Egy vidéki kisvállalkozás 1999 év óta foglalkozott hulladék begyűjtéssel, köztük fémhulladék-begyűjtéssel is. Ezeket még a MÉH vállalattól örökölte és vette meg.

• Az önkormányzat adta ki a telepre a működési engedélyt.
• Ez megváltozott 2009 évben és a működési engedélyt a továbbiakban a KÖZÉP-DUNA-VÖLGYI KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI FELÜGYELŐSÉG adta ki 192 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetése mellett.
• Majd 2012 évben az engedélyt meg kellet újítani ugyanilyen feltételek meglétével. A továbbiakban 2012, július 11-én a hulladék és melléktermék felvásárlása és raktározása tevékenységre vonatkozó telepengedélyt az önkormányzat bevonta és egyidejűleg a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 1. melléklet 61. pontja szerint nem veszélyes hulladék gyűjtése, (papír, EWC 150101, vas és acél EWC 170405) tevékenységgel nyilvántartásba vette. 192 000 Ft díj ellenében.
• 2016 évben ismét meg kellett újítani az engedélyt, ekkor a PEST MEGYEI KORMÁNYHIVATAL adta ki a nem veszélyes hulladékok telephelyi gyűjtésére és előkezelése vonatkozó hulladékgazdálkodó engedélyt. Ennek feltétele volt a HAVÁRIA TERV, a ZAJ ÉS REZGÉSVÉDELEM valamint évi 93 000 Ft értékben biztosítás megkötése. Mindösszesen 653 000 Ft-ba került az engedély megújítása, ami évi 200 tonna papír és 200 tonna vashulla-dék begyűjtésére vonatkozott. A engedélyben azt is kikötötték, hogy kinek adható tovább, milyen típusú vállalkozásnak értékesíthető a begyűjtött hulladék. Ezesetben kikötötték, hogy kizárólag fémkereskedőnek lehet a begyűjtött fémet tovább értékesíteni, írásban megkötött szerződés ellenében. A vállalkozás ezt mindig be is tartotta. Megjegyzem, hogy a begyűjtött hulladékok mindig szállító – levéllel voltak beszállítva a telepre az egyes, a hulladékot a saját termelési folyamatuk során létrehozó vállalkozásoktól.

2016 november 21.-én a telepen megjelent a NAV 3 fegyveres alkalmazottja és a meglévő engedélyeken túl fémkereskedelmi engedélyt kértek. Mivel fémkereskedelmi tevékenységet ez a vállalkozó nem folytat, közölte velük. hogy neki nem kell fémkereskedelmi engedély, bemutatva a teljes iratanyagát, ám ezt a NAV alkalmazottai nem fogadták el és azonnal elkezdtek foglalni. Többek között arra való hivatkozással, hogy a hulladékgazdálkodó vállalkozás fémkereskedőnek adta el a begyűjtött fémet, amit a hulladékgazdálkodási engedélye előírása alapján másnak el sem adhatott volna! Valamint a NAV alkalmazottai szerint attól vált a vállalkozás fémkereskedővé, hogy az egyes vállalkozásoktól ingyen pakolta fel saját maga és hozta el saját autójával a saját telephelyére a fémet, amit a NAV úgy értelmezett, hogy a vállalkozás azért, mert a hulladékot előállító vállalkozásoknak nem kellett költeniük a hulladéknak a telephelyig történő elhozatalára, így csereügyletet kötöttek. A cserében a hulladék ki nem fizetett értéke állt szemben a vállalkozásoknál fel nem merült (azaz nem létező), hulladék beszállítási költségekkel. (Nem árulunk el meglepetést, ha elmondjuk, hogy a nem létező költségeket csereügyletként beállítani a közigazgatási bíróság sem fogadta el a későbbi perek során megfelelő foglalási indoknak!)

November 22.-én már a jogtárban is utána néztünk a törvényeknek és közöltük a NAV alkalmazottakkal, hogy a vállalkozás teljes készletének a lefoglalásával, azaz a pénzügyi ellehetetlenítésével törvénytelenséget követnek el, mert a vállalkozás jogszerűen működik. Nem mellesleg a hulladék fém több teherautóval történő, állítólagos NAV általi raktárba szállítása helyett, helybenhagyással is lehetett volna foglalni, hiszen a NAV azt is tökéletesen ellenőrizni tudta volna, mivel konkrétan megtiltotta a vállalkozásnak a működését és a törvény is azt írja elő, hogy a vállalkozások érdekeit is figyelembe kell venni az egyes eljárások során, indokolatlan mértékű kárt okozni nem lehetséges, ahogyan ellehetetleníteni sem szabad azokat!

