2017. 08. 18., Péntek
Ilona névnapja

Drágán add az életed!

Drágán add az életed!
2017-03-29
Földi és égi titkosszolgálatoknál is kértük és pár napon belül, 29 év után, talán maga a Jóisten adta elénk ezt az ártatlan hazai kanyarójárványt epidemiológiai világbotrányként, amelyről 1 hónapja még mindig nem tudjuk, hogy hányan, hány oltás mellett betegedtek meg. Már a részadatokból is arra következtetünk, hogy nincs valóban védő oltás, ezért a kötelező védőoltásról szóló miniszteri rendelet gyakorlatilag értelmetlen és teljesíthetetlen...
 
 
Nagy Sándor (Naleksz cikke) 
 

Ma - 2017. március 29-én - két fellebbezést adtunk be, két - családunk ellen hozott - határozatra.
A helyi gyámügyi hatóság határozata:
 
 
Erre szóló fellebbezésünk:

F  E  L  L  E  B  B  E  Z  É  S


Ügyiratszám: BP-23/004/2-26/2017.

 

Tisztelt Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazgatási Főosztály Szociális és Gyámügyi Osztály!

Budapest Főváros Kormányhivatala XXIII. ker. Hivatala Hatósági és Gyámügyi Osztály 2017. március 14-én keltezett határozatára az alábbi FELLEBBEZÉST terjesztjük elő.

21 pontba szedett indokok, időközben felmerült új tények, eddig nem hivatkozott és/vagy megválaszolatlanul hagyott érvek:

1. UNESCO Bioetika És Egyetemes emberi Jogok 2005
1. cikk: Bármely megelőző, diagnosztikus és terápiás beavatkozást kizárólag a beteg előzetes, szabad és tájékozott, megfelelő információkon alapuló beleegyezésével lehet végezni. A beleegyezésnek, amikor ez megtörténhet, kifejezettnek kell lennie és bármikor, bármilyen indokból visszavonható, az érintett személyt ezért semmilyen hátrány vagy sérelem nem érheti.

2. Emberi méltóság. „Az emberi méltóság minden tárgyi jog megalkotásánál és alkalmazásánál a legfőbb alkotmányos vezérlő elv, az alkotmányos alapjogok, értékek és kötelezettségek rendszerének a tényleges alapja” [37/2011. (V. 10.) AB határozat].
Az emberi méltóság jogának egyik funkciója az autonómia biztosítása, hiszen az emberi méltóság: „az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva (...) az ember alany maradhat, és nem válik eszközzé vagy tárggyá.” [8/1990. (IV. 23.) AB határozat].

3. Indokolatlannak és veszélyeztetőnek tartjuk a gyámügyi eljárást. A gyermekjóléti központtal, pontosabban ________ esetmenedzser úrral az együttműködés konstruktív, annak ellenére, hogy két malomban őrlünk. Ha az együttműködés megtagadott lenne, akkor nem engedtük volna be a lakásunkba, a szerológiai eredményeket sem adhattuk volna személyesen át a részére, és a többszöri, kölcsönös telefonos megkeresés, bizonyító dokumentumok elektronikus küldése sem lett volna. Az együttműködés nem bólogatást jelent (határozat, 15. oldal 1. bekezdés). Ezen túlmenően, határozottan felismertük gyermekünk veszélyeztetettségét a halálos kockázatú, meghamisított magyar nyelvű tájékoztatóval ellátott ismétlőoltásban és a mengelei orvosi beavatkozást később legalizálni kívánó, gyámügyi védelembe vételi eljárásban. Ezért sem értjük tehát azt az állítást, hogy „a gyermekjóléti központtal való együttműködés megtagadása miatt a gyermek veszélyeztetettsége nem szüntethető meg.” (határozat 2. oldal, 2. bekezdés).
A hatóságoknak a teljes tényfeltárás és bizonyítási eljárás (határozat, 13. oldal, utolsó bekezdés) mentén, részrehajlás nélkül kell eljárni. Nem egy elsózott leves kötelező újra méregsózása a tét, mert azt a levest lenyelés helyett nevetve kiöntenénk. A gyermekünk bőre alá juttatott káros anyagtól már nem tudnánk ártalommentesen megszabadulni. M. Adél édesanyja - nyílt levele alapján - nem tudja, hogy mikor fogja magának megbocsátani azt, hogy engedte a lányát beoltani, mert a hivatalok által elvárt „helyes életvezetés” elfogadásával örökre és jóvátehetetlenül felelősnek érzi magát.

4. Nem a határozat, hanem a mi helyes életvezetésünk alapul az 1997. évi XXXI. törvény 68. §-án (határozat utolsó előtti bekezdés, illetve a 11. oldal alja). Ennek (1) bekezdése szerint „ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság a gyermeket védelembe veszi.”.
A VESZÉLYEZTETETTSÉGET, AZAZ A MUMPSZ, KANYARÓ, RUBEOLA FOGÉKONYSÁGÁT AKARATUNKKAL EGYEZŐEN, A TÖRVÉNY ADTA ÖNKÉNTES IGÉNYBEVÉTEL LEHETŐSÉGÉVEL ÉLVE MINDHÁROM BETEGSÉGRE NÉZVE MEGSZÜNTETTÜK, AMIKOR ELIZÁT 15 HÓNAPOS KORÁBAN AZ ALAPELLÁTÁS IGÉNYBEVÉTELÉVEL BEOLTATTUK. A MUMPSZ ÉS KANYARÓ BETEGSÉG ESETÉBEN VÉDETTSÉGET IS MUTATÓ, ELLENANYAG STÁTUSZÁT A WHO VÉDETTSÉGRŐL SZÓLÓ, FRISS EPIDEMIOLÓGIAI ELŐÍRÁSAINAK (Epinfo 22. évfolyam 8. szám 81. oldal, 2015. február 27.) MEGFELELŐEN KÍVÁNJUK FENNTARTANI, EZÉRT AZ EMBERJOGI TÖRVÉNYEKET SZIGORÚAN SZEM ELŐTT TARTVA, A HALÁLOS KOCKÁZATÚ SZER VESZÉLYÉT MÁSFÉL ÉVE SIKERREL HÁRÍTJUK.
Erre való tekintettel a 12. oldal alján kivastagított 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 82. § (5) a) és (6) sem alkalmazható ellenünk.

5. 2017. február 2-i tárgyaláson dr. _________________ osztályvezető felrótta nekünk, hogy „közérdekű bejelentést” kellett volna tennünk. Ügyünk kezdetekor - másfél éve - a körzeti orvos kérettette velünk a mentességet, melyben már akkor is hivatkoztunk M. Adél oltással összefüggésbe hozott halálára, azaz a halálos kockázatra. A gyámügyi kívánalmaknak megfelelően, megismételtük a bejelentést, aminek kivizsgálását ismételten mellőzték, mert az semmi újat nem tartalmazott számukra, azaz világos előttük a halálos kockázat.

