Orbán Viktor-, Csányi Sándor- és Simicska Lajos-szindróma: A gazdagok pofátlanabbul és sokszorosan lopnak.
Persze, vannak kivételek, mint mindenben, hiszen pl. gróf Széchenyi István szétosztotta a vagyonát, de mi most nem a fehér hollókról és azokról beszélünk, akik olyan gyakoriak, mint amikor piros hó esik, hanem az általános szabályokról és törvényekről, amiket könnyen mérhet mindenki, nem kell ehhez NatGeo, elég körülnéznie az országban és a Föld bolygón.
A rejtett kamerás kísérletekhez munkára jelentkezőket teszteltek, akiket leültettek egyedül egy váróban. Az alanyok nem tudták, hogy tesztelik őket és a rejtett kamerákról sem tudtak. Az asztalra egy üvegkehelybe cukorkákat tettek, amikről azt mondták: nyugodtan vehetnek belőle, mert egy szegény afrikai országba szánt adományról van szó.
Ugyanakkor egy tesztlapot is otthagytak náluk, töltsék ki. A tesztlapon olyan tesztkérdés is szerepelt, amelyen meg kellett jelölniük, ők milyen tehetősnek, milyen gazdagnak értékelik magukat.
Eztán egyedül hagyták őket.
Az eredmény nem meglepő: akik csupán egy fokkal gazdagabbnak jelölték magukat, csupán egy fokkal(!), máris négyszer annyi cukrot vettek el, amikor azt hitték, nem látják őket, mint akik magukat szegényebbeknek tüntették fel! Vagyis ez alapján - és a józan ész szerint is - Orbán Viktor vagy Csányi Sándor minél gazdagabb, annál inkább és annál pofátlanabbul fosztogatja a szegény polgári lakosságot és a legszegényebbeket. Ezért is van az, hogy a politikusok szinte minden mozdíthatót ellopnak, a szegény és tömegeiben becsületes lakosság pedig tisztességben és erkölcsben is élen jár az orbán ráhelizmushoz, a szijjártóizmushoz, a CÖF-ös, széles gábori, beltenyész élősködőkhöz és a ráheli tiborczizmus minősíthetetlenül erkölcstelen és kapzsi, szélsőségesen rosszindulatú urizálásaihoz képest.
De ez nem minden. Akik magukat szegényebbekként jellemezték, úgy vettek a cukorkákból, hogy - bár az üvegtál elég közel volt hozzájuk - jellemzően felálltak, megkerülték az asztalt és úgy hajoltak le a cukros tálhoz. Mindezt olyan mozdulatokkal, hogy ügyeltek arra, hogy ha valaki belép a terembe, lássa, hogy milyen mozdulatokat tesznek, hogy ők nem sumákolnak, nem "mutyiznak", nem "sikkasztanak".
És miként viselkedtek a gazdagabbak?
A Csányi-szindróma már csekély vagyoni különbségnél is szembeszökő volt: a tehetősebbek jellemzően szélesen elterpeszkedtek a fotelban, karjukat előre nyújtották és anélkül, hogy a testüket "fárasztották" volna, érte nyúltak a cukrokkal teli üvegtálnak és egyszerűen magukhoz húzták (majdnem azt írtam: "mint a disznók"). Mint Csányi az OTP-t, mint Orbán a teljes nemzeti vagyont, egyszerűen maguk elé húzták, mint Döbrögi a moslékostálat és úgy kezdtek abból lakomázni. Mint a disznók.
A csányizmus eme minőségmutatója egyúttal azzal is járt, hogy a vagyonosabb, tehát sokkal disznóbb egyedek között olyan jeleneteket láthattunk, hogy mivel gazdagabbak voltak, ezért kapzsiságuk az erkölcstelenség sumákolásával is párosult: többen belemarkoltak a tálba és úgy tömködték az olcsó cukorkákat egyik és másik zsebeikbe. Mozdulataik gyorsak voltak, hogy lehetőleg ne vegyék őket észre, mennyit vesznek el a szegények adományaiból.
Gazdagra tehát sem közérdeket, sem közpénzt ne bízzunk, mert ha kicsit is vagyonosabb, négyszer annyit fog ellopni, és az erkölcsnek gyakran szikráját sem mutatva fogja mutyiban tömködni mocskos zsebeit.
Amikor tehát Karácsony Gergely (Párbeszéd Magyarországért), Budapest XIV. kerületének (Zugló) polgármestere azt nyilatkozta: lehet, hogy az ő önkormányzatánál szavazták meg maguknak az ország összes önkormányzata közül a legmagasabb fizetést, viszont náluk lesz a legkevesebb lopás is, egyáltalán nem hihető, mert egy ember, ha csak kicsit is több pénze van, várhatóan négyszer annyit fog lopni!
