A kiszáradás jeleit mutató, háromszor hányt, élő gyermek mentőautó általi elszállításának körülményei minden bizonnyal szerencsétlenségből alakulhattak ki, mert a szülők ab ovo gondosan jártak el. Mivel otthonukban a fűtés javítása volt, ezért arra a pár napra ismerősökhöz kéredzkedtek, hogy a kisgyermekeik az édesanyjukkal normális szobahőmérsékleten legyenek a hideg téli időben. Mindvégig több felnőtt vette körbe az óvó édesanyát, aki az utolsó pillanatig szoptatta, pelenkázta a gyermekét, aki végül 8 napos kórházi kezelés után elhunyt.

A változó perrendtartás fejleményeként a tárgyalóteremben kiderült, hogy ki az a kevés ember, aki kép- és hangfelvételt készíthet, mindenki másnak a bíró határozottan megtiltotta. Ez lényeges hangulatváltást eredményezett, ugyanis az eddigiekben fegyelmezetlen (a FB-n élőben közvetítő, és vihorászó) sárdobálók kénytelenek voltak illőbben viselkedni. A tárgyalás méltóságához már csak a nagy tárgyalóterem klímája maradt kritikán aluli, a hőség mindkét nap zavaró volt, miközben a szellőzés hihetetlen, de műszakilag nem megoldott.

Az apa panasszal fakadt ki, mert permanens gyűlöletszítás folyik ellenük közösségi portálokon, a fősodratú média pedig félrevezeti a közvéleményt az ügy körülményeiről. Újfent rámutatott, hogy a hallgatóság között tartózkodik több rosszakarója, köztük egy „Zebra” álnevű is, akit valódi nevén is megnevezett. Ez a fotós – szabályos munkacsoportot alkotva újságírókkal, informatikusokkal és jogászokkal - róla válogatott rágalmakkal árasztotta el az internetet, évek óta voltaképp szervezett karaktergyilkosságot folytatnak. Olyan képet festve, mintha ő egy elmebeteg, bokorban szülő idióta volna, aki elvet mindent, ami tudományos és hívője mindennek, ami baromság. A korábban nemzetközi szinten is köztiszteletnek örvendő előadóművész elpanaszolta, hogy a művészi karrierjük mellett a zenetanári pályájukat is tönkretette ez az eljárás és az annak hátterében tevékenykedő troll csoport. Ügyvédje bizonyítékokat is becsatolt, azonban a bírótól megtudtuk: hiába követtek el számos bűncselekményt a szülők ellen, az elkövetőket nem zárhatja ki a tárgyalóból.

Szerdán jóval rövidebbre alakult a tárgyalási nap, mert az idézettek közül csak egyetlen tanú jelent meg. Egy korábban bébiszitter (tehát szerinte is gyermekállapot megítélésében jelentős tapasztalatú) hölgy, aki rokonként és szomszédként jelen volt abban a vendéglátó társaságban, ahol a pár hetes babán órákkal elszállítása előtt semmi különöst vagy szokatlant nem tapasztalt. „Utána hallomásból hallottam, hogy mi történt, nagyon meglepődtem.” mondata vagy, hogy a kezelési adatlap szerint is („vénapróbálkozási nyomok”) több fejvéna sebet ejtő ügyeletes orvosra is úgy emlékszik, hogy „Meghagyja a profiknak.” is arra enged következtetni, hogy nem a szülők vittek véghez gondatlanságot, pláne nem szándékos emberölést.

A pénteki nap jóval megterhelőbb volt, mivel mind a hat idézett tanú megjelent. Az elhúzódó meghallgatások miatt a hatodik csak jövőre kerül majd sorra.

A gyermekmentős főorvos doktornő elmondása szerint kiérkezésekor a baba csak kiszáradás jeleit mutatta, nyoma sem volt semmiféle agyvérzésre utaló jelnek. Vérnyomása stabil volt, légutat nem kellett biztosítani. Jobb kézfejbe és jobb lábfejbe könnyen, rutinnal bekötötték az infúziót, biztosították a folyadékpótlást. „Még kisebb eszközökkel is szúrunk újszülöttet.” állításával az ügy előzményében felvetődő szakmai kérdést félreérthetetlenül megválaszolta. Anyuka ügyvédjének kérdésére pedig a „Laikus nem tudja megítélni a pontos okot, orvosként sem lehet megmondani, hogy a hányás minek a jele.” válasza az ügyészség vádjával összeegyeztethetetlen. Elmondása szerint a szülők nem tiltakoztak a lakásból történő elvitel ellen. Apa kérdésére: „Ultrahang készülék nem volt a kocsiban.” (a világ legfelszereltebb rohamkocsijában) illetve az infúzió bekötésére vonatkozóan „Három próba minden orvosnak megengedett.” válaszokat adta. 

