- Bírói palást mögé bújó idézőjeles emberek uralkodnak népemen.
A legősibb keresztény nemzet te vagy, drága nemzetem.
Hiszel Istenben, hazában, igaz módon élsz,
És jönnek, jönnek idézőjeles emberek, hamis igazságot osztanak,
Igazság helyett jogot alkalmaznak ellened.
Testvér! E hazában emeld fel végre fejed,
És keresd az igaz, igaz magyar tekintetet!
A sunyi, ingyenélő bíró, bankár, politikus a szemedbe nem néz.
Júdáspénzen megvettek mindent! Otthont, hazát, életet!
Igazság?! Becsület?!
Munka
?! Mit sem ér a számukra!
Igazságot, munkát nem ismernek, de jogot kaptak,
És ezt szemérmetlenül(!), szemérmetlenül hirdetik!
A bíró? A bíró, mint magyar szó jelentése régen elveszett.
Helyettük jogalkalmazók, a hatalomnak kedveznek.
Ítélet után út szélén állsz, árván, s fohászkodva felnézel az égre:
Édes jó Istenem! Édes jó Istenem! Miért büntetsz engem?
Nem bűnös! Nem bűnös e nemzet! Akárhogy kiáltják és tesznek ellened!
És - mondta Terkovics János - hogy nácionista fasiszták által meggyalázott nemzetem, és különösen Ady, Radnóti és nagy tiszteletű Horthy Miklós gondolatiságával fejezzem be - folytatta Terkovics János otthonvédő Radnóti Miklós egyik versének rövidített idézetével -:
- De aki egy vad hajnalon arra ébred, s elindul, mint kísértet, kis holmiját elhagyja, az jóformán meztelen, annak szép, könnyűléptű szívében megterem az érett, tűnődő, kevés szavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem védi meg sem emlék, sem varázslat.