Gyorsan változik a világ, de csak a maga jól megtervezett módján.  Ami 2007-ben, még hatalmas poénként repült el, az mára, a szomorú és szánalmas pofonként csattan a közönség bamba arcán. És, bár Gálvölgyi János rendkívül tehetséges színész, a szellemi igényesség szempontjából is mesterségesen a béka segge alá szorított utókor, egészen biztosan nem a jeles színházi alakításairól fog emlékezni rá, hanem úgy, mint aki a tévét bámuló milliók agyába oltotta (és árulta jó pénzért) a gyúrjunk vazzeg, stb. stílusú semmitmondást, mint szórakoztatást, tehát, mint a magyar Beavis és Butt-head-re egy személyben.

 

Ezért aztán azon sincs mit csodálkozni, amikor 2007-ben, még éppen azon értékrend poénkodik az alábbi jelenséggel, amelyik napjainkban körömszakadtáig védelmezi annak ellenkezőjét. 

 

Mindezek ellenére, én még most is tudok rajta röhögöni. Tegye ön is ezt!