Szüntelenül, megállás nélkül gondolkodunk. A gondolatok lehetnek tudatosak és tudattalanok. Nagyon sokan nem tudják, mit jelent tudatosan gondolkozni. Talán elég keveseknek sikerül az, hogy mindig tudatosak maradjanak. Automatikusan gondolkodnak, annyi minden történik, hogy szinte észre sem veszik valójában mire gondolnak. Pedig a gondolatok nem pusztán a fejünkben léteznek. Amikor gondolkodunk valamiről, a gondolatokhoz képek társulnak a fejünkben és ezek a képek testet is öltenek abban a pillanatban, csak még nem a fizikai világunkban, hanem egy másik dimenzióban. Addig-addig keringenek ezek a gondolatok ebben a másik dimenzióban, amíg a mi rezgésszintünk azonos nem lesz a gondolataink rezgésével. Mivel minden rezeg a Világegyetemben, a gondolatoknak is van egy rezgésszintje, egy frekvenciája. Ha mi magunk, vagyis a testünk és lelkünk ugyanolyan rezgésszinten van, mint az a tárgy, esemény, személy vagy amit kigondoltunk, a gondolat megtalál minket és testet ölt a fizikai világunkban is. A gondolataink dimenzióváltása automatikusan és erőfeszítés nélkül történik. A hasonló a hasonlót vonzza. Ezek olyan törvények a Világegyetemben, amik mindenképpen megtörténnek mindenkivel, akár tudják ezt, akár nem.

Már Einstein is mondta, a világunk egy illúzió. Egy olyan világ, amiben mindenkinek, bármiben higgyen is, igaza van. És itt annak, hogy ki, mit hisz, borzasztóan nagy jelentősége van. Ez a hit nem az a hit, amikor azt mondom valakinek, hogy: 'te, hallod, azt hiszem, hogy el kéne mennem ide és oda'. Nem; ez a hit nagyon mélyről jön, onnan belülről. Ez a hit az, amit meggyőződés követ, ez a hit az, ami megingathatatlan, ez a hit az, amihez nem fér kétség. Például, én hiszem mélyen magamban azt, hogy nekem megfázás során segít a forró fürdő. És így is van, amikor megbetegszem, párszor forró fürdőt veszek és valóban segít és képes vagyok akár ennyitől is meggyógyulni. Megkapom a hitem szerint az eredményt. Mert elvárom, hogy segítsen, mert bárki, bármit mond, nem tud megingatni, mert kipróbáltam többször és segített. Kétség sem fér hozzá, hogy segít, mert én hiszem magamban, hogy segít. Így megkapom azt az eredményt is, hogy segít. Beletettem a világomba ezt a tényt: rajtam segít megfázás, felfázás esetén két-három forró fürdő és nem kell egyebet tennem. Nem biztos, hogy másnak is segíteni fog, nem biztos hogy ugyanaz lesz az eredmény, és itt írhattam volna mást is. Mindenki azt kapja, amit hisz. Az lesz a valósága, amit hisz. Azt kapja, amit beletesz. De itt most ne úgy képzeljük el, hogy azt mondja valaki, hogy én most elhatározom, hogy mától ezt fogom hinni és holnaptól más dolgok történnek az életemben. Valamennyi idő azért eltelik amíg átáll az agy egy másfajta gondolkozásra. Az életet meg kell tanulni játszani mindannyiunknak. A hatalom teljesen elvette az emberektől a tudást. Azt a tudást, amivel teremthetnek. Amivel megtehetnek bármit. Átváltoztatták a hitrendszerüket. Elhitettek velük olyan dolgokat, ami rosszá tette az életüket és ennek nincs vége, és nem is lesz vége, hacsak nem kezdenek el másképp játszani és másképp gondolkozni.

