A valójában évezredek óta Európában, legfőképpen pedig annak kellős közepén élő magyarság számos esetben volt fenyegetve különböző irányokból érkező népek, különböző típusú területszerző kísérleteitől, mely törekvéseknek, rendszerint sikerrel szabott gátat, még azokban az esetekben is, amikor az ország jelentős része, vagy akár egésze, idegen hódítók fennhatósága alá került.
Természetesen, amíg az ország megfelelő vezetés, tehát valódi (szakrális) magyar uralkodók irányítása alatt állt, addig idegen fennhatóságokról nemhogy nem beszélhettünk, de még a rommá hamisított történelemkönyvekből is világosan kiolvasható, hogy képesek voltunk egész Európát élelmezni vagy védelmezni, ha szükség úgy hozta, ráadásul nem érdemrendekért, zsákmányért vagy területekért, hanem keresztényi kötelességtudatból, erkölcsből, felelős uralkodói erényből, amiért persze sohasem járt köszönet sem.
Sőt, Európától rendre azt tanultuk, hogy ha keletről vagy délről nyilvánvalóan komoly veszély fenyegeti a kontinenst, akkor igen csak érdemes az északi vagy nyugati határainkon tartani a szemünket, és a közeledő hadakban semmiképpen ne a felmentőket reméljük, hanem a szorongatott helyzetünket azon nyomban kihasználni szándékozó egyesített Nyugat-európai erkölcsöt, talpig vasban.
A nagy királyok halálával aztán végleg teret nyert a gonosz az egész világon, s bár azóta rendre csak ellenségei ülhettek a magyarok trónjára, mégis számtalanul voltunk képesek befogadni, etetni és otthont adni a segélykérő, mindenfelől menekülő népeknek, akik aztán rendre sokkal jobban éltek Magyarországon, mint korábban bármikor is a szülőhazájukban. Használhatták nyelvüket, őrizhették szokásaikat, vallásaikat, felépíthették templomaikat, sőt, sokan közülük lényegében itt ismerkedtek meg a magasabb kultúrával, az iskolával, írással, olvasással, az iparosodással, a polgári értékrenddel és intézményrendszerekkel, ha nagyon profánul akarnék fogalmazni: a valódi demokráciával.
A világot leigázó gonosz erők azonban (a „kulturált” nyugat-európai népek beteg lelkű hatalmasairól és titkos tanácsadóikról van szó), miután gyorsan kipihenték több évszázados fáradalmukat néhány kontinens békés őslakosainak szinte teljes kiirtásában vagy rabszolgasorba süllyesztésében, és a leigázott kontinensek javainak szivattyúzása automatizálódni látszott a titkos kincstárakba, ismét Európára vetették „vigyázó” tekintetüket. Egyenlőséget hirdető ideológiákkal fellázították egymás ellen, először a különböző társadalmi osztályokat, majd kicsivel később a mindenfelé élő nemzeti kisebbségeket, mesterséges gazdasági intézkedésekkel éhínségeket, titkosszolgálati eszközökkel békétlenségeket, konfliktusokat, pénzügyi-hitelezési manipulációkkal fizetésképtelenségeket okoztak, amelyek tömeges elszegényedésekhez, éhhalálhoz, betegségek elszaporodásához, humanitárius katasztrófákhoz, végül iszonyatos vérontásokhoz, és egymást váltó despotikus rendszerek kialakulásához vezettek. Az őrjöngő vérszomjat az sem csillapította, hogy Európa mindenkori védőbástyáját és oltalmazóját, az addig főként haszonhúzó európai népek, szomszédok - nemhogy gyáván, szemlesütve, hanem éppen kárörvendő ujjongás, sőt, megrészegült követelőzés mellett - minden indok vagy ésszerű magyarázat nélkül darabokra szakították.
Tudva tudták ugyanis a gonosz által beavatottak a régi bölcsességet, hogy aki uralja Európa szívét, az uralja Európát, aki pedig Európát uralja, az uralja a világot. És mert elpusztítani soha sem sikerült, közös erővel mégis megtörték a szívet, aminek következménye az emberiség talán legsötétebb időszakát eredményezte, melyet napjainkban is javában élünk.
Ugorva egy kicsit az időben, nem sokkal azután, hogy egy vörös, csillaggal díszített tömeggyilkos polip lemászott a térképünkről, amelyre aztán a másik irányból, lassan rácsusszant egy kék, ugyancsak csillagos, némiképp kifinomultabb, ám elődéhez hasonlóan, igen hatékony emberölési technikával rendelkező, ráadásul éppúgy, Unió névvel büszkélkedő csápos ragadozó, ami bár látszólag teljesen ellentétes ideológiával operál, mégis szinte ugyanazok, egyre mértéktelenebb hatalmát biztosítja a népek felett. Azokét a hatalmasokét, akik nem érdemeik és dicsőségeik útján, hanem mások tönkretétele és kiszipolyozása, vére, verejtéke vagy elpusztítása útján szerzik a vagyont és mások megtévesztésével vagy megfélemlítésével gyakorolják a hatalmat.