 
Dr. Szentes Tamás, országos tisztifőorvos 2017. március 16-i, JKF/1995-6/2017. iktatószámú levelében hivatkozott a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény 2/A. §3 (1) bekezdésére, miszerint „A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos vagy közérdekű bejelentő által tett ismételt panasz vagy közérdekű bejelentés vizsgálata mellőzhető.” A baj csak az, hogy korábban sem jártak el sehogyan sem, illetve a bejelentés utáni levélváltásban bizonyítottuk a magyar nyelvű betegtájékoztató hamisított voltát, ami szintén kivizsgálatlan maradt. A „külföldről behurcolt” járványveszélyre(?!) is hivatkozott az országos tisztifőorvos, amiért önkényesen mellőzte a vizsgálatot.

6. Tájékoztatáshoz való jog. M. Adél halálokán túl, ezúton is kérjük a beadni kívánt oltóanyag halálos kockázatáról is szóló, általánossággal alkalmazott, tájékoztató anyagot. Sajnos ezt hiába kértük az országos tisztifőorvostól is, mivel ilyen a leleplezett csalás miatt nem létezik, ezért ezt ő sem tudta megadni. Pedig ahogy az élethez, a tájékoztatáshoz is alapvető emberi jogunk van.

7. Annak az államnak, amelyik kötelezőséget ír elő, bizonyítania kell, hogy a kötelező orvosi beavatkozás feltétlenül szükséges és arányos a kockázat mértékével. Ezt az elmúlt időszakban egyáltalán nem tapasztaltuk, csak az eltussolást és az OKNE adatok szinte teljes hiányát.
(
https://issuu.com/kormag4/docs/szuloitanulmanyazoltashelyzetrol  18-19. oldal)
A gyámügyi hatóság szakirodalmában bevallottan nincs gyámügyi bűntettként a boncolás nélkül elporlasztott, halála előtt 3 héttel családjából erőszakosan kiemelt és úgy beoltott, majd abba belehalt káli kislány esete sem.
Az országos tisztifőorvos levelével és a 2017. március 4-i, megbetegedettek oltottságát nehezen hihetően nem ismerő nyilatkozatával felhívta figyelmünket jelen járványra. Az abban megállapítható tények ügyünkben is bizonyítják az oltóanyag szükségtelenségét, hatékonytalanságát, illetve károsságát, valamint a hatósági tisztességtelenséget és félretájékoztatást. A megbetegedettek oltási státuszaira kérdésünkkel kerestük Dr. ___________, az ominózus kórházak főigazgatóját. 2017. március 14-e óta nem méltat válaszra. A kórházigazgató beszédes hallgatására, neki is elküldve, publikáltunk egy cikket, amire szintén hallgat:

http://www.hirarena.com/botrany-a-makoi-jarvany-hungarikum---_1757

8. Az MMR oltás MMRII ismétléssel sem véd:
„Azonosították a makói fertőzést okozó román férfit, a kórház ápoltját. Hét kanyarós magyar beteg úgy lett kanyarós a 13-ból, hogy kettős oltást kapott, tehát elvileg védett - ennek okát vizsgálják.” Tapasztalva a tisztességtelen tömegtájékoztatást, a maradék 6-nál sem zárható ki, hogy kettős oltásra kaptak egy preventív oltást, ami kiváltotta a betegséget. Bárhonnan, bárkitől várjuk az objektív cáfolatokat, mivel a 7/13 – 13/13-as arány az újraoltás mihasznaságára enged következtetni.

http://hvg.hu/itthon/20170310_Kanyarohelyzet__sajtotajekoztatot_tart_az_ANTSZ

9. Miért nem oltanak, ha az OEK módszertani levele is ezt írja elő? http://m.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/kanyaro_a_vasarhelyi_egeszsegugyisekert_aggodik_a_korhaz_rezidens_sebesze/2510743/

10. A román egészségügyi miniszter nem tudta megerősíteni, hogy Olaszországban, Romániában és Magyarországon ugyanaz a vírustörzs.
http://www.statesman.com/news/measles-outbreak-romania-causes-deaths/0KGfDYe0gffrsZ76Y3DrXK/
Az alábbi linkben Oroszi Beatrix, az OEK főigazgatója megerősíti a 7 oltott hírét a 13 megbetegedettből, majd az MTI hírforrás megjelölése nélkül valótlant állít azzal, hogy a román egészségügyi miniszter elismeri, hogy ugyanaz a vírustörzs.
http://www.szuloklapja.hu/betegsegek/4296/kanyarojarvany:-mar-31-kanyarogyanus-eset-magyarorszagon-a-15-honapnal-fiatalabb-csecsemok-es-az-1969-elott-szuletettek-vannak-veszelyben-elsosorban.html 

11. A makói kanyaró vírus csodás módon intelligens: csak egészségügyi dolgozókat fertőz, nem betegeket, gyerekközösségeket, immunizálatlan öregeket, 15 hónapnál fiatalabbakat, rossz higiéniai környezetben élőket. Erről a jelenségről melyik orvosi tudományos cikk vagy betegtájékoztató értekezik? Egyik sem, tehát a makói járvány hazugságaival közellenes egészségügyi hungarikum.