Utóbbi azért elgondolkodtató, mivel ez akkor nyilván nem érvényes, ha eleve alkalmatlan eszközzel – vastag(!) tűvel - kísérlik meg, mint azt a korábban kivonult gyermekorvosi ügyelet doktornője tette.

Megtudhattuk, hogy az ügyeleti ellátás minősége erősen orvosfüggő, mivel nem előírt, hogy a gyermekorvos rendelkezzen az újszülötteknek való eszközökkel. Jelen esetben nem volt az ügyeletes orvosnak a csecsemő vénabiztosításához szükséges vékony tű.

Továbbra is erősen kétséges, hogy a gyermek mentős szállítása során feltették-e rá a speciális fejvédő segédeszközt, illetve tisztázatlan, hogy be kell-e kötni a csecsemőket speciális rögzítéssel. Az édesanya szerint nem volt rögzítve a kicsi feje, még hátra is koppant (vélhetően egy hirtelen felemelkedés után), míg a mentősök szerint ez lehetetlen, de emlékeik - teljesen érthetően - megkoptak (a főorvos doktornő sem az évszakra, a háztípusra sem, illetve az út kátyúira egy mentős se emlékezett).

A nap második meghallgatott tanúja a mentőápoló volt. Ő is megerősítette, hogy a gyermek csak sápadt volt. Nem merült fel(!) agyvérzés gyanúja.

Miközben semmire másra, de határozottan emlékszik a fejrögzítő használatára (felelősségét kizáró védekezés). Minden másra „úgy emlékszem”, „nem emlékszem” választ adott.

5 évvel korábbi vallomásában még azt mondta:

„Édesapára egyáltalán nem emlékszem.”

„Nem emlékszem, hogy felraktuk (a fejvédőre). Előfordulhat, hogy elégtelen volt az állítható mérettartománya.”

Bírói kérdésre előadta, hogy nem emlékszik durva szülői megjegyzésre.

A nap harmadik tanúja a gyerekmentő sofőrje volt.

Emlékezett január 1-re és hogy sötét volt. Kátyúkra vonatkozó kérdésre „Fogalmam sincs” választ adta. Nem volt durva a szülőkkel a kommunikáció. Emelt hang volt, de rendőrrel való fenyegetés után nem volt hangos szó.

Elmondta, hogy az anyuka amikor beszállt a mentőautóba, többször megköszönte az ellátást (ez is összeegyezhetetlen egy szándékos gyilkolási törekvéssel). Náthás volt az őket fogadó kórházi orvos, értetlenül rá is kérdezett az anyuka a szokatlan hangjának okára. Ekkor derült csak ki számukra, hogy az anya külföldi, törve beszéli a magyart.

Újabb szembesítés következett a gyermek fejének szállítás során történő beütődése ügyében, de itt sem született eredmény, hacsak az nem, hogy a szülő elbizonytalanodásának vélhették azt a kedvességet, amivel az édesanya „szavaival nem akar ő senkit se bántani”.

Műszaki végzettségű hallgatóként számomra különös, hogy az előző három tanút a bírónak végzésben kellett felszólítani arra, hogy 15 napon belül válaszolják meg, hogy az évek óta használt speciális fejrögzítőt mekkora „legkisebb” fejméretre lehet állítani. Hogyhogy egyikőjük se tudja?

Negyedik tanúként a szülőkkel szimpatizáló szülész-nőgyógyász orvos következett. Normális, egészséges, 27 hetes méhen belüli magzatot (később meghalt gyermeket) vizsgált 2012 augusztusában. „Apa nem szavahihetetlen. Arról, hogy felelősségteljes, meggyőződtem.” Apa kérdésére: „Ha koponyán belüli vérzése volt, azt természetesen meg lehetett volna állapítani ultrahanggal (ami akkor még nem volt a speciális gyerekmentő kocsiban, a kórházban azonban igen, mégsem használták).”

