Jevhen Bakulin, az ukrán Naftogaz vezérigazgatója a korábbi miniszterelnök-helyettessel ápolt kifejezetten közeli kapcsolatokat. A gáz-vezérigazgató azzal került őrizetbe, hogy a putyini Janukovics-éra alatt nem kevesebb, mint 4 milliárd USA dollár kárt okozott Ukrajnának és az ukrán népnek. A Naftogaz a putyini Oroszországból érkező gáz importálásáért, elosztásáért és Ukrajnán keresztül Európa más államaiba szállításáért felel. Jevhen Bakulin 2010. március 15-e óta volt a Naftohaz Ukrajini (ukránul: Нафтогаз України) vezérigazgatója.

Oroszországban, valamint az orosz anyaállam csatlósállamainak belügyi és titkosszolgálati szerveiben máig elterjedt, hogy az anyaország KGB-központját máig a Központnak nevezik. Mivel a lakosság elleni tömegmészárlásai után, a népharag elől elmenekült Viktor Janukovics ukrán elnök kifejezett alattvalójává vált Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, Ukrajna pedig egyre radikálisabban függött a csatlósait a Szovjetunió megalakulása óta máig rendkívül gátlástalanul fosztogató szovjet-orosz kormánytól, ezért egyértelmű, hogy Jevhen Bakulin, a Naftogaz most őrizetbe vett vezérigazgatója, valamint Viktor Janukovics, az elmenekült ukrán elnök ügyei között végeláthatatlan mennyiségben szerepelnek olyan gázügyletek, amik a feneketlen kút Oroszország és Ukrajna vadkapitalista oligarcháinak zsebeit iszonyatos módon gazdagították, Ukrajna lakosságának és gazdaságának pedig szörnyűséges károkat okoztak. A bűnöző pénzekből magának - mint egy mini Putyin - hatalmas palotát emelt Janukovics akkor szabadult el végzetesen, amikor Putyin elnökkel megállapodott és kifejezetten a nyugati integrációval szemben. Ekkor - és nyilvánvalóan Putyin közvetlen akaratára és hatásra - bevezette a lakosság elleni sortüzeket és a nyílt háborús terrort.

A Naftogaz 100 %-ban állami tulajdonú részvénytársaság volt. Ebből is érzékelhető, hogy az állami tulajdon mennyire nem véd a posztszovjet területeken a bűnöző oligarchiától és a lakosság végeérhetetlen fosztogatásától és rettenetes kizsákmányolásától, viszont sokkal erőteljesebb és ellenőrizetlenebb lokális beltenyészetet okoz, amelyre a demokratikus és törvényi-jogi kontrollra hivatott nemzetközi szervek permanensen kevesebb jogkört és pozitív kontrollhatást gyakorolhatnak. Vagyis a fékek és ellensúlyok nemzetközi rendszere merőben háttérbe szorul.

E cikk írója 2002-től - az oroszbarát Leonyid Kucsma (Леонід Кучма) ukrán elnöksége alatt, amely összesen több, mint 10 éven át tartott(!) - rengeteg ukránnal és a szegénység elől Ukrajnából Nyugat-Európa államaiba menekült ukrán állampolgárral került közeli kapcsolatba. A hazájukból külföldön munkát kereső és a gazdasági csőd elől elmenekült ukránok - egymástól függetlenül megfogalmazott - egyöntetű állásfoglalása volt, hogy Ukrajna folyamatos gazdasági katasztrófában van, rettenetes a munkanélküliség, óriási a szegénység, az emberek tömegei kilátástalannak látják a helyzetüket, Ukrajna politikai vezetése végtelenül korrupt, tolvaj, megbízhatatlan és bűnöző, a titkosszolgálat bárkit megöl, aki az útjába kerül, az ukrán rezsim pedig a velejéig romlott, keresztbe-kasul összefonódva és kiszolgálva a bűnözést.

Ukrajna korábban már megindult az Európai Unió és a nyugati gazdasági és demokratikus felzárkózás irányába. Azonban az 1994-től több, mint 10 esztendőn át elnök Leonyid Kucsma egy ukrán újságíró, Georgij Gongadze (Georgiy Ruslanovich Gongadze; ukránul Георгій Русланович Ґонґадзе) meggyilkolása után, az akkori sajtó szerint szoros összefüggésben a nyugati, demokratikusabb országok kritikáinak és az emberi jogok biztosítására tett felhívásainak hatására Leonyid Kucsma Oroszország felé fordult, Ukrajna kapuit nyugat felől jelentősen bezárta, Oroszország felé pedig kinyitott. A nyugattal való konfrontáció és a keleti nyitás hatására Ukrajna mind demokratikus, mind gazdasági és népjóléti szempontból ismét a meredek hanyatlás és a biztos kilátástalanság útjára lépett.

Viktor Janukovics - a most elmenekült ukrán elnök - ismét megpróbálkozott a nyugat elleni hátraarccal és a keleti nyitással. Ennek természetes következménye lett az azonnali, zuhanórepülésszerű demokratikus hanyatlás és demokratikus katasztrófa, viszont az ukrán népnek elege lett az orosz, a keleti és az ázsiai elnöki diktatúrából, terrorból, oligarchiából és nyomorból, ezért fellázadt eddigi rabtartói, kizsákmányolói és gyakorlatilag szó szerinti népirtó orosz-ukrán és bűnöző oroszbarát oligarchiája ellen.