12. Eljutott hozzánk Mary Holland 2016. április 26. ENSZ-ben elmondott (hazánkra is vonatkozó) beszéde, amelynek tartalmára ugyan más szavakkal, de magunktól is mindvégig következetesen hivatkoztunk. A cikkbe is beszúrtuk és teljes egészében itt is idézzük. A hamisításokra alapuló, összehangolt, jelen hatósági szándékuk vetekszik a nemzetközi jog által szintén tiltott rabszolgasággal, népirtással, kínzással és kalózkodással. Ilyen ügyekben személyes felelősséggel tartozik minden eljáró, ezért mi is gyűjtjük, rögzítjük és ígérjük, ha kell, fel is használjuk majd a személyekre szabott terhelő adatokat, amik az ilyen bűnözőkkel szemben elévülhetetlenül bárhol bevethetőek. Hivatali felelősségre vonás szempontjából mi is legalább annyira kerülendők vagyunk, mint azok a szociálisan elképesztő nyomorba züllesztett családok, ahová bármilyen hatóság emberei - egy esetleges késeléstől vagy lincseléstől érthetően félve - be se mernek menni gyermekkiemelés céljából.
„Az egyes nemzetek oltáspolitikája számos kényes kérdést felvet a nemzetközi jog talajáról nézve. Különösen élesen vetődnek fel ezek a kérdések az oltásmellékhatások kutatásának és elismerésének intézményes megtagadása és az oltást megtagadók üldözése és diszkriminációja miatt.
Ma arról szeretnék Önöknek beszélni, hogyan védi a törvény az emberi jogokat az oltások esetében. Vajon lehet-e itt jól egyensúlyozni a kollektív és az egyéni jogok között? Az oltások természetüknél fogva az egész populációt érintő orvosi beavatkozások. Ha elég sokan vetik alá magukat a beavatkozásnak, akkor az ún. “nyájimmunitás” elve alapján a populáció védve van az adott fertőző betegséggel szemben. Bár az oltást az egyén kapja, az intézkedés nemcsak az egyén, hanem a társadalom érdekeit is szolgálja.
Az ENSZ egyik fő célkitűzése, amelyet alapokmánya 1. cikkelyében rögzít, hogy nemzetközi együttműködés keretében “támogassa és ösztönözze az emberi jogok és az egyéni szabadságjogok védelmét”. Vagyis az ENSZ-nek és az egyes tagországoknak az oltások vonatkozásában is kötelességük tiszteletben tartani az emberi jogokat. De mit jelent ez a gyakorlatban? Nos, ezt a problémát alaposan körbe kell járnunk, mert a kérdésre adott válasz közvetlenül érinti mind az egyén egészségét, mind a közegészségügyet.
A második világháború után a nemzetközi közösség számára világossá vált, milyen komoly veszélyeket rejt magában, ha embereket arra köteleznek, hogy tudományos és orvosi kísérleteknek vessék alá magukat. A nácik által elkövetett súlyos orvosi atrocitások nyomán a világ jóváhagyta a Nürnbergi Kódot, amely kimondja, hogy ilyesmire kizárólag önkéntes alapon, az egyén beleegyezésével” kerülhet sor.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 1966-os szövege tilt minden nem önkéntes emberen történő kísérletezést, és kimondja, hogy „senki nem válhat orvosi vagy tudományos kísérletezés tárgyává, aki ehhez szabad akaratából nem járul hozzá”. Ez a tilalom ma már világszerte annyira elfogadott, hogy vannak bíróságok és jogtudósok, akik szerint ma már a nemzetközi jog része, hogy minden emberkísérlethez szükség van az egyén tájékoztatáson alapuló beleegyezésére. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy ez a jog mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy mit tartalmaznak egy adott ország törvényei, ugyanúgy, ahogy ma már a rabszolgaságot, a népirtást, a kínzást vagy a kalózkodást is nemzetközi jog tiltja.
De mi a helyzet a tájékoztatáson alapuló beleegyezéssel, ha orvosi kezelésekről van szó, beleértve a megelőző kezeléseket is? Mi a helyzet az oltásokkal? Ez ma erősen vitatott kérdés sok országban, többek közt az Egyesült Államokban is.
2005-ben az UNESCO is napirendre tűzte a problémát, amikor is 193 ország konszenzusos alapon elfogadta a Bioetika és Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, abban a reményben, hogy az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatához hasonlóan ez is egyfajta elvi útmutatásul szolgál majd a kérdésben. A Nyilatkozat többek közt kimondja, hogy bármilyen preventív… orvosi beavatkozásra csak akkor kerülhet sor, ha ahhoz az egyén előzetesen szabad akaratából, megfelelő tájékoztatást követően hozzájárulását adja.
A Nyilatkozat továbbá azt is hangsúlyozza, hogy ezt a jogot „semmilyen tudományos vagy társadalmi érdek” nem írja felül.
Mindez a 2500 éves múltra visszatekintő hippokráteszi eskü kiterjesztését jelenti, miszerint az orvosnak a betege érdekeit kell szolgálnia, neki semmilyen körülmények közt nem árthat. A „ne árts” elve a legfőbb parancs, amely fokozott óvatosságot ír elő az orvos számára, és egyben az egyén érdekét egyértelműen a közösség, a „nyáj” érdeke fölé helyezi.
Az óvatosság elvéből egyenesen következik, hogy az oltást csak javasolni lehet, kikényszeríteni nem. A doktor-beteg viszony mindenekelőtt a bizalmon alapul, márpedig a bizalmat a kényszer egészen biztosan aláássa. Ha a doktor kényszeríti valamire a betegét, az azt jelenti, hogy nem őt szolgálja, hanem az államot, vagy kiterjesztve a társadalmat. Ez roppant sikamlós pálya, amelyen a modern kori orvoslás már sokszor elcsúszott.
Dr. Leo Alexander, a nürnbergi bíróság vezető amerikai orvostanácsadója 1949-ben arra hívta fel a figyelmet, hogy „apró dolgokkal is kezdődhet a társadalom alapvető értékeinek a lebontása”. Rámutat, hogy már jóval a nácik hatalomra kerülése előtt, 1931-ben volt az amerikai orvostársadalomnak egy olyan rétege, amely a fogyatékkal élők eutanáziájáról illetve elpusztításáról értekezett, és ezzel „egyengette az utat a haszonelvű, hegeliánus elvek elfogadása felé”.
A kötelező orvosi elővigyázatosság elvéből kiindulva az oltás nem lehet kényszer, csak ajánlás. Az egyes embernek joga van a maga és kiskorú gyermekei nevében szabadon dönteni arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogadja vagy elutasítja a preventív orvosi beavatkozást, vele szemben semmiféle kényszer nem alkalmazható, nem lehet őt gazdasági szankciókkal vagy az oktatáshoz való hozzáférés elvesztésével fenyegetni. A megfelelő tájékoztatást követő hozzájárulás nem csak azért az egyetlen járható út, mert a kényszer aláássa az orvos-beteg közti bizalmi viszonyt, hanem azért is, mert a kényszer korlátozza az ember alapvető jogát az életéhez, a szabadságához, a teste fölötti rendelkezéshez, a magánéletéhez és ahhoz, hogy szülőként ő dönthesse el, mi tart jónak a gyermeke számára.
Sok fejlett ország, például a jelen konferenciát is szponzoráló Ukrajna, Németország vagy Japán oltási politikájában ezt az elvet érvényesíti, és a gyermekek oltását ajánlásként tartalmazza. De más fejlett országok is vannak, amelyek kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül is meggyőző eredményeket tudnak felmutatni a közegészségügy terén, ilyen többek közt az Egyesült Királyság, Ausztrália, Ausztria, Dánia, Izland, Hollandia, Új-Zéland, Svédország, Norvégia, Finnország, Dél-Korea vagy Spanyolország.
Ezzel együtt a Bioetika és Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkely tartalmaz bizonyos korlátozásokat az alapjogok tekintetében, ám ezeket a korlátozásokat törvénybe kell foglalni, és csak akkor megengedettek, ha azok „a lakosság egészségének vagy mások jogainak illetve szabadságának védelmét szolgálják” és „minden ilyen törvénynek összhangban kell állnia a nemzetközi emberi jogi törvényekkel”.
