Az 1945-ös évbe fordulva már gyakorlatilag nem maradt olyan német nagyváros, amelyet az angolszász légierők még nem bombáztak volna a második világháború embertelen bombázóhadjárata következtében. Az Arthur Harris nevével jelzett koncepció jegyében, a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit szőnyegbombázással elpusztították, az egyetlen cél a polgári áldozatok minél magasabb száma volt.

 

 

 

A hadműveleti tervek alapján a Drezda elleni támadásra február 13-14-én került sor, de hogy mi lehetett az oka, az szinte érthetetlen, hiszen Drezdát már korábban elhagyták a német katonai alakulatok és a város a Vöröskereszt védelme alá került. A városban többszázezres nagyságrendben tartózkodtak kelet-európai menekültek, közöttük magyarok is. 

 

A Mennykőcsapás hadművelet első hulláma este 10 óra körül érte el Drezda légterét. Az első hullám 70 perce alatt Lancaster és Mosquito gépek támadták a várost, hagyományos és gyújtóbombákat alkalmazva. A gyújtóbombáknak köszönhetően Drezda belvárosa égő pokollá változott. ráadásul a gyújtóbombás támadással megdől az az amerikai-brit érv is, hogy a támadásnak ipari célpontjai voltak. A bombák zöme a sűrűn beépített, történelmi óvárosra hullott, ahol 200-300 km/h-s sebességű tűzvihar pusztított élőt és élettelent egyaránt.

 

 

Ezután még több hullámban támadták angol és amerikai gépek a halálkatlanná vált várost, közöttük a hírhedt B17-es bombázók. Jellemző a terrortámadás nagyságára, hogy a szövetséges repülők 3000 tonna hagyományos és 650 000 darab gyújtóbombát dobtak a semmilyen katonai erővel nem védett városra. A város központ kb. 18 négyzetkilométeres területen gyakorlatilag eltűnt, 35 000 lakóépületből 28 000 semmisült meg. 

 

Végül, a halottak számáról élénk vitát folytatnak a sátán jól fizetett szakértői: míg a náci propagandának tartott becslések 300-500 ezerre, a Vöröskereszt titkos jelentései 275 ezerre, addig pl. a Wikipédia (és az iskolai történelemkönyvek) az úgynevezett "legújjabb kutatási adatokra" hivatkozva, mindössze 22-25 ezerre teszik a halottak számát. (A Hirosima és Nagaszaki városban közel 150-250 ezer emberre teszik az atombombázás és hatásainak következtében elhunytak számát.)

 

Nem tudom más hogy van vele, de én azt gondolom, hogy itt valakik borzasztóan szeretnek a halottak számával, kényük kedvük szerint bíbelődni, arról nem is szólva, hogy a támadást végrehajtó angolszász pilóták és az őket terrorbombázásra utasítók 100 százalékban háborús bűncselekményt hajtottak végre, a köztudottan, kizárólag polgári lakossággal, menekültekkel és sebesültekkel, illetve többnyire nőkkel és gyekekekkel szemben. Ezért soha, egyikőjüket sem vonták felelősségre. Pedig a nürnbergi per óta köztudott, hogy a "háborús bűnök" nem évülnek el és azóta azt is tudja az emberiség, hogy vannak, akiknek nem lehet a "parancsra tettem" szavakkal kibújni a bűnösség alól.

 

Persze, a törvények a győztesekre és a hatalmon lévőkre jellemzően nem vonatkonak.

 

Még egy ideig!