Hogy a szervezők tudták-e ezt, amikor erre a napra időzítették a rendezvényeiket, azt nem tudni, mindenesetre nagy visszhangra tarthat számot az esztergomi, jobbikos lakossági fórum. Külföldi újságírók azóta már világgá röpítették, hogy egy újfasiszta párt a zsidók csontjain tiport egy zsinagógában.

A német riporternek ugyanaz volt a véleménye, aminek hangot is adott, hogy káosz az, amit lát, de egy avatott szem gyorsan átlátta a "műveleti területet".

Természetesen erről szó sem volt. A választási kampány egy újabb ízléstelen trükkjét láthattuk.

Esztergom abban a sajátos helyzetben van, hogy se faluháza, se művelődési háza - a szó klasszikus értelmében - már jó ideje nincs. A régi a privatizáció áldozatául esett és most a Kolping Katolikus Szövetség működik benne, vagy sorsára hagyták, mint az eredetileg MSZMP székháznak épült, de a párt bukása után Zöldház néven, kultúrházként üzemelő épületet, vagy szintén elsősorban vallási célú konferenciaközpontot hoztak létre, Szent Adalbert néven.

Nyilvános, bárki számára nyitva álló, közösségi célú és nagy létszámú résztvevőt befogadni képes rendezvényterem nincs.

A zsidó imaháznak épült, üresen álló, funkcióját vesztett épületet - miután az egyház eladta -, megóvva az enyészettől, műemléknek nyilvánították, közköltségen felújították, ráadásul kegyeletből az eredeti formájában. Évtizedekig Technika Házaként működött, majd 2006-ban a városi önkormányzat 70 millió forintért megvette az épületet. Jelenleg kulturális intézmények otthona és konferenciák bérelhető helyszíne.

A Jobbik parlamenti párt - már nem először - ebben a volt zsinagógában kívánta tartani a lakossági fórumát, amit feltehetően a baloldali pártok megneszelve azonnal rászerveztek egy ellentüntetést a "Jobbikmentes Zsinagóga" Facebook-csoporttal karöltve.

Azt, hogy ez mennyire kegyeletsértő és kegyeletsértő-e egyáltalán, annak nem egységes a megítélése, mindenesetre úgy látszik, sokaknak érdeke, hogy a zsidóságot ért sorscsapást a saját politikai céljaira használja. A régi sebek újra, meg újra feltépése és sóval beszórása politikai tőkekovácsolásra igen alkalmas. A majd' három órás demonstráción a hangulatkeltés minden eszközét latba vetették, történelmi hangfelvétel-bejátszás a Horthy korszakról, szirénázás, az elhurcoltak névsorolvasása, de volt hisztérikus uszítás és "káromkodásból katedrális" is.

A tüntetőket és a jobbikosokat teljesen elválasztották egymástól. Feltűnően nagy létszámú rendőri erők voltak a helyszínen; csak a parkolóban kb. 12 rendőrségi kisbusz állt (Rebisz-busz) a rendőrautókon kívül.

A lakossági fórumra érkezők csak a rendőrsorfal és a gárdasorfal mellett juthattak be az épületbe. Kisebb tumultust okozott, amikor Pörzse Sándor a gorillái között megérkezett. Rögtön a bejáratnál dulakodás kezdődött, de pillanatok alatt lefogták és elvezették a rendbontót a saját bajtársai.

A performansz vége felé megjelentek az Együtt-PM aktivistái a saját transzparenseikkel illetve "Együtt" feliratú mezben, ami sejteni engedte, hogy honnan fúj a szél.

Ha igaz a tízmilliószoros napon a gondolatok teremtő erejének megsokszorozódása, akkor én az összefogás erejére gondolok - legkevésbé az itt megvalósult sanda hátsó szándékokra, amelyek a felizzítható gyűlöletre alapoznak. A politikusok felelőssége itt is felróható.