Nem könnyű az emberré válás. Sokáig kell adagolni hozzá a kék pirulát.

A „Mátrix” c filmben, a választható piros és kék pirula közül a piros hatását ismerhettük meg - a valóságba beavatás és az istenné válás folyamatát. Az "Immortal" (Halhatatlanok) című 2004-es film ezzel szemben pont azt feszegeti, hogy mennyire kell letompítani egy eredetileg isteni lényt, hogy be tudjon illeszkedni a – valljuk be, elég kiábrándító – földi létbe.

A kék hajú, kék könnyeket síró lány mutáns a jövőben, 2095-ben. Olyannyira figyelemreméltó lény, hogy Hórusz, a sólyomfejű isten a fél univerzumot képes átrepülni érte, miután istentársai halálra ítélték a madáristent és csak hét napja maradt, hogy megtalálja és megtermékenyítse a kékhajú, kék könnyeket síró lányt.

A filmet az 1951-es születésű, francia állampolgárságú Enki Bilal rendezte, 22 millió euro költségvetésből. Enki Bilal az akkoriban jugoszláviai Belgrádban született, szlovák anyától és bosnyák apától. A kék hajú különlegességet Linda Hardy alakítja; filmbéli neve Jill Bioskop.

Az öröklődési folyamatba már vaskosan beavatkozó emberiség addigra már él a fajnemesítés és -javítás, vagyis az eugenika minden formájával. Az emberi testeket tetszés szerint megváltoztatják. Rajtaütések, illegális kísérletek, titkos vértesztek, szervkereskedelem és emberek eltűnése jellemzik az fennálló orvosi diktatúrát. A földi emberiség a tudományos kutatások révén szerzett tapasztalatokat felhasználja abból a célból, hogy javítsa az emberi faj veleszületett tulajdonságait, protézisekkel és nanoimplantátumokkal látja el a lakosságot, cseréli a szerveit és manipulálja a tudatát. /Pont, mint napjainkban./ Ráadásul New York felett lebeg egy piramis és a Central Parkban van a földönkívüliek Behatolási Zónája, amely átjáró a párhuzamos vagy földönkívüli világokba.

Egy űrrepülőgépre hajazó járművel felkutatják és összegyűjtik a mutánsokat, megfigyelik őket és kísérleteznek velük. Így akad horogra egy kék hajú lány is, aki rendkívüli erejével hívja fel magára a figyelmet. Különleges adottságait hosszan vizsgálják, de így is csak a fizikai tulajdonságait tudják számba venni. Az ennél fontosabbhoz, a lelki tulajdonságaihoz nem férnek hozzá, mert a lelki történések az emberi érzékelés számára hozzáférhetetlenek. Látomások, ködös emlékképek kavarognak a lány fejében, a kék pirula - amelyet nem emberi dimenzióban adagolnak neki - hivatott ezt befolyásolni.

Olyan mértékű a változás az emberi fajban, hogy a megtestesülni akaró Hórusz isten nem talál egyetlen olyan tiszta testet sem, amelyet felöltve elvegyülhetne az emberek között. Amely testeket felpróbál, azokat kényelmetlennek találja a beavatkozások miatt.

Egyet kivéve. A harminc évre felforgatásért börtönbe zárt Nikopol testét megfelelőnek találja arra, hogy a kékhajú lányt elcsábítsa. A szökés közben súlyosan sérült, jóképű férfi teste éppen megfelel a terveinek. A jövőbeli elítéltek testét hibernálják, a fogva tartás időtartamáig egy űrállomáson tárolják, amit bizonyára igen vonzó megoldásnak találnának napjaink belügyminiszterei is.

Melyik halandó ne találná izgalmasnak a halhatatlanságot? Valójában el sem tudjuk képzelni. Ahogy azt sem, hogy a halhatatlannak tartott istenek ideje is lejárhat. Halhatatlanok halála elég valószerűtlen, mégis, ebben a történetben két istennek is bealkonyul. Hórusz az isteni mag továbbadásával gondoskodik a túlélésről, a rejtélyes fekete John pedig a kékhajú földönkívüli lány „rendszerbe állításával”; ő adagolja a kék pirulát is.

Human woman – földi nő, misztikus és kékhajú –, istenek védik és keresik. Olyan ritka teremtmény, hogy az egész Univerzumban csak néhány van belőle, olyan, aki isteni utód létrehozásának erejével rendelkezik.

Piramis, istenek, robotok, mutánsok, vörös, ördögszerű lény jól megfér egymással a cselekményben. Azon ugyan csodálkozhatunk egy kicsit, hogy mit keresnek az egyiptomi istenek egy New York felett lebegő piramisban, de a mozivászon mindent kibír.

Az ősi egyiptomiakról pedig már nagyon sokat tudunk, bármilyen régmúltba vesznek is a történelmünkben, de hogy valójában kik is voltak, honnan jöttek, itt vannak-e még vagy jönnek-e még onnan, ahonnan ők származtak, az már a fantázia világába van száműzve. Rejtélyes eredetüket máig homály fedi, tág teret engedve a képzeletnek.

A "Hallhatatlanok" (2004) című film képregény-adaptáció, amely kilóg minden kategóriából. A színészeket futurisztikus animációs környezetben mozgatja, amely a csapongó fantáziavilág ábrázolására igen alkalmas. Jó ideje keresem a szavakat, amivel le tudnám írni a rám gyakorolt hatását. A film szinte minden eleme a mitológián és a valóságon alapul, nekem ebben a sci-fi-t a meseszerű feldolgozás jelenti.

Bár kissé borongós hangulatú a történetvezetés, mégis ébren tartja az érdeklődést ez az isteni love story.