Némi bevezető után, ami azért volt mégis szükséges, hogy a vak is lássa: semmi sem véletlenül történik, főleg nem Európa kellős közepén, ezért már az elején megállapíthatjuk, hogy az Európát fenyegető migrációs hullám bizony egy régóta tervezett és precízen szervezett hadművelet, mely egyelőre - de persze csak látszólag - jobban fenyegeti a kontinens nyugati és északi féltekét, mint Magyarországot, ám soha ne feledjük, az erőnek, ami a világ feletti hatalmat próbálja megszerezni, Európa szívére van szüksége a végső győzelemhez.
Ama erő, mára mindent az uralma alá hajtott és irányít a földön, mindent, amiről korábban akárcsak álmodni mertek a földbolygó legelborultabb elméi. Roppant markában tartja a földi világ gazdasági életét, technológiáját, pénzrendszereit, médiáit, kulturális és közéletét, kormányait, országait, időjárását, beleértve a természetinek tűnő és egyéb katasztrófákat vagy éppenséggel az emberi elmét. Átvitt értelemben, talán még az időt is, hiszen a dicső és példát adó múlt szisztematikus kiiktatásával, egyre inkább elbizonytalanítja, kiüresíti a jelent, ennek köszönhetően pedig a jövő súlytalanná válik. Pedig őseink éppen azért éltek-haltak, hogy mi hittel és bizakodva élhessünk a jelenünkben, ami a megmaradást, tehát a jövőt biztosítja az utánunk következő generációk számára, az Úr Isten kegyelmének, a Fiú ígéretének, és a Szent Lélek, a BoldogAsszony oltalmának köszönhetően.
A földre vetett Sárkány pedig, aki azóta szüntelen viaskodik az Asszonnyal és az ő magvából valókkal, és egyre haragosabb (megőrült) mert tudja, hogy napjai meg vannak számlálva, ráadásul minden eddigi segedelme, angyala, hamis prófétája és fenevadjainak gyalázatos pusztítása ellenére is azt látja, hogy áll még Az Ország. Véres viszályt szított ezért más kontinenseken, hogy civilizálatlan népek menekülő tengerével árassza el Európát, ahol még az asszony magvából valók legnagyobb számban élnek.
Európa pedig nem képes ellenállni ennek a rohamnak, főként azért nem, mert a szellemi és erkölcsi példamutatásnak azóta hiányát szenvedi, mióta sikerült kiiktatnia szívének egészséges lüktetését. Azóta csak pusztul és hanyatlik, bár ennek nem feltétlenül van tudatában, hiszen hamis mércével méri erényeit, fülei süketek az igazságra, szemei a hamis próféták hazug káprázatain csüngenek. A jámborak leigázásával élenjáróvá avanzsált birodalom, melynek technológia fejlettsége és gonosz tudása, látszólagos biztonságot és jólétet teremtett a népei számára, kétszínű és hibás ideológiái, főként a demokráciának nevezett egyenlőség és néphatalalom hamis illúziója, mellyel könnyen álomba ringatta, az amúgy is feslett erkölcsű és torz lelkű polgárait, most mindezek halálos veszélyként csapódnak vissza rá. Ha ellenáll meghasonlik, ha nem, akkor egészen egyszerűen elpusztul.
Az Európára özönvízként zúduló mindenféle más kultúrájú népek, akik keblében bizonyára vegyes érzelmeket kelt a jobb élet reményének lehetősége, a más népekkel való összeférhetetlenségük évezredes beidegződéseivel, most, mint a sáskák az újabb zöld mezőre vagy búzaföldre érkezvén, nem akarnak mást, csak enni és lakni. Európában azonban nincs annyi étel és szállás, amennyire szükség volna, ezért csírájában kell elfojtani magát a szándékot, hogy a kontinensre ácsingózók egyáltalán elinduljanak.
És igen, Európa nem játszhatja továbbra is hülyét, vagy a béna kacsát. Meg kell mutatnia a világnak, hogy kik a felelősök azért, hogy ilyen ütemben indult meg a népvándorlás, ki kell kényszerítenie és támogatnia kell, bármilyen anyagi áldozat árán is, hogy az ott élő népek nyugalomban élhessenek. Európának, ha valóban meg akarja védeni a polgárait, ehhez minden technológiai és politikai hatalma megvan, persze csak ha nem akarja Sharia kamikazeként befejezni földi pályafutását, ráadásul mások bábjaként.
Európának tehát elsődlegesen színt kell vallania, aztán gyorsan cselekednie!
Ha ez nem megy, akkor nyugodtan felfoghatják a következményeket Isten, a világ népeiért végzett munkásságuk méltó (és demokratikus) jutalmaként büntetéseként. Az Ország viszont akkor is megmarad, mert „az soha örökké meg nem romol és az a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat maga pedig megáll mindörökké.” Ámen