A nemzetközi bíróságok tudják tesztelni, hogy az alapjogok korlátozása egy-egy konkrét esetben legitim és törvényes-e. A teszt azt vizsgálja, hogy az intézkedés összhangban van-e a törvényekkel, feltétlenül szükséges-e és arányban áll-e a kockázat mértékével. Annak az államnak, amelyik ilyen korlátozást vezet be, bizonyítania kell, hogy a kötelező orvosi beavatkozás törvényes, feltétlenül szükséges és arányos a kockázat mértékével. Általában a korlátozásnak kell lennie az utolsó eszköznek a közegészségügy céljainak megvalósításában, a kényszertől mentes megoldásokat mindig előnyben kell részesíteni. Vagyis mindig az adott államnak kell bizonyítania, hogy a kevésbé korlátozó alternatíva nem alkalmas az adott cél elérésére.
Ezen túlmenően, ha az állam kötelezővé tesz egy oltást, akkor felelősséget kell vállalnia minden olyan kárért, amit az oltás valakinek okoz. Mint minden vényköteles szer, a vakcina is okozhat egészségügyi károsodást vagy akár halált is bizonyos embereknél. Ilyen esetben a tényleges jóvátétel garantálása minden demokratikus társadalomban a vonatkozó törvényi szabályozás alappillére kell hogy legyen. És a jóvátételnek valóságosnak kell lennie, nem látszólagosnak, vagyis a károsultnak igazi segítséget kell kapnia.
Az oltásokkal kapcsolatos irányelvek drasztikusan megváltoztak a huszadik század eleje óta, amikor az oltások még elsősorban a teljes lakosság körében végzett vészhelyzeti intézkedéseknek számítottak, például egy himlőjárvány kitörése esetén. Ma viszont főleg gyerekeket oltanak, egy sor súlyos vagy kevésbé súlyos betegség nem vészhelyzeti megelőzése céljából. A törvényhozásnak és az igazságszolgáltatásnak újabban számos ebből fakadó problémával kell megküzdenie, például az oltások okozta károk kompenzálása, a vallási vagy filozófiai okokból való mentességek megállapítása, az oktatáshoz való joggal, a tájékozott beleegyezéshez való joggal vagy a szülői döntési joggal kapcsolatos problémák kezelése. A továbbiakban különböző országok vonatkozó ítélkezési gyakorlatát szeretném bemutatni néhány példa segítségével.
Japánban 1992-ben a Tokiói Legfelsőbb Bíróság elé került egy eset, amelyben egy vakcina (éppen MMR - ügyfél megjegyzése) 159 ember egészségkárosodását, illetve halálát okozta. A bíróság megállapította, hogy a hibát az Egészségügyi Minisztérium követte el, amikor elmulasztotta kiszűrni az oltási programból azokat, akiknél a vakcina adása ellenjavallt és csak azzal törődött, hogy minél több embert vonjon be a programba, a vakcina káros mellékhatásainak viszont nem szentelt elég figyelmet. A bíróság azért is elmarasztalta az Egészségügyi Minisztériumot, hogy az nem tájékoztatta megfelelően az orvosokat és a lakosságot a vakcina mellékhatásairól, és végül kötelezte a minisztériumot, hogy fizessen kártérítést az áldozatoknak.
Ukrajnában 2004-ben az alkotmánybíróság az egyenlőség elvén alapuló alkotmányos jognak mondta ki az oktatáshoz való hozzáférést, vagyis azt, hogy az alkotmány mindenki számára garantálja a közoktatásban való részvétel jogát. Ez azt jelenti, hogy Ukrajnában egyetlen gyereket sem zárhatnak ki az iskolából azért, mert nincs beoltva.
A török alkotmánybíróság 2015-ben úgy döntött, hogy a csecsemők és a gyermekek oltásához továbbra is szülői beleegyezés szükséges. Kimondta, hogy hiába állítja az egészségügyi minisztérium, hogy az oltás a „gyermek érdeke”, a gyerek testi integritásához fűződő jogát csak orvosi vészhelyzetben és a törvényi előírások figyelembevételével lehet megsérteni, rutinszerű oltásához a korábbiakhoz hasonlóan a szülő engedélyét kell kérni.
A cseh alkotmánybíróság ezzel szemben egy 2015-ös ítéletében fenntartotta azt a közegészségügyi törvényt, amelynek értelmében óvodáskorú gyerekek csak akkor járhatnak óvodába, ha be vannak oltva kilenc fertőző betegség ellen, kivéve ha valakinél valamilyen oltás ”egészségügyi okokból tartósan ellenjavallt”. Ám az alkotmánybíróság ítélete itt is parázs vitákat váltott ki, sokan azt állították, hogy politikai döntés született, ami nem az alkotmány szövegének szigorú jogi elemzésén alapult. A szakadárok szerint a többségi döntés nem vett tudomást a közegészségügyi törvény alkotmányellenes voltáról, és ezért az végső soron inkább aláássa az oltások legitimitását, mintsem hogy növelné azt.
Az Egyesült Államokban a kötelező iskolai oltások legitimitása 2015-ben került élesen fókuszba, mikor majd húsz államban olyan törvényt hoztak, amely korlátozza vagy megszünteti az oltások alól való mentességeket, illetve azokat néhány kivételes orvosi esetre szűkíti. A törvény csak Kalifornia államban vált általános érvényűvé, bár hasonló törvények két másik államban, Mississippiben és Nyugat-Virginiában is léteznek. Valószínűleg a közeljövőben fog kiderülni, hogy a kaliforniai bíróság fenntartja vagy visszadobja az új törvényt, amely nyilvánvalóan ellentétes a kaliforniai alkotmánnyal, az ugyanis minden gyerek számára garantálja a közoktatásban való részvétel jogát. Kérdés, hogy a bíróság kész lesz-e szentesíteni ezt az újfajta iskolai szegregációt, amely 225.000 gyereket sújt, akiknek az oltottsági állapota nem felel meg pontosan a kaliforniai előírásoknak.
Mivel több mint 270 vakcina van jelenleg is kutatási illetve fejlesztési stádiumban, a törvényhozásnak és a bíróságoknak meg fog nőni a szerepük az oltási előírások fenntartásában illetve megszüntetésében csakúgy, mint az oltások áldozatainak járó kárpótlásokkal kapcsolatos döntések meghozatalában. Mindnyájan tudjuk, hogy az egészségvédelem óriási üzlet világszerte, és ezen belül a különböző vakcinák egyre nagyobb részesedéssel és egyre nagyobb haszonnal vannak jelen a piacon. Ha nem ragaszkodunk következetesen az egyén élethez, szabadsághoz és a testi épséghez fűződő jogaihoz, továbbá ahhoz, hogy az egészségünkről megfelelő előzetes tájékoztatást követően magunk dönthessünk, akkor hamarosan számtalan ismert és még ismeretlen bajjal fogjuk szembetalálni magunkat.
Végezetül utalnék Eisenhower elnöknek az Egyesült Államokhoz intézett 1961-es búcsúbeszédére, amelyben a hadászati ipar túlburjánzásának veszélyeire figyelmeztet. Az ő szavait parafrazálva én a magam részéről a gyógyászati ipar túlburjánzásának a veszélyeire hívnám fel a figyelmet, amely ma sok szempontból ugyanolyan kockázatot jelent az emberiségre nézve, mint amilyenekről annak idején az elnök beszélt.
Számolnunk kell azzal, hogy sokszor rémisztően nagy hatalom összpontosul nem megfelelő kezekben, és hogy ez a folyamat nem fog leállni. Ne hagyjuk, hogy bármilyen hatalom veszélybe sodorja a szabadságunkat és a demokráciánkat. Semmit ne vegyünk természetesnek. Csak mi, éber és jól tájékozott állampolgárok tudunk megfelelő ellensúlyt képezni ezzel a hatalmas gyógyászati-ipari gépezettel szemben, csak mi tehetünk azért, hogy a biztonságunk is és a szabadságunk is megmaradjon… A tudományos kutatásokat és azok eredményeit maximálisan tiszteletben tartva tisztában kell lennünk azzal, hogy a tudományos-technológiai elit érdekei nem feltétlenül esnek egybe a köz érdekeivel.
Vagyis legyünk résen, legyünk tájékozottak és vigyázzunk mind az egészségünkre, mind pedig a szabadságunkra."

