Domján Tibor, Budapest
Persze, nem állítom, hogy sokan nem elhivatottságból vagy küldetéstudatból választják a rendőri pályát, de azt igen, hogy később vagy a küldetéstudatuk alakul át valami teljesen mássá, vagy pedig hamar kint találják magukat az állományból, a valóban erős közszolgálati küldetéstudattal rendelkezőket pedig még retorziók is érhetik a későbbiekben. Jó példa-e kevés utóbbira, az a néhány valóban sztárnyomozó, akiket viszont azért éppen ezért nem reklámoz orba szájba a média: Karancsi Tibor, Sándor István vagy éppen Szeszák Gyula, ügyész.
A rendőrség - és itt most az összes, nevében bűnüldöző szervezetre gondolok - mindig és minden esetben az aktuális hatalmat szolgálja. Ha bűnözők kezében van a hatalom, akkor őket, a törvények és a jogszabályok mindig másodlagosak. Az elsődleges képlet borzasztó egyszerű: hogy ki a bűnöző, azt mindig a hatalom dönti el, a rendőségnek pedig annyi a dolga, hogy azt üldözze, amire parancsot kap, ennek folyományaként pedig ne üldözze azt, amit megtiltanak számára.
A rendszer ugyanis parancsuralmi, a parancsmegtagadás pedig minél lejjebb van valaki a ranglétrán, annál veszélyesebb (bár gyakorlatilag ma már ez nem is nagyon létezik, régebben pedig sokan belehaltak), ennek megfelőlen tehát aki a bűn(üld)özés meghatározó részévé szeretne válni, az éppen úgy, ahogy az államigazgatás egészében: felfelé nyal, lefelé pedig tapos, no és persze kifelé kussol.
Önök szerint van még egy olyan ország a világon (az USA-n kívül) - eltekintve néhány párt vagy önkényuralmi diktatúrától -, amelyikben az ország egészét érintő legsúlyosabb gazdasági és/vagy egyéb köztörvényes bűncselekmények még akár évtizedek után is felderítetlenek? Pontosítok. Hivatalosan még nincs meg az elkövetője vagy éppen teljesen más nyakába varták el a szálakat? Önök szerint mi szükség van arra, hogy minden komolyabb ügy nyomozati "eredményeit" évtizedekre titkosítsák?
Sándor István és Karancsi Tibor, akikből máshogy lettek sztárok (videóval Kármán Irén)
Önök szerint miért van az, hogy az évezred végi olajügyek kapcsán kitálalt (és életben maradt) Karancsi Tibor (aki számos riportban már több, mint egy évtizeddel ezelőtt is elmondta, hogy nem ilyen rendőrségre esküdött fel), Sándor István és néhány társuk, vagy éppen Szeszák Gyula ügyészen kívül, azóta nem akadt egyetlen rendőr, nyomozó vagy ügyész sem, amelyik felajánlkozott volna, hogy a szervezetet belülről, a legaljáig szétrohasztó állapotokról érdemben nyilatkozzék. Elnézést, Szima Judit, szakszervezeti elnök próbálkozott valami hasonlóval a szakterületén belül, melynek következtében hamar a rács mögött taláta magát.
Senki nem mondja, hogy a rendőr nem üldözi a bűnt, ha éppen arra kap parancsot, de pénzért, fizetésért, karrierért (sokan azt mondják, hogy a megélhetésért) egészen egyszerűen egytől egyig elnézi, gyakran pedig végrehajta a bűnöző állam által központilag elrendelt ártatlan lakosság üldözését, vegzálását, megfélemlítését, ellehetetlenítését, bűncselekménybe keverését, bebörtönzését, bizonyos esetekben pedig (számtalanszor előfordult) egész egyszerűen a likvidálását is.
