Magyar katonáknak az Iszlám Állam elleni bevetése nem „a következő időszak kihívása”, hanem felhívás keringőre. Úgy is mondhatnám, hogy célpontnak jelentkezés. A keleti nyitás egy totális félresiklása.

 

Szárazföldi csapatok küldése ugyanis nemcsak azzal jár, hogy testközelbe kell kerülni a radikális szakállas dzsihádistákkal, hanem felhívja a figyelmet a katonákat küldő országra, amely azontúl ki lesz téve a terrortámadás fenyegetettségének.

 

Az Iszlám Állam már megfertőzte a fél világot. Futótűzként terjed és felüti a fejét mindenütt, ahol muszlimok élnek és az arab törzsek is hallgatólagosan egyetértenek vele. Aki csatasorba áll ellene, az hirtelen az egész arab világgal találja magát szemben.

 

 

Az amerikai légicsapások azért nem vezettek eredményre, mert csak a harcosokat akarta megsemmisíteni, az olajlétesítményeket nem. Azokat majd ember ember elleni akciókban képzelik el megszerezni. Ezzel a hozzáállással időt és teret adtak az Iszlám Állam  növekedésének.

Épeszű ember a közelébe se megy ennek a barbár hordának, aki pedig odamerészkedik, az számolhat vele, hogy középkori módszerekkel lehelheti ki a lelkét, a testét pedig jelenkori fejlett módszerekkel trancsírozzák fel, a szervkereskedők érdekeinek megfelelően.

 

 

 

Iszonyú nagy a felelőssége annak is, aki golyófogónak küldené oda a katonáinkat, akkor, amikor a NATO már ilyen korszerű fegyverekkel   rendelkezik.

 

Egyszer már feltartóztatta Magyarország az oszmán birodalmat a Nyugat kapujaként.

Most nem kellene megvárni míg ideér ez a kalifátus.

Az Iszlám Államot be kell keríteni, elszigetelni és feltartóztatni, amíg még lehet, azon az elven, hogy
„A kígyó fejét még a tojásban kell eltaposni”.