13. Nincs valóban védő oltás, ezért a kötelező védőoltásról szóló miniszteri rendelet gyakorlatilag értelmetlen és teljesíthetetlen. A határozat 9. oldalának legalján olvasható, hogy az eljárás nem alkalmas arra, hogy a Magyarországon érvényben lévő oltási rendszert bírálja, minősítse. Ennek ellenére a fentiekben bizonyítottan olykor védettséget sem adó és káros oltást (M. Adél, makói oltott egészségügyi dolgozók) „védő” jelzővel kezelik. Fals kiindulással tévesen következtetnek gyermekünk veszélyeztetettségére, mivel éppen az egészségügyi rendszer veszélyeztet azzal, hogy képtelen valóban védő oltással szolgálni, azaz nem teljesíti a törvényességi feltételeket.

14. A hatóság által állított veszélyeztetettségben milyen tényezők alapján következtettek arra, hogy gyermekünk érzelmi fejlődése gátolt (határozat 11. oldal, az „érzelmi” szó kivastagított)?

15. Mindig kínosan ügyeltünk arra, hogy objektív számokat, tényeket, hivatalos kimutatásokat, hírforrásokat használjunk. Hol, mikor és miben voltunk szubjektívek? Kérjük, jelöljék meg, mert a határozat 14. oldalának első bekezdésében a gyámügyi határozatot hozók erre utalnak. Ugyanezen oldal alján említik a ránk vonatkoztatott „véleményük szerint az oltáshoz köthető” halálesetet. A jegyzőkönyvet csatoltuk, amelyből kiderül, hogy minden érintett orvos a kislány halálát az oltással hozta összefüggésbe. A bajai kórház dolgozói, a szegedi gyerekklinika orvosa, illetve a boncolásos vizsgálat sem tisztázta, még inkább gyanúba hozta a szert. Sokat sejttető az is, hogy egy tisztifőorvos sem volt hajlandó még csak megemlíteni sem M. Adél nevét, kivéve a kezdeti szemrebbenés nélküli, rutinszerű hazudozásokat (a halál okát nem mondják meg a rendőrök, a rendőrség szerint nem volt ok-okozati összefüggés, személyes adatvédelemre, kegyeleti okokra való erőtlen hivatkozások), amiket a jegyzőkönyv előkerítésével gyorsan el is hallgattattunk. „A nem volt ok-okozati összefüggés” vizsgálat előtti feltételezett kiindulópontként van rögzítve. Egy oltáspárti megkérdezett sem volt még, aki megjelölte volna M. Adél halálának okát. A gyámhivatal ezt nyilván tudja, ha nem látnak az oltóanyagban kockázatot és oltást célzó határozattal veszélyeztetnek védett gyermeket. Köteleznek lányunk beoltására, miközben M. Adél halálára hivatkozunk. Kérjük, tájékoztassanak arról az oltástól független, bizonyított, tehát objektív okról, amibe M. Adél belehalt! Jelen gyámügyi hozzáállás, mint tömény szubjektivitás, tények nélküli megalapozottság, számunkra elfogadhatatlan.

16. Kétszínű igazgatás. Családi életünk legintimebb és legfontosabb felelősséggel hozott döntéseit felületesen úgy nyilvánítják „helytelen életvezetésnek”, hogy egyrészt bevallásuk szerint az oltásrendszert nem minősíthetik (ez azt jelenti, hogy sem védő, sem ártó irányba), másrészt felülnek olyan elméleti és egyénekre bontva egyáltalán nem mért és így nem is bizonyított, csak vakon hitt közhelynek, hogy idővel az oltás gyengül, ezért kell ismételni. Akkor a nyílt levelünkkel felkeresett 8 elöljáró mindegyike miért tartózkodott az általunk együttműködően felkínált, számukra köztudottan „ajánlott” oltástól? Ez az intermezzo sem nyitotta fel szemüket az általánosan alkalmazott, tisztességtelen kettős mércére, a „Fogjuk meg és vigyétek!” szintű, gerinctelen igazgatásra.

17. A februári tárgyalás óta a (határozat, 10. oldal közepén) jegyzőkönyveztetett történelmi távlat is beköszöntött, Makón a kétszer (esetleg háromszor? – ismételten kérjük Önöktől is a tájékoztatást) oltott egészséges „védettek” fogékonyabbnak bizonyultak a legyengült immunrendszerű betegeknél vagy az oltatlan csecsemőknél is, azaz az elsőfokú hatóság megfogalmazásával, ami egybecseng Mary Holland jogilag kristálytiszta gondolatmenetével, emberkísérlet van folyamatban a felnövekvő generációk ellen.

