2019. 09. 18., Szerda
Diána névnapja

Dicsőséges nagyurak! Viszket tán a nyakatok?

Dicsőséges nagyurak! Viszket tán a nyakatok?
2014-02-02
Vers mindenkinek, avagy a Híraréna kultúra rovatában ezután minden vasárnap egy-egy híres költőnk versével találkozhatnak az olvasók, neves művészek tolmácsolásában. Alább, Petőfi Sándor, 1848 márciusában írt: Dicsőséges nagyurak című költeményét olvashatják és hallhatják, Mácsai Pál szenzációs előadásában.
 
A felvétel 1994-ben, a Jancsó Miklós rendezte "Hiszünk a dalban" című koncert előadásán készült a Budapest Sportcsarnokban, nem sokkal az akkori országgyűlési választások előtt. 

Domján Tibor, Budapest
 
Petőfi Sándor, híres versének mondanivalója, a keletkezése óta eltelt 166 év ellenére is egyre aktuálisabb, hiszen, csak az állítólagos rendszerváltás óta eltelt, lassan negyed évszázada regnáló és egymást váltogató kormányok, nemcsak, hogy egyre kevesebbet tettek a népért, hanem szemmel láthatóan, inkább egyre többet ellene.
 
Egyáltalán nem szabad csodálkozni tehát, hogy a négyévente békejobbot nyújtogató, rendszeresen átvert és megvezetett miljomok kezében, egyszercsak egy régi-új "nyakkendő" is meglengetésre kerül, sőt, akár gazdákra is talál  és nem csak olyan hamiskás, gyámoltalan formában, mint ahogy a legutóbbi  MSZP-HírTV kampány performanszban  láthattuk. Nem, inkább úgy, ahogy az egyik legnagyobb költőnk gondolta:
 
"Nem érünk rá várakozni, 
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.

Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!"
 
 
Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak
 
Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.
 
Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.
 
Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?
 
Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!
 
Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...
 
Hanem még se!... atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.
 
Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.
 
Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.
 
Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr’ a
Hazának.
 
Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!

(Pest, 1848. március 11. előtt)
 
 
 

Csillag Ösvény Jósda