Csontos István Csabát, a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) egykori emberét több tekintetben sem lehetett volna súlyosabban elítélni annál a 13 év fegyházbüntetésnél, amit első- és másodfokon kapott, mint a per negyedrendű vádlottja.

Hozzáteszem: a per első másfél évében több romagyilkossági bírósági tárgyalást ültem végig, mint ahányon bármelyik újságíró, civil, vádlotti vagy áldozati ügyvéd részt vett. A világ legtöbb dokumentumfilmjét is én készítettem. És mivel a legtöbbet tudtam a dolgokról, továbbá  titkosszolgálati múltam miatt a kormányok rettegnek attól, miket fedhetek fel, ezért mindezeket nem csupán elhallgatta az összes média, de még olyan hazugságokat is napi rutinból megtűrt, amikor semmihez sem értő kiscserkészek akarták osztani az észt mindenféle gyűléseken és belterjes romagyilkossági, idézőjeles “emberjogvédő” üléseken és médiatalálkozókon. Az is rutinból ment, hogy akiket a másfél év alatt kétszer-háromszor láttam megjelenni a bíróságon - ugyanis többször oda sem tolták a képüket -, simán azt hazudozhatták a médiában, hogy minden tárgyaláson ott ültek! Olyanok is voltak, hogy az ATV-ben és másutt maguk a műsorvezetők terjesztettek ilyen liberális, beltenyész, semmihez sem értő kiscserkészekről ilyen hülyeségeket.

A magyarországi média – és ez csak egy példasorozat a rengetegből – nem csupán felületes és hanyag, de elborzasztóan, horrorisztikusan megbízhatatlan és hazug.

A vádlottak egyébként – különösen az első-, másod- és harmadrendű vádlott – kerülgették időnként velem kapcsolatban, hogy vannak itt dolgok, amik miatt lehetne ezt-azt kezdeni, de végül nem mertek beszélni.

Íme, vannak, amiket mindannyian tudunk, de senki nem mondja. Még nem. Magyarország ugyanis nem az Egyesült Államok.

Visszatérve: tehát Csontos István Csabát nem lehetett súlyosabban elítélni. Aki csak felületes információkkal rendelkezik, már az is látja - ha ért hozzá -, hogy

1. Csontos István Csabának minimum tisztázatlan kapcsolatai voltak a titkosszolgálatokkal, és abszolút rejtett a kívülállók előtt, milyen külső hatásra került a gyilkosságsorozat közepébe. Márpedig ennek tisztázása híján hogy a fenébe lehetne bárkit életfogytiglanra ítélni? Csakis úgy, ahogyan a magyar bíróságok szokták: azaz - amikor éppen nem politikai megrendelésre vagy tudatos rosszindulatból, olyankor - hátha bűnös, ezért ítéljük életfogytiglanra. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Ugyan melyik bíró merne ciánkapszulát bevenni arra, hogy Csontos nem állami operatív akciót hajtott végre? Melyik bíró merné a törvénynek megfelelően állítani: azért ítéltem életfogytiglanra, mert “minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a bűnössége!” Az a bíró, aki erre mérget venne, nyilvánvalóan mentálisan súlyosan sérült és abszolút alkalmatlan nem csak a bírói munkára, de az Isten mentsen attól bárkit, hogy akár családsegítő, szociális, önkormányzati, gyámhatósági vagy bármilyen ügyintézőnek menjen az ilyen őrült!

2. Csontos feltáró és a vádlottakra halmazati terhelő tanúvallomásokat tett. Ilyen esetekben Magyarországon a leleplezőt szokták a legsúlyosabban elítélni, ami tarthatatlan! A gyakorlat miatt mi mindig azt tanítjuk: soha, senki ne segítsen az államnak, mert abból lesz a legsúlyosabb célpont! Csontos esete a nagyon ritka kivétel, mert őt nem ítélték életfogytiglanra, pedig nélküle akár el sem lehetett volna ítélni a vádlottakat! Értjük, hogy a magyarok nem ismerik a lojalitás és az erkölcs legalapvetőbb kritériumait, de ettől még fehér embernek kötelessége, hogy aki szolgál, az ne maradjon honorárium nélkül! Egy koronatanút nem lehet elítélni! Csontos esetében a 13 év is kétséges lehet, hiszen hányan tudják a bolygón, hogyan került bele az ügybe?

Amikor Csontos felállt a bíróságon annak idején, már az első mondatából kitűnt, hogy úgy bűzlik a titkosszolgálatoktól, mint annak a rendje! Beszédes, hogy milyen megtévesztésekre és fenyegetésekre nem ülte meg ezt a lovat, mert más, aki tapasztaltabb, a helyében úgy elmeszelte volna a szolgálatokat, mint kamion az útra szórt csirkéket!

Csontos úgy került a gyilkosságok közepébe, mint az a titkosszolgálatok napi működéséről szóló, jobbára nem publikus, hanem általunk ismert és tapasztalt gyakorlatkönyveiben szerepel. Katonaként visszatér Koszovóból, pszichiátriai szabadságra megy, és amint leszerelik, másnap már bejut a magyar történelem maga nemében legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata magjába. Csoda, hogy nem nyilvánították utóbb elmebeteggé, attól félvén, hogy olyan dolgokat fed fel, amiket senki sem akart! Rutinszerűen még azt is letagadta az állam, hogy valaha kapcsolatban állt vele!

Egy ilyennek a vérében van a beépülés. Eredetileg is ez volt a dolga, az ilyen utasítás nélkül is beépül. Az más kérdés, hogy azt mindenki tudja, aki valaha operatív volt és veszélyesebb tűzvonalban mozgott, hogy az ember mindig veszélyben van és nem az alvilág, hanem az állam részéről. Aki államnak szolgál, mindig ki van téve annak, hogy mivel bűnözőknek szolgál, amikor államnak szolgál, ezért cserben hagyják, elárulják, a bukókkal együtt elmeszelik, letagadják, lecsukatják, elmebeteggé nyilvánítják, börtönbe vagy fegyházba juttatják, megöletik. Tehát egy ilyen parancs és rutinszerű beépülés esetén is csapdahelyzetben van, aki, mint Csontos, menekülni próbált a helyzetből, de nem tudta, hogyan tegye. A legrázósabb ügyet vállalta fel és végül nem akart neki segíteni senki.

Soha nem szabad a magyar államnak szolgálni! A magyar államnak soha! A magyarokat mindig bűnözőknek és megbízhatatlan, bitang, mocskos árulóknak kell tekinteni! A magyarok eladják saját embereiket! A szolgálatokért nem fizetnek, és a leginkább mindig saját embereiket fenyegetik! Őket adják el először, ők pedig fotelből mossák kezeiket, felveszik a fizetésüket és úgy hazudoznak össze-vissza, mint a vízfolyás!

 

És amiről szintén nem beszél soha, senki, pedig nagyon sokan tudjuk a Föld bolygón:

Csontos István Csaba a titkosszolgálatok kedvence volt. Kezdettől a kedvence volt, amiről mi már akkor tudtunk (csak az ő és csak a vezetéknevét ismerve), amikor még nagyjából csupán két halott volt. Amikor még be sem épült. És az embereinket nem illik elítélni, függetlenül attól, mennyire tudta, mibe keverjük bele. Mert bár a kedvence volt a hálózatoknak, a tárgy vonatkozásában mégis eszköz. És azt, hogy ő volt a kiválasztott, mindenki tudta.

Molnár F. Árpád (ÉLI)
Tel.: +36/30/919-6386.