18. Hogyan kerülte el a gyámügyi hatóság figyelmét gyermekünk objektíven kimutatott védettsége? Az ügy során teljes körültekintéssel, elfogulatlanul, humánummal, ügyfél érdekét is figyelembe véve kellett volna eljárniuk. Főleg olyan ügyben, ahol egy végrehajtás visszafordíthatatlan tragédiához vezethet. Ha a gyámügyi hatóság által ajánlott orvosok kivétel nélkül legyintenek a „Ne árts!” elvére (illetve az alapvető viselkedéskultúrájuk nem terjed ki egy hozzájuk segítségért folyamodó család bárminemű fogadására), az nem azt jelenti, hogy a hatóságnak is kulturálatlan ügyintézéssel kell tovább sérteni egy védett gyermek méltóságát és az eljárás céljával veszélyeztetni a testi épségét. A lányunk védettsége hazai, akkreditált labor által kimutatott. Kontraindikációtól és törvényszövegtől független tény, hogy oltás elmaradásával nem lehet veszélyeztetettségnek kitenni.

19. A határozatot megalapozó állítás „Az életkor előrehaladtával azonban az ellenanyagszint csökkenő tendenciát mutat, így a védettség megkérdőjelezhető, ezért szükséges az újraoltás.” (4. oldal, 2. bekezdés) a mi tényállásunkra több szempontból sem vonatkoztatható, szubjektív, dilettáns és logikailag is értelmetlen (a védettség mindig mindenkinél megkérdőjelezhető, így mindig mindenkinek szükségesen kapnia kellene az egyébként vényköteles, tehát kockázatoktól nem mentes oltást). Ez összeegyeztethetetlen a 2004. évi CXL. törvény 1. § (2a) bekezdésével: „A közigazgatási hatóság e törvény alkalmazása során az eljárásban érintett kiskorú érdekeinek fokozott figyelembevételével jár el.”. Eliza friss pozitív vizsgálati eredményeire jelenleg nem lehet tervezni korának előrehaladtát és a védettségen túl már nem cél és nem is közérdek a védettség bizonytalan kimenetelű fokozási kísérlete. Az oltás elmaradásával a „nyájimmunitás” jottányit sem sérül. A statisztikai adatokkal nem alátámasztott, MMR-re vonatkoztatott állítólagos csökkenő tendenciát a hivatal nem társíthatja egyedileg a védett státuszát vizsgálattal igazoló ügyfelére.
Mivel csak etikátlan orvosokba ütköztünk, magunk jártunk utána a legújabb tudományos alapelveknek:
Az oltás szükségességéről is a fellelt szakmai trend a határozat alapállításával éppen ellenkező:
Védőoltási sorozat immunológiai alapjai

http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/44038/1/9789241597555_eng.pdf
A WHO 2009-es kiadványának 3.2 egyértelmű pontja szerint a második kanyaró oltás azon gyerekek immunizálására szolgál, akik nem reagálnak az első dózisra. Gyermekünk kimutatott, első adag kanyaró vakcinára adott, immunis válasza megfelelő, védett, és mivel ENSZ tagállam vagyunk, ezért a betartandó WHO immunológiai alapelvnek (magyarul frissen publikálva az Epinfo 22. évfolyam 8. szám 81. oldalán) megfelelően Nagy Eliza nem szorul semmilyen védőoltásra. Ennek belátása nem igényel szakértelmet egy tisztességes ügyintézőtől sem. Környezetére semmilyen veszélyt nem jelent, viszont szülői és törvényi kötelességünk, hogy az őt veszélyeztető helyi gyámhivatal rosszindulatú eljárásától és az etikátlan, állam és/vagy gyógyszergyár felé hű orvosoktól megóvjuk.
 
20. Tisztességes ügyintézéshez való jog. Az elsőfokú hatóság emberségét megkérdőjelezi már a jegyzőkönyvezésnél tetten érhető kiemelési szándékuk (határozat, 10. oldal 6. bekezdése szerint csak addig nem hoznak döntést az erőszakos oltásra tudtunk és hozzájárulásunk nélkül, amíg eljárásukkal meg nem szüntetik a törvényes képviseletünket). Sajnáljuk, hogy a gyámügyi tárgyaláson nem hagyták, hogy rögzítsük az eseményt sem képben, sem hangban, és vitt tanúinkat is már a kezdés előtt elküldték, mert ott megismételtetetten szóbeli garanciát kértünk és adtak is arra, hogy nem fordulhat elő a tudtunk és engedélyünk nélküli oltás. Ennek rajtunk kívül fültanúja volt a jelenlévő esetmenedzser, a körzeti orvos és összesen négy gyámügyi dolgozó. A jegyzőkönyv vázlatáról másolatot nem adtak, mondván azt majd úgyis elküldik. Ez elmaradt, a határozatban csak egy kozmetikázott rész lett beszerkesztve az általunk aláírt kivonathoz képest, amely rávilágít részrehajló ügyintézésükre, illetve okirat hamisításukkal további hatóságokat is félrevezethetnének, ha ezt szó nélkül hagynánk.

21. Orbán Viktor, jogállamunk jogász végzettségű, azóta is hivatalában lévő miniszterelnöke 2014. december 12-én a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában, az állampolgárokat humánummal nyugtató beszédében elmondta, hogy ez nemcsak az ő, hanem a kormány [az Országgyűlési többséggel jogalkotó(!)] világos álláspontja is: „A gyerek a szülőé, és nem az államé, tehát hogy mi történjen egy gyerekkel, és mi történhet, azt mindig a szülő mondja meg.”.

A gyámhivatal óvatlan határozata bizonyítottan a botrányos szert védi. Gyermekünk nevében is kérjük ennek a tévedésnek az elismerését és a nem körültekintő, orvosilag, emberileg egyaránt abszurd határozat visszavonását.
Pontokba szedett indokainkra a másodfokú hatóságtól tételes objektivitást, nyilvánosság előtt vállalható szakmai alaposságot, tabumentességet, és mindezek feletti humánumot várunk.

    Tisztelettel:
Markó Márta Mónika          és          Nagy Sándor, szülők

Soroksár, 2017. március 28.

 
A helyi, szintén elsőfokú, Népegészségügyi Osztály határozata:
 
 
Erre adott fellebbezésünk:

Iktatási szám: BP-20/NEO/00928-11/2017.

 

Tisztelt Budapest Főváros Kormányhivatala!