Attól se tekintsünk el, hogy a vállalkozás jó hírnevét a fémkészlet több napos elhurcolása teljesen tönkre tette, mindemellett a NAV alkalmazottak körbejárták a vállalkozás összes üzleti partnerét is és mindenhol elhintették, mindenhonnan nyilatkozatokat, bizonyítékokat gyűjtöttek, /kevés sikerrel/ arról, hogy a vállalkozás törvénytelenül működik, így a partnerek a továbbiakban nem mertek fémhulladékot adni a vállalkozásnak.

November 23.-án folytatódott a foglalás már a NAV jogtanácsosa is megjelent, mivel a fémkészlet elhurcolása 3 napot vett igénybe. A vállalkozó megkérdezte tőle, hogy minden foglaláson részt vesz? A válasz az volt, hogy nem, de most reggel szólt neki a főnök, hogy jöjjön ki és rakjon össze valamit. A vállalkozó megkérdezte, hogy mégis mit kellene összerakni?Úgy gondolta, hogy valamit elszólt és távolabb ment telefonálni. A fémhulladék felpakolását egy időre leállították. A vállalkozás iratanyagát, szállítóleveleket, átadás-átvételi tételes jegyzőkönyv felvétele nélkül akarták elvinni, amit a vállalkozás természetesen nem hagyott, saját maga, kézzel írta meg egy órán át két példányban a jegyzőkönyveket. Közben a többi NAV-os egymás közti beszélgetésből kiszűrődött ahogy egymásnak mondják, hogy az ilyen ügyek végett hagyják el a NAV-ot. Az egyik teherautó sofőrje elejtette, hogy ez e fém egyenesen a kohóba kerül. Egy jó óra múlva megérkezett a NAV megyei elnöke is. A vállalkozóval nem váltott szót, folyamatosan telefonált majd úgy döntött, hogy elviszik az összes hulladékot. Egy fuvar ekkor az udvaron lett hagyva, helybenhagyás melletti foglalással (amit az összes többi fém esetében is kellett volna!) és 2017 év január 24.-én lett mégis elszállítva a folyamatos tiltakozás ellenére.

A hulladékgazdálkodási engedélyt kiadó PEST MEGYEI KORMÁNYHIVATAL is kinyilatkozta még 2016 decemberében a vállalkozó írásbeli megkeresésére, hogy a Hulladéktörvény alapján minden hulladékot begyűjtöttnek kell tekinteni. A januári, utolsó elszállítás során a NAV munkatársa közölte a vállalkozóval, hogy ezzel az engedéllyel működhet tovább, csak valahogy a szerződést kellene átírni. A vállalkozó ezek után jogi útra vitte az eljárást.

Az első pert megnyerte, beigazolódott, hogy törvénytelenül jártak el, a lefoglalt teljes fémkészlet, amiből a hulladékgazdálkodásnak működnie kellett volna, törvénytelenül lett elhurcolva, nem volt törvénysértéssel érintett anyag, azt a NAV-nak vissza kell adnia. Ám sem a fellebbezési illetéket sem a lefoglalt hulladék árát a mai napig nem fizették vissza, a vállalkozás tagi kölcsönökből tartja fenn magát, hogy az igazáért pereskedni tudjon, a pénzügyi ellehetetlenítést egyedül a NAV eljárása okozta.

A Közigazgatósági Bíróság befogadott egy olyan beadványt a NAV-tól a tárgyalás és az ítélet hozatala közötti időben, amiben 2017 szeptemberében azt mondta, hogy a vállalkozás 2012 január 1 és 2013 november 24 közötti időszak alatt egy szerződéses partnerétől feldolgozás céljából vásárolta meg a hulladékot és ezzel fémkereskedelmi tevékenységet folytatott. Azt a NAV helyszíni eljárása során is jegyzőkönyvezték, hogy a fémhulladék feldolgozásához a vállalkozás eszközzel sem rendelkezik, feldolgozásra a vállalkozásánál sor nem kerülhetett és nem is került. Ezért a NAV azért vonta felelősségre a vállalkozást, mert a hulladék, amit értékesített az engedélyében kötelezően előírt fémkereskedelmi engedéllyel rendelkező vállalkozás részére, ami szintén nem rendelkezett feldolgozáshoz szükséges eszközökkel sem és ugyanúgy csak tovább értékesítette a fémet egy harmadik, jóval nagyobb vállalkozásnak, ami szintén nem rendelkezett feldolgozásra alkalmas eszközökkel és tovább értékesítette az általa begyűjtött fémeket, többek között kohóknak de más kereskedőknek is, hát a NAV szerint a megbüntetett vállalkozás felel azért, hogy a már birtokában nem lévő fém a későbbiekben kihez és milyen céllal kerül! Ezt az indoklást a Közigazgatási Bíróság elvetette, mert hogyan is felelhetne valaki azért, amit befolyásolni sem tud?

