S ahogyan a Jézus Krisztus Tanította: akkora szakadék tátong köztünk, hogy sem mi nem mehetünk oda, ahol ők tenyésznek, sem ők nem képesek oda kerülni, ahol mi létezünk.

Valójában az olyan munkahelyekhez is, amilyen a Platán Otthon, alappszichiátriai vizsgálatok kellenének. Pl. az MMPI tesztet világszerte az alaptesztek egyik legfőbbjeként használják. Ugyanakkor - hogy a pszichiátria úgy élhessen vissza mindennel, ahogyan akar - a tesztek eredményeit soha nem adják oda azoknak, akik azt elvégzik, hanem maximum két sorban írnak annak eredményéről azt, amit akarnak. A valódi eredményeket örökre lenyelik, továbbá abszolút minden lehetőség megvan arra, hogy amit lenyeltek, azt is arra cseréljék ki, amire csak akarják és 20 évvel később is arra, amire akarják. De olyan munkákhoz, amilyen egy szociális otthonban van, még a látszat kedvéért sem végeztetnek alapszintű alkalmassági vizsgálatot. Nem a pszichiáter vizsgálata kell, mert az egész tesztelésben a pszichiáter a legmegbízhatatlanabb és a kategorikusan potenciális bűnöző elem, hanem független tesztek kellenek, amiket világszerte elismernek. Pl. az MMPI teszt kimutatja az önzetlenség mértékét, kimutatja a hisztériát, a bűnöző alkatú pszichopátiát, az antiszociális személyiséget és a szociopátiát, amiképpen sok egyéb mellett az alkoholizmust is.

Anyám pszichiátriai munkahelye révén megtehettem, hogy felnőttként, amikor kedvem volt, beugrottam pl. Zámbori Mihályhoz, a katonai pszichiátria zárt osztályának pszichológus asszisztenséhez, s miután kitöltöttem az MMPI tesztet, annak teljes eredményét azonnal kézhez kaptam. A számítógéppel azonnal kinyomtatásra került. A több száz betegségtípus és személyiségjegy közül pl. nálam a legmagasabb érték is a normál határértéken belül maradt; a legmagasabb érték egyébként az altruizmus volt, tehát az önzetlenség, a legalacsonyabb pedig a szorongás indexe volt, ami azt jelenti, hogy nem szorongok.

Egyetlen alapteszt is elegendő tehát arra, hogy ne csak a szociális munkára alkalmatlan egyéneket, de a bűnöző pszichiátereket is kiszűrjük és kukába dobjuk. Nem véletlen, hogy ebben a mindent átható kontraszelekciós bűnöző rendszerben a legegyszerűbb társadalmi és szociológiai műveleteket is képtelenek voltak törvénybe iktatni és végrehajtani. A Platán Otthon általam kirobbantott bűnügyi botrányában sem volt véletlen, hogy a Platán azonnal megtagadta, amikor poligráfos vizsgálatot, tehát hazugságvizsgálatot kértem, mert retteghettek pl. attól, mi minden derülhet ki azon kívül is, amit feltártam. Pedig csak jól jártak volna vele. A bíróságok sem véletlenül tagadják meg pl. a lakásmaffia áldozataitól, hogy igazmondásukat poligráf géppel igazolják, amitől a védett bűnözők és gengszterek olyan messzire szaladnak.

A Platán Otthonra visszatérve: Dósai Ilona így nyilatkozott:

- Személyre szóló foglalkoztatások nincsenek. A XXI. században a csoportos foglalkoztatás az, hogy kifestőket festenek. Harminc, meg nem tudom, hány éves fogyatékkal élő emberek. Nincsenek személyes dolgai, csak az ágya. Nincs telefon, nincs semmi. A hosszú folyosón van egy társalkodó, amit bárminek nevezném, társalkodónak nem, ott lehet tévézni. Fekszik, eszik és alszik. Vegetál. Valaki látja a régi és a mai énjét, mint egy megroskadt öregember, ilyen féloldalt, egy irányba görnyedt; tehát nagyon borzalmas így látni. Nem szeretném, hogy a gyerekemből zombi alakuljon ki. Nem vagyok egyedül, csak sokan nem merik a hangjukat hallatni.