Ha parancsot kapnak rá, gond nélkül eltussolják a lakosság által tett, számukra vagy főnökeik, társaik vagy védenceik számára kényelmetlen (gyakan éppen helyettük elvégzett munkából adódó) be- és feljelentések garmadáját, ha kell, hamisan vádolnak, ha arra van szükség, hamisan tanúskodnak, okiratot hamisítanak, ha kell, évtizedekig nem nyomoznak ki semmit, ha pedig arra van szükség, akkor egy óra alatt előállnak bármilyen indítékkal, bizonyítékkal és intézkedenek bármilyen megalapozatlan marginális baromsággal kapcsolatban; órákig tudnám sorolni.
Azoknak, akiknek fejében a rendőségről alkotott képet - tehát elsősorban a filmekből vagy a sorozatokból táplált demagóg illúziót - még tovább színesítik a jópofa rendőr ismerősök, belügyi dolgozók, ügyész haverok, családtagok vagy éppen ivócimborák, azoknak sohasem fontos vagy elsődleges, hogy az ország jelenlegi kilátástalan állapotáért, a szörnyű gazdasági helyzetért igenis, nagy mértében felelős az az állomány, mely csak a társadalomra leginkább káros és veszélyes elemeket nem üldözi és a lakosságot csak szlogen szinten szolgálja és védi.
És itt jönnek a képbe a címben említett sztárrendőrök, akik nem azért sztárok, mert megoldottak nagyon komoly és fontos ügyeket (azok ugyanis soha nincsenek megoldva), hanem azért, mert miután levetették a mundért, utána ugyanolyan otthonosan mozognak a politikában és a médiában, ahogy a rendőrségen illetve a mezei bűnözők között.
És mivel az eddig leírtak alapján ezek nagyjából össze is függenek, ezért inkább az volna pontos megfogalmazás, hogy azokból lettek a sztárrendőrök, akinek volt pofájuk még a médiától is elfogadni pénzt, hogy tovább reklámozzák magukat, szakértelmüket (valójában inkább csak azt, hogy kiváló politikai, rendőri és bűnözői kapcsolatokkal rendelkeznek, mi több, folyamatosan használják is ezeket, miközben bűnöznek), no és persze, hogy a központnak továbbra is megfeleljenek, tovább dezinformálják a lakosságot a képernyőkön keresztül az aktuális bűnügyi kérdésekben.
Magyarán: szakértsék a semmit. Aztán ha valamelyiknek mégis kiesik ebből a nagy büdös pikszisből, netán túl sokat vagy nem megfelelően "szakért", pl. azt mondja, hogy Vizoviczki csak egy stróman, akkor hopp, nem sok idő múlva ott terem a Szolgálunk és védünk valamelyik lelkes ügyosztálya, amelyik éppen nem a hozzájuk képest makulátlan lakosság zaklatásával van elfoglalva és tetszőlegesen megvádolják valamelyik nyilvánvaló ügyével, legalább addig sem beszél tovább marhaságokat a TV-ben.
Elsősorban nekik köszönhető, hogy a lakosság ennyire rutintalan és tájékozatlan a különböző ügyek valós hátterével kapcsolatban, mert az igazság - melyet többnyire mindenki ismer a szakmán belül -, de legalább a megfelelő összefüggések láttatása nélkül, a népnek fogalma nincs arról, hogy hogyan lehet valaki egyik évben az év rendőre, nem sokkal később pedig az egyik legnagyobb ismert keresztapa ügyében letartóztatott másod- vagy harmadrendű vádlott, ha pedig van, akkor azt hiszi, hogy ezek kirívó esetek.
A címkérdésre válaszolva tehát, hogy miért bűnözők a magyar sztárrendőrök: azért, mert már sztár koruk előtt is azok voltak, de akit ez a kontraszelektált rendszer még képernyőre is emel, annak egészen bizonyosan vannak olyan dolgai, amit becsületes és aktív rendőrként, nyomozóként stb. másnak, hétköznapi civilnek egészen bizonyosan nem nézne, nézhetne el.