A Fémkereskedelmi törvény ugyanakkor csak Magyarországon hatályos, ha valaki külföldre értékesít, oda szállíttatja a begyűjtött fémet, annak nincsenek ugyanolyan előírásai. A Közigazgatási bíró nem merte a pert úgy lezárni, hogy a NAV teljesen elveszítse azt, így mindkét fél fellebbezett.

A Kúriához fordultak, ami szintén érdekes ítéletet hozott, nehéz azt értelmezni is, mert egyik pontja ellentmond a másiknak.

A Kúria ítélet 13. pontjában az áll: A felperes nem hasznosítás, hanem értékesítés céljából vásárolta fel a fémet. A Fémtörvény nem tartalmazza az értékesítést a fémkereskedelmi tevékenység megvalósulásának feltételei között. A Kúria ítéletének 30. pontja A Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 2) pontja szerint fémkereskedelmi tevékenység (járművekhez kapcsolódó fémekkel való kereskedés), a fémkereskedelmi anyagnak a felvásárló vagy más személy által – e törvényben meghatározott hasznosítás céljából történő felvásárlása. A Kúria ítélet 35-ös pontja kitér a más személyre is, mivel a felperes nem hasznosított, meg kell vizsgálni, hogy őt követően van e ilyen tevékenységet folytató más személy. (Megjegyezzük. hogy a Kúriának nem a más személyt kellene keresni, hanem bizonyíték hiányában dönteni.) Mert más személy hiányában a felperes részéről a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag felvásárlása nem fémkereskedelmi tevékenység. A Kúria azért is felelősnek tartotta a vállalkozást, amit nem saját maga végzett el, azaz azért, hogy valaki az őt követő láncolatban a felvásárolt fémet hasznosította.

Érdekes ez az érvelés, mert felülírja az esetleges jogalkotói szándékot, általánosítottan azt kimondva, hogy hulladékot csak hasznosítás céljából lehet felvásárolni, ami valahol igaz, hiszen a hulladékból valami mást fognak előállítani, ám a fémkereskedővé válás eszerint általános kellett volna, hogy legyen, minden hulladékgazdálkodó, aki egy forintot is adott a fémhulladékért, 5 millió forintos letétet kellett volna, hogy a NAV-nak befizessen, (akkor is, ha az egész éves bevétele nincs ennyi?) avagy fel kellett volna mondania a más vállalkozásokkal megkötött szerződéseit, közölve azokkal, hogy ezentúl egyetlen fillért sem adhat az elhozott hulladék fémért, hiába fizette ki a gazdálkodási engedélyéért a meghatározott díjakat? Így a vállalkozások is csak az 5 millió forintos letétet és egyéb szigorú működési feltételeket megvalósító fémkereskedőkkel állhattak volna szóba? Hasonlít ez a logika valahol a Trafik törvényre is? Csak nem az a végső cél, hogy általánosságban tönkretehessék az összes még megmaradt nem állami hulladékgazdálkodót és az AB mondja el, hogy voltaképp a hulladékgazdálkodók, mint olyanok, már nem is létezhetnek, kizárólag csak az 5 milliós letét befizetésével úgy, hogy fémkereskedővé válnak?

Ezek után a NAV egy fél évet kivárt, majd megsemmisítette az addigi határozatait és még mindig nem fizetett vissza egyetlen forintot sem. Majd új eljárást kezdeményezett egy újabb bírság kiszabásával, ami az eredeti több tízmilliós bírságnak már csak a kb. a fele. Most már időpontokra szétválasztva. A 2012 január 1 és 2013 november 24 közötti időben nem a fémkereskedelmi engedély nélküli felvásárlással, hanem a fémhulladék értékesítésével követte el a jogsértést. Ugye a törvényben az áll (hasznosítás céljából történő felvásárlás). Mondjuk ki azt, hogy ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta sapka akkor meg azért büntetik meg a vállalkozást, a lényeg a büntetésen van és azon, hogy indokot találjanak arra a túlkapásra, hogy a teljes törvényesen begyűjtött fémkészletet elvitték, a vállalkozást pénzügyileg és üzletileg ellehetetlenítették.