Ebben a világban olyan lesz az életed, amilyenné teszed. Egyedül rajtad áll, mit gondolsz és mit hiszel. Ne a szemednek higgy! Az emberekkel ez a baj, azt hiszik el, amit a szemükkel látnak. Higgy, és meglátod! De ez a hit nem egyenlő a reménnyel. A remény és a hit nem egyforma. Nem elég remélni valamit. Tudom, ez nehéz. De itt vagyunk, most vagyunk itt ezen a Földön, most kell megpróbálnunk véghezvinni valamit, valami olyat, ami hosszú ideje ki van véve az emberek kezéből. Teremteni egy olyan világot, amilyet elképzelünk. Amilyenné mindig is akartuk tenni az életünket. Nem azzal tudjuk megváltoztatni a világot és a dolgainkat, ha harcolunk a hatalom ellen, mert a hatalom a saját eszközeivel legyőzhetetlen. Soha nem fogunk győzni az ő fegyvereivel. Egy teljesen más fordulatra van szükség, egy más meglátásra. Pont arra, amit elvettek az emberektől, mert tudják, hogy csak úgy győzhetnek. A hatalom emberei és irányítói tudják, ha az emberek visszakapják teremtő erejüket, nekik akkor és ott végük. Ez az erő a teremtő erő, a teremtő hatalom. Ha megértjük, hogy ez egy illúzió világ, akkor tudunk elkezdeni játszani igazán. Mert ez a világ nem olyan, mint amit elhitettek velünk. Ez nem olyan, mint amiben felnőttünk. Leszorítottak minket a fizika szintjére, pedig... fizika nem létezik anélkül, hogy valaki ne gondolná a fizikát... a gondolatok testet öltenek. A gondolatok megjelennek és életre kelnek. Mindenki gondolatai. Úgy kell megérteni a világot, hogy ha én gondolok valamit és mélyen hiszem azt, megkapom azt a valamit és megkapom hozzá azokat az embereket is, akik bizonyítják nekem a dolog valódiságát. Mert én ezt hiszem. És ezt mindenki megkapja.

Valaki elkezdte ezt a világot kigondolni, aztán jöttek hozzá az emberek megállíthatatlan gondolatai. És mind a mai napig csak áramlanak és áramlanak ezek a gondolatok és kúsznak be a fizikai világunkba is. Nem létezik Világegyetem anélkül, hogy ne gondolná valaki a világot. Ha egy cica szent meggyőződése, hogy neki kell az ember, mert csak így élhet és így boldog, akkor az emberiség nem fog kipusztulni, bármi történjen is, mert van valaki, aki teremti az embert, hacsak egy ember is, de maradni fog egy ember annak a cicának. Mert az a cica hisz az emberben, így megkapja az emberét. Az emberek tartják fent a világot. Az emberek gondolták a világot olyannak, amilyenné vált. Most harcolnak ellene és saját maguk ellen harcolnak. Ha változást szeretnének az emberek bármiben is, akkor először saját magukat kell megváltoztatniuk. Ez az első lépés. Mert mindaddig csak felesleges köröket futnak, olyan köröket, amiket évszázadok óta futnak és sosem lesz valódi eredménye; olyan biztosan nem, amilyet az emberek elképzelnek. Meg kell változtatni gyökeresen a gondolkozásmódot. Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy ember elkezd vegán lenni, hirtelen nem tudja, hogy mit egyen. Most ez olyan, hogy hirtelen miket is gondoljak? Hogyan gondolkozzak? Mit gondoljak egyáltalán?

Az emberek rezgésszintje a táplálkozástól is függ. A vegán életmód egészen biztosan megemeli a rezgésszintet; saját magamon is elképesztő és varázslatos változásokat tapasztaltam. Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem javaslok semmi olyat, amiben ne lennék biztos. Amiben ne hinnék és amit ne tartanék jónak. Én hiszek ebben, amit leírtam, maximálisan és megrendíthetetlenül. Hiszem, hogy ez a kulcsa annak, hogy a világ megváltozzon. Nem azért ez a kulcsa, mert én hiszem, hanem azért, mert a világban vannak törvények. A létezés törvényei, amit viszont nem az emberek írtak. A kulcs ott van mindenki kezében. Hogy egy gondolattal éljek: amíg ugyanazt teszed, ne várj változást. Ugye, ez is ismerős Einsteintől? Ő egy olyan ember volt, akinek talán párja sem lesz többé a Világtörténelem során. Rengeteg hasznos, okos gondolatokat és csodákat hagyott hátra az embereknek. Vajon mikor kezdik megérteni az emberek azokat a dolgokat, hogy hatalmuk van és kulcsfigurái a teremtésnek és a saját életük alakulásának?