Arról már ne is beszéljünk, mennyire megbízhatóak azok, akik több ezer önkormányzat közül máris rekorderek abban, hogy ők szavazzák meg maguknak az ország legmagasabb önkormányzati fizetését.
Gyakran elhangzik, nem véletlenül, hogy közérdekre és országgyűlési képviselőnek erkölcsileg bizonyítottan várhatóan az a legalkalmasabb, aki ingyen vagy maximum minimális fizetésért vállalja a lakosság, a nép és a közérdek képviseletét. Aki viszont a közérdek képviseletéért pénzre éhes, az már eleve megbízhatatlan.
Milyen igaz!
A buta polgári laksságot könnyen rángatják a titkosszolgálatok és a politikai vezetés a primitív ösztöneinél, amikor például azt látjuk, hogy a szerencsétlen, kifosztott lakosság állandóan együtt tüntet az őt jogfosztó, időnként szétverő és szétlövő, koncepciós perekben gátlástalanul, hamis vádakkal elmarasztaló rendőrség fizetésemeléséért, ama demagóg, hajmeresztően ostoba indokkal, hogy ha a rendőrnek magas a fizetése, jobban tudja végezni a munkáját.
Mi, mélyszegény és politikai üldözött jogvédők, akiket számos házkutatás, nyílt hatósági fenyegetés, erőszakos fegyveres elhurcolás, fogdák és börtönök stb. is edzettek, bizonyítjuk hosszú esztendők óta, hogy a legszélesebb spektrumú emberjogvédő és nyomozati munkához semmiféle vagyon nem szükséges, azt szó szerint éhezve és nyomorban, télen mindenféle fűtés nélkül sokkal nagyobb hatásfokkal tudtuk elvégezni, mint a rendőri állomány, amelynek bűnözése mindig nagyon sok munkát adott.
Tehát a rendőr, amikor többet keres, nem becsületesebb, hanem még korruptabb lesz. Nem megbecsüli a népet, hanem annál inkább kormánya bűnöző lakájává válik. Minél gazdagabb, annál alávalóbb.
Ahogyan ezt Magyarország milliárdosai részéről is megtapasztaltuk. Hogy a Magyarországra tulajdonképpen titkon betelepült és szinte mindent elárasztott német, osztrák és svájci oligarcha hálózat médiabűnözéséről és gátlástalan, pofátlan maffiahálózatairól már ne is beszéljünk.
A gazdagsággal együttjáró sötétségnek és kritikátlan patológiás pofátlanságnak és bűnöző alkatú pszichopátiának úgy tűnik, nincs alsó határa. Az először négyszeres, aztán a következő fokozatban akár már négyszer négyszeres stb. bűnözés és erkölcsi leromlás számos eklatáns példáinak egyike Lázár János autentikus kifakadása, amikor beírta magát a fekete történelembe hírhedt eszméjével: mindenki annyit ér, amennyije van.
Hát létezik ennél utolsóbb? Igen. Például a még gazdagabb Lázár. Az lehet akár négyszer korruptabb és tizenhatszor alávalóbb is. És minél gazdagabb az urizáló, orbáni sereghajtó söpredék, az Európai Unió leghírhedtebb bűnöző bandája, annál lejjebb csúsznak abban, amit még embernek lehet nevezni.
Viszont együtt jár ezzel a mély erkölcsi, orbán ráheli, pszichopátiás katasztrófával az egyre súlyosabb elbutulás, vakság és elvakulás. Minél költségesebb svájci iskolára tellik, annál súlyosabb a pszichopátiás elfajzás is. Hogy láthassuk: Orbán Ráhel is annyit ér, amennyije van. És az ország legszegényebbjei között olyan hírhedt szegényüldözők és tömeges öngyilkosgyártó terrorista fajzatok vannak, mint Csányi Sándor, Pintér Sándor és fajtájuk: A JÚDÁSFAJ.
A Csányi-szindróma már csekély vagyoni különbségnél is szembeszökő volt: a tehetősebbek jellemzően szélesen elterpeszkedtek a fotelban, karjukat előre nyújtották és anélkül, hogy a testüket "fárasztották" volna, érte nyúltak a cukrokkal teli üvegtálnak és egyszerűen magukhoz húzták (majdnem azt írtam: "mint a disznók"). Mint Csányi az OTP-t, mint Orbán a teljes nemzeti vagyont, egyszerűen maguk elé húzták, mint Döbrögi a moslékostálat és úgy kezdtek abból lakomázni. Mint a disznók.