 

Budapest Főváros Kormányhivatala XX. Kerületi Hivatala Népegészségügyi Osztályának (továbbiakban: Hivatal) részrehajló, elfogult és egyáltalán nem lelkiismeretes, 2017. március 21-én keltezett határozata szembeötlően sérti a pártatlanság elvét és az abszolút emberi jogokat. Ezért

F E L L E B B E Z É S T

terjesztünk elő további indokokra hivatkozva:

Bármely megelőző, diagnosztikus és terápiás beavatkozást kizárólag a beteg előzetes, szabad és tájékozott, megfelelő információkon alapuló beleegyezésével lehet végezni. A beleegyezésnek, amikor ez megtörténhet, kifejezettnek kell lennie és bármikor, bármilyen indokból visszavonható, az érintett személyt ezért semmilyen hátrány vagy sérelem nem érheti. – UNESCO, Bioetika És Egyetemes emberi Jogok 2005 1. cikk.

Az emberi méltóság minden tárgyi jog megalkotásánál és alkalmazásánál a legfőbb alkotmányos vezérlő elv, az alkotmányos alapjogok, értékek és kötelezettségek rendszerének a tényleges alapja [37/2011. (V. 10.) AB határozat].

Az emberi méltóság jogának egyik funkciója az autonómia biztosítása, hiszen az emberi méltóság: „az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva (...) az ember alany maradhat, és nem válik eszközzé vagy tárggyá.” [8/1990. (IV. 23.) AB határozat].

A védőoltást elrendelő határozatot úgy hozták meg, hogy közvetlenül előtte a helyi gyámhivatali kívánalmaknak ismételten jeleztük az oltószer halálos kockázatát, ezennel „Közérdekű bejelentés” formájában. A Hivatal a szakmai botrányt vizsgálatlanul továbbította az OTH felé, majd mintha minden rendben lenne, továbbra is kötelez bennünket az oltásra. Jelzésünket Dr. Szentes Tamás 2017. március 16-i, JKF/1995-6/2017. iktatószámú levelében sem vizsgálta ki, mert az szerinte semmi újat nem tartalmazott, azaz elismerte, hogy pontosan tudnak a szer halálos kockázatáról, mégsem tesznek semmit.

Az országos tisztifőorvos levelével és a 2017. március 4-i, megbetegedettek oltottságát nehezen hihetően nem ismerő nyilatkozatával jelen járványra irányította figyelmünket.

A Hivatal önkényesen, ügyféli kérésre sem kíván az időközben felmerült új tényállással, a makói kanyarójárvány oltástól elrettentő mutatóival foglalkozni, pedig ez részükre kötelező, a teljes tényfeltárásuk és bizonyítási eljárásuk elengedhetetlen elemének kellene lennie. Célzott kérésünkre választ nem adnak, csak megjelölik az oek.hu lapot, ahol szintén nincs érdemi információ, csak találgatás és ködösítés.

A megbetegedettek oltási státuszaira kérdésünkkel kerestük fel Dr. ­­­­____________, az ominózus kórház főigazgatóját. 2017. március 14-e óta nem méltat válaszra. A kórházigazgató beszédes hallgatására, neki is elküldve, publikáltunk egy cikket, amire szintén hallgat:

http://www.hirarena.com/botrany-a-makoi-jarvany-hungarikum---_1757

Három napja, azaz 2017. március 26-án, vasárnap du. 14 órai kezdettel kezdődő kerekasztal beszélgetésre is hiába mentünk el Budaörsre, a Jókai Mór Művelődési házba, ahol éppen az oltások kötelezősége volt a téma, többek között a makói járvány tükrében. Ide Dr. Oroszi Beatrix, az OEK megbízott főigazgatója is előadónak volt meghívva és a magyarázkodó rendezők szerint még előtte való este vissza is igazolta részvételét, mégsem jelent meg. Ezek után tiszteletteljesen kérdezzük: hogyan juthatunk hozzá ahhoz a közérdekű közegészségügyi kivonathoz, a makói megbetegedettek oltási státuszainak kimutatásához, ami a mi ügyünkre is jogi kihatással van?

A makói kanyaró vírus csodás módon intelligens: csak egészségügyi dolgozókat fertőz, nem betegeket, gyerekközösségeket, immunizálatlan öregeket, 15 hónapnál fiatalabbakat, rossz higiéniai környezetben élőket. Erről a jelenségről melyik orvosi tudományos cikk vagy betegtájékoztató értekezik? Egyik sem, tehát a makói járvány hazugságaival közellenes egészségügyi hungarikum.

Mi, szülők azokon a viszonyrendszereken keresztül, amiken a kampány nyugszik, megbizonyosodtunk arról, hogy gyermekünk a WHO és OEK immunológiai alapelveinek (tehát nem a számos módosításával gyógyszergyáraknak tetszően agyonszigorított, kötelezőséget előíró, azonban a felettes jogok alatt elporladó NM rendelet szerinti) megfelelően védett (Epinfo 22. évfolyam 8. szám 81. oldal), ezért lányunk, Nagy Eliza nem szorul semmilyen védőoltásra. Ennek belátása nem igényel szakértelmet egy tisztességes ügyintézőtől sem.

A VESZÉLYEZTETETTSÉGET, AZAZ A MUMPSZ, KANYARÓ, RUBEOLA FOGÉKONYSÁGÁT AKARATUNKKAL EGYEZŐEN, A TÖRVÉNY ADTA ÖNKÉNTES IGÉNYBEVÉTEL LEHETŐSÉGÉVEL ÉLVE MINDHÁROM BETEGSÉGRE NÉZVE MEGSZÜNTETTÜK, AMIKOR ELIZÁT 15 HÓNAPOS KORÁBAN AZ ALAPELLÁTÁS IGÉNYBEVÉTELÉVEL BEOLTATTUK. A MUMPSZ ÉS KANYARÓ BETEGSÉG ESETÉBEN VÉDETTSÉGET IS MUTATÓ, ELLENANYAG STÁTUSZÁT A WHO VÉDETTSÉGRŐL SZÓLÓ, FRISS EPIDEMIOLÓGIAI ELŐÍRÁSAINAK (Epinfo 22. évfolyam 8. szám 81. oldal, 2015. február 27.) MEGFELELŐEN KÍVÁNJUK FENNTARTANI, EZÉRT AZ EMBERJOGI TÖRVÉNYEKET SZIGORÚAN SZEM ELŐTT TARTVA, A HALÁLOS KOCKÁZATÚ SZER VESZÉLYÉT MÁSFÉL ÉVE SIKERREL HÁRÍTJUK.

Környezetére semmilyen veszélyt nem jelent, viszont szülői és törvényi kötelességünk, hogy az őt veszélyeztető rosszindulatú eljárástól és az etikátlan, állam és/vagy gyógyszergyár felé hű orvosoktól megóvjuk.