A későre csúszott ebédszünet után már csak egy ember került meghallgatásra, az intenzív osztály orvosa. Sajnos olyan halkan beszélt, hogy kb. minden kilencedik mondatát lehetett meghallani, annak ellenére, hogy a hallgatóság csendben volt és hogy a bíró többször is felszólította, hogy hangosabban beszéljen.

„Reggelre kiderült, nagyon súlyos agyvérzése van.” Bíró megerősíttető – nem hallottam, milyen - kérdésére „Nehéz megítélnem.”, majd a következő kb. kilencedik mondat „Fülkagylóban csak kis hámsérülés volt, nem belső vérzés.” Tulajdonképpen a szülők nem akadályoztak semmit, de ő mégis hátráltatásnak értékelte, mert nem szereti, ha a szülő tudni szeretné mi van a gyermekével. Szóba került a bárium, szerinte is, ha bekerül a szervezetbe, az baj.

Akkor nem, csak azután merült fel a „szervkereskedelem”, hogy szervadományozásra próbálták rávenni a szülőket.

Korábbi vallomása szerint (ezt már a bíró olvasta, jóval hallhatóbban):

Érkezéskor nem, csak órák múlva észlelt koponyaelváltozást. Az agyvérzés gyors lefolyású volt, akár 20 perc alatt is megtörténhetett. Szerinte olyan nincs, hogy egy K-vitamint kapott gyermeknek vérzései legyenek, így a gyerek nem kapott - szerinte.

A vizsgált gyermeknek rossz véralvadási paraméterei voltak. Szerinte csak K-vitamin hiány okozhat agyvérzést. Az apa kérdésére ugyanakkor beismerte, hogy a 8 napos kórházi kezelés folyamán egyetlen alkalommal sem mérték meg a baba K-vitamin szintjét.

Elismerte, hogy számtalan tényező okozhat véralvadászavart. Anya ügyvédje kimondatta: Nem zárható ki, hogy hemofíliás volt a baba, azt nem is vizsgálták.

Magyaros hercehurca, hogy a gyerekmentők oda vitték, ahol még egy CT sincs. (Tovább kellett vinni vizsgálatra a Heim Pál Gyermekkórházba.) Az apa kérdésére, hogy a Heim Pálban éppen a baba CT vizsgálata közben elromlott készüléknek konkrétan mi volt a meghibásodása, az derült ki, hogy az orvos nem is értesült annak elromlásáról.

Az apa felhozta, hogy a kórházi dokumentációból eltűnt az a laboros lap, mely igazolja: a baba halálos kórházi fertőzést szenvedett el egy hét ottléte után. Erre az orvos szenvtelenül közölte, hogy a kórházi műszerek tele vannak baktériumokkal, amik az infúziók bekötésekor könnyen bejutnak a véráramba.

„Intenzív osztályok tele vannak kórokozókkal, de ezeket nem zárhatjuk ki...”

Anya panaszolta, hogy valótlan állítást tulajdonítottak neki (decemberi hányás), aztán kiderült, hogy ilyet tulajdonképp nem is hallott az orvos, csak valahol olvasta.

Bírói kérdést (Nem-e azért találták ki ezt a szülők elleni stratégiát, hogy valamilyen orvosi műhibát palástoljanak?) az orvos az utólag gondosan kigyomlált orvosi dokumentációra mutogatva hárított.

Apai panaszt (gyermeke halála olyan érzelmi sokkot okozott nála, hogy nem tud azóta se fájdalmat, se örömöt érezni, és szégyelli külföldi származású felesége előtt, hogy bocsánat, de ilyen országba hozta, ahol ilyenek megtörténhetnek) félbeszakító ügyész: „Az, hogy gondos-e az ellátás, szakértői kérdés.” – nem szakadt le a rojtos mennyezet, tehát lehet benne valami.

Az orvos ügyész kérdésére úgy érzi mindent megtettek, Angliában se kapott volna jobb ellátást… - Plafon maradt. Elképesztő. Angliában felnőtt tűvel bökdösik a kiszáradó csecsemő fejét? Nem hinném. Egy felnőttet is megütne attól a guta, ha a fején bálnába való szuronyokkal próbálkoznának!

Szerintem viszont Angliában sem lehettek volna jobb szülei ennek a szerencsétlenül járt babának, ezt a záró gondolatot meg én szakértettem, egy háromgyermekes édesapa.

 

Nagy Sándor

Budapest, 2018. 11. 11.

 

 

Ajánlás:

PER, EGY A TÍZMILLIÓBÓL