 A 2013 november 24 utáni időszak tekintetében megkereste a NAV azt, aki a vállalkozástól írásbeli megállapodás a 443/2013 (XI.27.) Korm. rendelet 21. § 6. számú melléklete alapján számlával ellátva megvásárolta a fémhulladékot. Ez a vállalkozó már korábban kinyilatkozta, hogy ő sem hasznosítási célra, hanem változatlan formában továbbértékesít. Ezt a 21 § 6. számú melléklete is bizonyítja. Amikor az eladó vállalkozó eladta a hulladékot, a tulajdonjog átszáll a vevőre, vagyis az eladó vállalkozás utáni más személyre, ettől a ponttól nem tudta befolyásolni, mi történik az eladott hulladékkal. A törvény nem általánosságban tartalmazza, hogy a hulladékoknak a végső célja a hasznosítás, tehát mindenki, aki hozzáért az adott hulladékhoz, kizárólag hasznosítási céllal tette azt, hiszen a hasznosítás csak magánál a kohónál történhet meg. A vevő is tovább értékesíti a hulladékait egy még nagyobb vállalkozásnak, de már felismerhetetlenül több hulladékkal összekeverve, év elején és év végén nyitó és záró hulladékkészlettel rendelkezve, tételes mennyiségi és értékbeni nyilvántartást nem vezetve. Nem is tudta a vállalkozó a nyilatkozatában megmondani, hogy pontosan mi lett a felvásárolt hulladék sorsa. (Az is lehet, hogy még mindig az udvarán áll abban a készletben, ami az évet/éveket ömlesztetten zárta.) De ez a nagy vállalkozás sem hasznosít, és ő is tovább értékesített, több millió tonnát értékesít általában külföldre is, de több mint egy évvel később 2015 évben egy hazai kohónak is szállított több mint 2 millió tonna vashulladékot és a NAV tényleges bizonyítékok nélkül azt állította, hogy az a kisvállalkozó aki ellen eljárást indítottak azzal a céllal hogy az évekkel ezelőtt begyűjtött vashulladékát 4-5 vállalkozáson keresztül egy kohóban hasznosítsák az fémkereskedőnek minősül és hasznosítási céllal vásárolta fel a hulladékot. És ami érdekes a közigazgatási bíróság helyt ad neki, figyelmen kívül hagyva a vállalkozás minden benyújtott bizonyítékát.

A fémkereskedelmi bírságot érdekes módon a NAV által a foglalás 2016-os időpontjában megadott központi árnyilvántartás (aminek a valóságalapját sehol sem lehet ellenőrizni) ötszörös értékében szabták ki úgy, hogy az akkor lefoglalt anyagot visszaadni rendelte a bíróság, mivel az az anyag nem volt törvénysértéssel érintettnek tekinthető a NAV által sem, jogszerűen volt begyűjtve. Tehát olyan anyagnak adnak 2016-ban bírság alapot képező 2016 éves piaci értéket, ami fizikálisan már évek óta nem volt a vállalkozás birtokában. Úgy, hogy 2012-13 években még csak ilyen statisztikai ár-adatbázis sem létezett, mert az arról szóló törvénytervezet is csak későbbi dátumozású. Hogy érthető legyen a dolog, az évek alatt pár forintos áron felvásárolt hulladék fém összértéke mintegy 4-500 ezer forint volt, amire a törvény ötszörös bírságot engedne kiszabni, ám a már a vállalkozás birtokában nem lévő fémnek 2016-os központi árszabással adtak értéket, aminek a vége az lett, hogy a kiszabott bírság nem 2-2,5 millió forint, hanem 34 millió forint lett! A tényleges, független felek közti piaci érték mintegy 55-szöröse! Ennek az adatbázisnak az árképzését leellenőrizni nem lehetséges, csak a NAV határozza meg azt. Ugyanakkor az is meggondolandó, hogy egy helyi kis hulladékgazdálkodóra miért kellene a tényleges, független felek közötti piaci érték helyett a nagy fémkereskedők több tízezer tonnás ügyleteire az általuk többnyire külföldre értékesített fémek árait alkalmazni?

A magyar hulladékbegyűjtők nagy része csak továbbértékesít. Hogyan követelik meg tőlük hát a fémkereskedelmi engedélyt? Az 5 millió Ft letéti díjat?  Aki más formában, de törvényesen működik, azt a hivatali hatalmukkal visszaélve tönkre teszik? Az eljárás tovább folyik…