Ezúton is kérjük az MMR II oltóanyag halálos kockázatáról is szóló, általánossággal alkalmazott, tájékoztató anyagot. Sajnos ezt hiába kértük az országos tisztifőorvostól is, mivel ilyen a leleplezett csalás miatt nem létezik. Pedig ahogy az élethez, a tájékoztatáshoz is alapvető emberi jogunk van.

Annak az államnak, amelyik kötelezőséget ír elő, bizonyítania kell, hogy a kötelező orvosi beavatkozás feltétlenül szükséges és arányos a kockázat mértékével. Ezt az elmúlt időszakban egyáltalán nem tapasztaltuk, csak az eltussolást és az OKNE adatok szinte teljes hiányát.

https://issuu.com/kormag4/docs/szuloitanulmanyazoltashelyzetrol  18-19. oldal

Utóbbit is jeleztük a Hivatal felé még a határozathozataluk előtt, amire azt írják, hogy az említett problémákat (M. Adél + hamisított betegtájékoztató + OKNE rendszere) előző eljárásaik során érdemben kivizsgálták. Nem írják le, de határozottan emlékszünk és bizonyítani is tudjuk,, hogy akkor a halálról készült jegyzőkönyv kiindulási feltételezése, a „nem volt ok-okozati összefüggés kimutatható” lett az eredményük, eltussolva ezzel az összes jegyzőkönyveztetett körülményt. A kérdés általunk továbbra is megválaszolatlan: „Mibe halt bele M. Adél?”, akinek halálát egyértelműen az oltáshoz kötő jegyzőkönyve az előző eljárás óta már a birtokunkban van? M. Adél szerepel az OKNE jelentésben? Ha nem, akkor érthető az egyébként ártó oltás ártatlannak való hivatali kezelése és a halálról nem értekező betegtájékoztató.

Kivizsgálatlan maradt ugyanannak az MMRVAXPRO anyag betegtájékoztatójának a magyar nyelvű kozmetikázott, azaz hamisított volta, amely problémát szintén jeleztünk korábban.

Évezredekig nem volt oltás, az emberek nagyobb része természetesen immun, ha esetleg megbetegszik, akkor pár nap alatt meggyógyul (oek.hu: a makói megbetegedettek is otthonukban lábadoztak). Különben már rég kihalt volna az emberiség. Tény, hogy az emberek egy része kiszűrhetetlenül túlérzékeny az oltásra, ők belebetegednek (esetleg belehalnak), és hogy kik azok, akiknek az oltás esetleg tényleg jót tenne, azt senki sem tudja megmondani, pedig a "tudomány" éppen ez lenne (a makói 13 megbetegedett között 7 kétszer volt oltva, mégis betegek lettek, a többi – esetleg háromszor oltott - megbetegedettről meg semmit sem tudhatunk).

Beoltani boldog-boldogtalant, főleg ugyanazzal az adagolással, minden individualizáció nélkül, nem tudományos gyógyítás, hanem profitéhes, ipari kuruzslás.

Tisztességtelennek tartjuk mind a kezelő- és iskolaorvos etikátlan közbenjárását, mind a rájuk hivatkozó Hivatal eljárását. Amikor lányunknak még nem voltak vérvizsgálati eredményei, sőt, semmilyen olthatóságra vonatkozó vizsgálata, akkor az orvosaink azonnal megadták az „oltható és oltandó” nyilatkozatukat. Amikor szembesítettük őket a védettséget igazoló objektív adatokkal, az érdemi tudás birtokában már mindketten arra hivatkoztak, hogy ők nem immunológusok, ezzel szakembert keressünk meg. Ők nyíltan a Hatóságot és nem az egyént szolgálják, amire egyébként fel is esküdtek.

A határozat a Szent László kórház hírhedten oltáspárti szakambulanciájához irányít a védőoltás immunológiai hátterére vonatkozó információkért. A kapcsolatfelvételt már rég megtettük és további 19(!), speciális intézmény dokumentáltan egyáltalán nem reagált a megkeresésünkre. Így már nem futunk olyan szekér után, ami nem kíván minket felvenni.

Eljutott hozzánk Mary Holland 2016. április 26. ENSZ-ben elmondott (hazánkra, így ránk is vonatkozó) beszéde, amelynek tartalmára ugyan más szavakkal, de magunktól is mindvégig következetesen hivatkoztunk. A cikkünkbe is beszúrtuk és teljes egészében itt is idézzük figyelmeztetésként: a hamisításokra alapuló, összehangolt, jelen hatósági szándék vetekszik a nemzetközi jog által szintén tiltott rabszolgasággal, népirtással, kínzással és kalózkodással. Ilyen ügyekben személyes felelősséggel tartozik minden eljáró, ezért mi is gyűjtjük, rögzítjük és ígérjük, ha kell, fel is használjuk majd a személyekre szabott terhelő adatokat, amik az ilyen bűnözőkkel szemben elévülhetetlenül bárhol bevethetőek. Mary Holland beszéde:

- Most nem idézzük, fentiekben és a "Botrány: a makói járvány hungarikum..." című cikkünkben is olvasható -

Orbán Viktor, jogállamunk jogász végzettségű, azóta is hivatalában lévő miniszterelnöke 2014. december 12-én a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában, az állampolgárokat humánummal nyugtató beszédében elmondta, hogy ez nemcsak az ő, hanem a kormány [az Országgyűlési többséggel jogalkotó(!)] világos álláspontja is: „A gyerek a szülőé, és nem az államé, tehát hogy mi történjen egy gyerekkel, és mi történhet, azt mindig a szülő mondja meg.”. A határozat ennek éppen az ellenkezője.

A földi és égi titkosszolgálatoknál is kértük és pár napon belül, 29 év után talán maga a Jóisten adta elénk ezt az ártatlan hazai kanyarójárványt epidemiológiai világbotrányként, amelyről 1 hónapja még mindig nem tudjuk, hogy hányan, hány oltás mellett betegedtek meg. Már a részadatokból – 7/13-as kétszeres oltottsági mutató – is arra következtetünk, hogy nincs valóban védő oltás, ezért a kötelező védőoltásról szóló miniszteri rendelet gyakorlatilag értelmetlen és teljesíthetetlen.

Tisztelettel kérjük a másodfokú hatóságtól a mengelei határozat törlését, a fellebbezési illeték – 5000 Ft – visszafizetését. Elvárjuk a jelzett problémák teljes tényfeltárását, a tisztességes, humánus ügyintézést és Önöktől is kérjük az oltás választhatóságának hivatalból történő kezdeményezését, hogy a jövőben ne lehessenek fokozottan óvatos családok hivatalok által évekig üldözöttek.

 

    Tisztelettel:

Markó Márta Mónika          és          Nagy Sándor, szülők

 

 

Soroksár, 2017. március 29.

 

 

 

 

Csillag Ösvény Jósda