A régi bejelentéseket és feljelentéseket egyébként mindig eltussolták. A volt férj egyik hivatalos panaszára most viszont Kellermann Péter, az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságának főigazgató főorvosa levélben válaszolt, aki természetesen mindent halálosan rendben talált Asztalos Attila vonatkozásában. Ugyanakkor megfogalmazta, hogy Attilának személyes foglalkoztatás kell, amire a Platán Otthonban nincsen infrastruktúra, ezért más intézménybe helyezését javasolja. Levelében közben azt reklamálta, hogy sok munkájukba került, hogy foglalkozniuk kellett az Asztalos Attiláról készült dokumentumokkal, amivel másoktól vették el az időt. Furcsa hozzáállás, annál is inkább, hogy ami a Platán múltját illeti, hát bizony egy Balaton méretű tómedret tele lehetne hordani azzal a szeméttel és emberi alantassággal, szociopátiával és köztörvényes bűnözéssel, ami az intézmény falai között elkövetésre került. A Platán imázsa egy olyan régimódi elmegyógyintézetéhez hasonló, amelyben nemcsak valamikor, de alig több, mint pár évvel ezelőtt még szörnyű dolgok történtek, aztán különféle változások és módosítások után elérkezett oda, ahol most van.

Kecskeméten "Juhar utca"-ként emlegetik a szellemi fogyatékosokat foglalkoztató napközit. Mint azt Dósai Ilona elmondta: a Juhar utcán is volt botrány, amire elég komoly változások következtek be és a szakemberek elég jól korrigálják az olyan helyzeteket, amikor egyes aktívabb fogyatékosok kimennek és volt, hogy autók szélvédőit verték be. Mint azt Dósai Ilona mondotta egy fogyatékosról, aki ilyet elkövetett:

- Tehát én nem láttam leszedálva, nem láttam büntetésben, iPhonnal szaladgál a gyerek, mintha mi sem történt volna, mintha kimentem és visszajöttem és kész, ennyi. Itt meg? Nem bír enni, úgy kell megetetni, bepisil, folyik a nyála, mindene egyben van, nem tud beszélni, nem tud kommunikálni. Gyógyszerek; a teljes leszedálás. Ez csak egy nagyon kis pont, amit említenék - nyilatkozta Dósai Ilona -, de nagyon sok minden van.

Dósai Ilona most várja, mikor helyezik el fiát, Asztalos Attilát Soltra.

A kemikáliázás, persze, a legrosszabb megoldások közé tartozik. Kiskoromtól megszámlálhatatlan, hány embert láttam gyakran villámgyorsan leépülni ezektől a gyógyszereknek nevezett pszichiátriai mérgektől és szörnyektől. Mint arról számos formában és több médiumban számot adtam: ezek a mérgek nem csak rendkívül súlyos függőségekhez vezetnek, de sokaknál gyors és irreverzibilis (visszafordíthatatlan) szellemi leépülést, életveszélyes depressziót, agresszív dühkitöréseket, öngyilkossági késztetéseket, testszerte és az arcot visszafordíthatatlanul érintő görcsöket, testi és szellemi leépülést, valamint évtizedekkel korábban bekövetkező halált okoznak.

Akik pedig a titkosszolgálatoknál életük valamely szakaszában kellő kiképzésben részesültek, tudják, hogy ott áll a káros következmények nélküli csodaszerek roppant nagy arzenálja, melyeket viszont soha nem dobtak lakossági piacra, hanem egytől egyig, kivétel nélkül mindet lenyelte az államok egyetlen globális hálózattá szőtt bűnszervezeti közössége. Nekik sok minden eszükbe jut a Jézus Krisztus következő szavairól is:

- Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudomány kulcsát! Ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, őket meggátoltátok!
(Lukács Evangéliuma: 11. Rész, 52. Vers)