2022. 10. 05., Szerda
Aurél névnapja

Bankot alapítani nagyobb bűn, mint bankot rabolni (részlet egy 2000-ben elhangzott beszédből)

Bankot alapítani nagyobb bűn, mint bankot rabolni (részlet egy 2000-ben elhangzott beszédből)
2014-07-13
Mivel a lakosság agyát napi rendszerességgel mintha szennyvízben áztatnák, ezért sokan még ma is csodálkozva állnak a devizahitelezés okozta kilátástalan helyzetet szemlélve, a törvényhozásra pedig, mint valami felsőbbrendű igazságszolgátlatóra tekintve várják az útmutatást,  miközben a napnál is világosabb, hogy a bankárok a politikusainkkal karöltve, évtizedek óta nyíltan rabolják és gyilkolják az ország lakosságát.
 
Mivel az alábbi és hasonló gondolatokat, az összmagyar média a mai napig eltussolja, ezért most sokan, bizonyára ismerős párhuzamokat bírnak felfedezni az devizahitelezés hátterében felsejlő motivációkkal kapcsolatban. Kedves olvasók, 14 évvel ezelőtti, nyilvánosan elhangozott gondolatok következnek:
 
 

Domján Tibor, Budapest
Forrás: Kőrösi Imre - A lóvá tett ország c. könyve
 
 
Tisztelt megjelentek! - kezdte a felszólalását Kőrösi Imre, még 2000. január 19-én, a Magyar Nemzeti Bank épülete előtt, egy a CW-bankbotránnyal kapcsolatos tüntetésen - Bankot alapítani nagyobb bűn, mint bankot rabolni, mondja a régi népi bölcselet. Ez hazánkra nézve többszörösen igaz. A bankalapítókat nem fenyegeti semmi veszély, míg a bankrablók azonban sokszor elbuknak. Főleg akkor, ha nem megfelelőek a baráti kapcsolataik. Persze az is tény, ha mondjuk az egész magyar hadsereget fegyveres bankrablónak képeznék ki, hát akkor sem tudnának annyi kárt okozni betöréseikkel, mint tették azt a bankalapítók. 
 
 
A Nemzeti Bank előtt állunk, a bankok bankja előtt. Ez az intézmény, amely minden ellenőrzés nélkül működik, olyan károkat okozott Magyarországnak, amelyeket a történelem során soha nem szenvedett el. Mi, az úgynevezett CW bank botránya miatt tüntetünk. Ez a maffiabank, mintegy százmilliárd forintos veszteséget okozott, míg az úgynevezett menedzsmentje kb. ötmilliárd forint végkielégítést vesz fel a közeljövőben. Széttárja a kezét a politikus , képviselő, a miniszter, a miniszterelnök és csodálkozik. Emlékezzünk vissza pár évvel ezelőtt egy-két millió forintos végkielégítés milyen közfelháborodást váltott ki. Akkor is, ugyanezek az urak ugyanígy csodálkoztak. De kérdem, hogy vehet fel valaki, munkabérén felül - ami kb. havi négy millió forint - további százmillió forintot. Hogyhogy tíz év után is ezen csodálkoznak a politikusok. Vajon kiknek kellene szabályozni törvényben és rendeletben, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Nem kellene az ilyen bűnözőket az igazságszolgáltatásnak, a rendőségnek, az ügyészségnek és a bíróságoknak üldöznie? De miért üldözné a rendőrség a bankártolvajokat, amikor az egyik legkorruptabb magyar bank építette telekpanamával még az új rendőr palotát is.

A kb. 200 milliárdos kárt okozó Postabank vezetői nyugodtan élhetnek, nem fogja őket üldözni senki, mert feljelentésük is csak porhintés volt a szembe. Az elmúlt két és fél évben nem találtak semmi gyanúsítottat, pedig gondolom nagyon szorgalmasan kereste a rendőrség. Itt, ugyanennek a banknak egyik cége finanszírozta a volt miniszterelnök - Horn Gyula - házépítését is. Sorolhatnánk a többi bankot is, a privatizáció után öt évvel még mindig tízmilliárdot fizet a magyar költségvetés a Budapest Bank vevőinak, ha egyáltalán annak lehet csúfolni azt a szerződést. 

