Papp Réka Kinga pár éve még a zsidókért, a melegekért és a nőkért küzdött, most meg azt magyarázza, hogy eresszünk rá az európai zsidókra, melegekre meg a végre biztonságban és jogegyenlőségben élő nőkre egy kőkeményen intoleráns kultúrát.

 

Néha úgy érzem, nincs értelme a szabadságnak. Küzdünk érte, érvelünk mellette, az emberek többségének szemében mégsem több, mint lehetőség mások megrendszabályozására. A konzervatívok szabadsága: a piálás szabadsága meg a kedvenc kábítószerüknél könnyebb és keményebb drogok üldözésének a szabadsága. A baloldaliak szabadsága: más által megtermelt javak eltulajdonításának szabadsága, az önsajnálat és az irigység szabadsága. A liberálisok szabadsága: más ember szóhasználatába, viselkedésébe és gondolkodásába való beleavatkozás szabadsága. A feministák szabadsága: férfiak tömeges kasztrálásának és megszégyenítésének szabadsága. A tőke szabadsága: a mohóság, a hazugság és a környeztetszennyezés szabadsága, a népnek felelős képviselők felvásárlásának szabadsága. A kormány szabadsága: négy évnyi önfeledt lopás, hazug igérgetés és aljas szándékú hergelés szabadsága.

 

Nyilván vannak vállalható gondolkodású konzervatívok, szocialisták, liberálisok és feministák, csakhogy a jelen világa - ahol az embert, az eszmét és a teljesítményt egyaránt a bulvár harsánysága meg a lájkok mennyisége méri - elsősorban azoknak kedvez, akik a legállatiasabb módon gázolnak át a többi állampolgár szabadságán. „Ő az ellenség!”, „Fosszuk ki!”, „Szégyenítsük meg!“, „Zárjuk be!“ - mindez olyan élmény, aminek a tömeg nem tud ellenállni.

 

Nézem, ahogy Papp Réka Kinga az ATV nézőivel ismerteti a negyedszázados balliberális krédót a multikulturális társadalmak bukott ábrándjáról, ami úgy kezdődik, hogy „minden kultúra egyenlő”, és azt érzem, hogy tényleg nincs értelme tovább küzdeni a szabadságért.

 

Ez a csaj pár éve még a zsidókért, a melegekért és a nőkért küzdött, most meg azt magyarázza, hogy eresszünk rá az európai zsidókra, melegekre meg a végre biztonságban és jogegyenlőségben élő nőkre egy kőkeményen intoleráns kultúrát, egy olyan tömeget, amihez nincs együttélési receptünk. Eresszük be a határainkon azokat a fiatal férfiakat, akik annyira nem érezték magukat biztonságban a törökországi menekülttáborokban, hogy mindjárt ott is hagyták az asszonyaikat meg a lányaikat. Akiknek el kell magyarázni, hogy egy női mosoly nem felhívás a kúrásra, egy kivillanó comb nem alap az ujjazásra.

 

Papp Réka Kinga tényleg afgán és iraki muszlimoknak fogja megtanítani a zsidók elfogadását, kiverni a fejükből a gyerekkoruk óta hallgatott propagandát?! Tényleg ezeknek a tesztoszterontól duzzadó, sokszor analfabéta férfiaknak fogja Papp Réka Kinga elmagyarázni, hogy a melegeket tolerálni kell?! Miközben Papp Réka Kinga mindezeket még a magyarok többségével sem képes megértetni. Személyes becslésem szerint Papp Réka Kinga mindezekről még soha nem győzött meg egyetlen embert sem, de sebaj! Most jöjjön a Közel-Kelet! Ami Papp Réka Kinga barátnői szerint meggyőző volt Kálmán Olga műsorában, az nyilvánvalóan működni fog a menkülttáborokban meg a gettókban is. Bizonyára könnyebb lesz szót érteni egy leszerelt szír katonával, mint a jobbikos alsó szomszéddal.

 

A szabadság nem több, mint egy esély, és mi nem tudunk élni vele. Egyszerűbb elfogadni az apák törvényeit, és többé nincs vita, nincs küzdelem. Minden és mindenki a helyére kerül. Először egy mély spirituális élményről számolok majd be. Egy álomról, ahol a Próféta elhívott a hitetlenek elleni harcba. Másnap lerakom a borotvát, hosszú szakállat növesztek. A nyugati ruháimat elégetem, tradicionális közel-keleti viseletet hordok majd. Nem lesz feltűnő: a neofita lelkesedésről könyvtárnyi szakirodalom van. A Korán legradikálisabb értelmezését vonatkoztatom magamra, nem leszek liberális elhajló. Nem követem el újra azt a hibát, hogy megértéssel viszonyuljak egy másik álláspont felé. Az van, ami a nagykönyvben meg van írva. És kész.

 

Az első pár év nehéz lesz. Hajnali ötös kelés, új napi rutin a sok imádsággal, meg a kételkedő tekintetek, nem lesz könnyű megszokni, hogy nincsenek már azok a filmek, könyvek és újságok, amiket szerettem. Négy-öt év is eltelik, mire lesznek új hobbijaim. A sör biztos hiányozni fog, viszont lesz néhány feleségem. Két fiatalabb csak a szexre, meg egy harmadik, aki ellát, főz rám és rendben tartja a házat. Lassan megszokom, hogy a közéleti vitákat majd eldöntik a papok, legalább már ezen sem kell idegeskedem. Kicsit furcsa lesz a világ a nők látványa nélkül, meg biztos el kell majd fordítanom időnként a fejem, ha éppen akasztanak egy buzit, vagy halálra köveznek egy házasságtörő nőt. Néha bűntudatom is lesz. Talán hiba volt. Talán harcolni kellett volna.

 

Ilyenkor gyorsan elhessegetem a rossz gondolatot, hazasietek a családom biztonságába, és megölelgetem a feleségeimet meg a gyermekeimet. Ők az életem értelmei. Néha a negyedik asszonyt is magamhoz engedem, akivel amúgy hűvös, távolságtartó viszonyban élünk. Nem szerelmi házasság ez, vezeklésből vettem el, hogy megmentsem, hogy biztonságban legyen. Úgy éreztem, ennyivel tartozom annak a régi világnak, amit az elvtársaival merő idealizmusból felégetett. Papp Réka Kinga ilyenkor picit elmosolyodik, hozzám bújik, és már az ő szemében is látom a behódolást.