Ez a telekommunikációs úton meghallgatott orvos volt a művészházaspár nagyobbik, a tragédia idején kétesztendős kisfiának a házi gyerekorvosa. Elmondása szerint az azóta eltelt 8 évben 125 ezer orvos-beteg találkozást bonyolított. Szerinte 8 éve, amikor az akkor még meg sem született sértett bátyját kezelte, nem volt kötelező a K-vitamin, ezért azt fel sem írta, sőt, említést sem tett róla a szülőknek. Hogy mióta kötelező, azt nem tudta a bíró kérdésére megmondani, és az is kiderült, hogy az adagolást sem tudja pontosan. Orvoskollégáitól egyesületi összejöveteleken szokott tájékozódni. A meghallgatás végén az apa észrevételeket tett, melyben megjegyezte: a K-vitamin ma se kötelező.

Az egészségügyi ellátó személyzet tagjainak szempontjából az ügynek persze az lenne a legkézenfekvőbb megoldása, ha a kínzó gyászt talán még fel sem dolgozó, kiszolgáltatott szülőkön vernék el a port. Két kisgyermeküket a szerető családtól megfosztva már „csak” börtönbe kellene vetni őket, hogy el lehessen mondani azt, ami a bíróság tárgyalási jegyzékében olvasható, miszerint „A sértett a gondos kórházi kezelés ellenére 2013. január 8. napján elhunyt.”.

Célszerű tehát „kötelező K-vitaminozással” támadni fehér köpenyesek részéről. Azonban ehhez sem a jogszabályi, egy összesen 6 hetet élt csecsemőnél sem az adagoltatási, sem a tájékoztatási és sem a hatósági nyomonkövetési, ellenőrzési háttér nem ad kellő alapot, hogy ne csak bűnbakot, hanem valódi bűnelkövetőt láthassanak a gyógyszerreklámok által hizlalt sajtóorgánumok uszító híradásaival felhergelt, peren kívül és mellett, sokszor egészen más sérelmeket is a szülők szemére vető, legtöbbször indulatos és érdekből orvos- és/vagy gyógyszerpárti személyek.

Az ügyészségi vád szedett-vedettségét remekül világította meg beszédével a tárgyalási délután végén felszólaló ügyvédnő:

 

 

Nagy Sándor

Budapest, 2018. 11. 20.

 

 

Ajánlás:

PER, EGY A TÍZMILLIÓBÓL