A Nemzeti Bank a bankok rossz kihelyezési és csalárd szerződései miatt keletkezett közel 2000 milliárd forintos adósságállományt szintén a magyar költségvetésre ruházta át három évre. Ha figyelembe vesszük,. hogy a kereskedelmi bankok kialakítása mennyi pénzbe került az adófizetőknek, mennyi hitelt vettünk fel a Világbanktól, akkor szörnyű adatok tárulnak elénk. A bankkonszolidációra mai áron jóval több mint 1000 milliárd forintot fordított néhány éve a magyar költségvetés, az adóskonszolidációról pedig ne is beszéljünk. 

Mai áron nyugodtan ki lehet jelenteni, legalább 5000 milliárd forintba került a bankrendszer kialakítása és annak működtetése. Természetesen felelős ugyanúgy nincs, továbbra is minden titkos, mintha mi sem történt volna. Ha a pénzintézetek által alapított brókercégek csalásait figyelembe vesszük, akkor valóban elmondhatjuk, csillagászati összeggel károsították meg hazájukat, egy szűk, kivételezett kör tagjai. Egy biztos, az igazságszolgáltatástól nem kell félniük. Az még főbenjáró bűnösöket sem éri utol, gondoljunk csak az önbíráskodókra, sorozatgyilkosokra, robbantókra  és terroristákra. Alvilági leszámolásoknak álcázva azt, ami legközvetlenebbül csatlakozik a rendőrséghez, a titkosszolgálatokhoz és a politikai elithez. Pedig nehogy azt higgyék, hogy ezeket a súlyos bűncselekményeket nem lehetne kinyomozni. Ha azt valóban bűnözők csinálnák, azokat már rég letartóztatták volna. De sem a brókerek, sem a bankárok, sem az állami vagyon privatizációs fosztogatói közül senki nem került horogra. 

Az állami vagyon szétosztása úgy történt meg, hogy legalulbecsültebben is 12000 milliárd forint kár érte hazánkat. Ha ehhez hozzávesszük a bankok által okozott kárt, az államigazgatáson belül alakult maffiacsoportokat, akkor könnyen kiszámítható, alábecsül a húszezer milliárd károkozás.

Mr Magyarországon a látszatszabályozások mellett minden a korrupció szabályai szerint működik. A magyar demokrácia egy hatalmas olajfolt kellős közepén ül. Lehet ma nagy tételben ÁFA-t csalni, vissza nem térítendő állami támogatást felvenni, olajügyekkel manipulálni és még sorolhatnám, ha meg van a bennfentes kapcsolat hozzá.

Tisztelt jelenlevők! A szocializmusban az volt a legszörnyűbb, ami utána következett. Összezavarodott, jogfosztott, hit nélküli embereket hagyott maga után. Nem az anyagi kár volt az igazán nagy. A baj ott kezdődik, amikor több mint egy évtized telik el úgy, hogy már meg sem szabad kérdezni, kik fosztották ki hazánkat. Kik voltak azok, akik az elmúlt ötven év áldozatainak, a malenkij robotosoknak még ma sem adták vissza becsületüket és kik felelnek azért, hogy a szocialista hazáért kitüntetés ma már párosulhat az úgynevezett köztársasági kitüntetésekkel. Jórészt ugyanazok a személyek kapják, legyen az titkos ügynök, volt KGB-s, vezérigazgató vagy párttitkár. Az 1956-os forradalomnak csak a reformkommunisták voltak a hősei, nem a felkelt nép és nem az áldozatok. Azoknak a besúgóknak az irányítása alatt, akik kiszolgálták az előző rendszert is, oszlik tovább Magyarország múltja és becsülete. 

Meggyőződésem, ahogy az a világon a demokráciákban a nehézségek után is, de megtörtént, az nálunk is előbb-utóbb bekövetkezik. A művelt nyugat évtizedes harcban szabadult meg (részben) a korrupt politikusoktól, rendőröktől, bankároktól, bíróktól és ügyészektől. Az elkövetkezendő időnek, a közeljövőnknek ez a kérdés megválaszolása a legfontosabb feladata. Abban azonban hinni kell, hogy hazánk közélete megtisztul és az ilyen bűnözői csoportok egyszer megfelelő helyre kerülnek. 
 

Csillag Ösvény Jósda