Orbán Viktor tovább építkezik a kelet irányába és továbbra is egy nyilvánvaló hazugsággal, miszerint gazdasági érdekek vezérlik, nem pedig a világ legramatyabb elnöki diktatúráinak csodálata, amelyeket példaképeknek, továbbá a lehetőségek és szándékai szintje szerint Magyarországra adoptálandónak és lemásolandónak tekint.

Türkmenisztán 1991-ben lett független a Szovjetuniótól. A Magyarországhoz képest ötször akkora területen feleannyi ember él, mint Magyarországon. Az első elnök Nyýazow volt, aki - a szovjet rendszerből átmentve hatalmát - egészen 2006-ig Türkmenisztán elnök diktátora maradt. Miután 2006. decemberében meghalt, a fogorvosból lett miniszterelnök-helyettes, Berdimukhammedow lett az elnök; egyébként törvénytelenül. Akinek pedig a törvények szerint elnöknek kellett volna lennie, azt bűncselekményekre hivatkozva eltávolították. Berdimuhammedow - aki a pletykák szerint a korábbi elnök törvénytelen fia - eztán választási csalások útján lett az ország megválasztott elnöke.

Orbán Viktor némiképpen sztálini lelki buzgalmat idéző kampányt folytat a nyugat ellen, annak keresztényellenességére hivatkozva, miközben az egyik népelnyomó és tömeggyilkos muszlim állam muszlim vezetőjét fogadja a másik után. Mióta Orbán Viktor politikai rakétáit lövöldözi a gonosz nyugatra, hogy azok üldözik a kereszténységet, azóta a világ leghírhedtebb tömeggyilkos arab tömeggyilkosaival és ázsiai, posztszovjet elnök diktátoraival találkozik és parolázgat. Ezen választott vezetők közös nevezője pedig nem csak az indokolatlan népgyűlölet, népüldözés és brutális népirtás, hanem a kereszténység üldözése is, mégpedig az iszlám és Allah nevében. Az összehasonlításban Orbán Viktor a nyugat szemében a szálkát keresve egész kontinensnyi méretű gerendákat és tevekaravánokat nyel el. Nem akarván túlzottan élcelődni, mégis meg kell jegyezni: ha pl. azt nézzük, hogy a Jézus Krisztusról azt hirdeti a Biblia, hogy a Krisztus, Aki eljövendő, "igazságosan ítél és hadakozik", akkor az iménti példából is azt láthatjuk, hogy tehát nem Orbán Viktor lesz a Megváltó Jézus Krisztus, bármennyire is hatott a bolond lakosság számára a legalacsonyabb IQ-t megszólítani igyekvő állami propaganda, amelynek során a diktátor - mint a türkmén elnök - a rezsicsökkentést tűzte zászlajára, miközben úgy elkezdte szétrugdosni az emberi jogokat, hogy a világsajtó visszhangozta annak sátáni góljait, meg az újabbnál újabb ördöggólokat, amiket Orbán Viktor azóta is egyfolytában rugdos a demokrácia felszámolására.

Mint azt több alkalommal megírtuk és arról filmekben is többször beszéltünk: egy EBESZ-es képviselő bejelentése szerint is, Orbán Viktor 2010-es országlása óta 800 törvényt hoztak Magyarországon a diktatúra kiépítése irányába.


AZ AMNESTY INTERNATIONAL

Az ATV-ben, a tegnapi napon Kálmán Olga fogadta Jeney Orsolyát, az Amnesty International (AI) igazgatóját. Bár Kálmán Olga szeretett volna választ kapni arra a kérdésre - ezért fel is tette többször -, hogy miért akarta és miért örül annyira az Orbán-kormány, hogy Türkmenisztán diktátora Magyarországra jött, ugyanakkor Jeney Orsolya egyáltalán nem akart erre válaszolni. Kálmán Olga kérdésére természetesen nekünk is azonnal az jut eszünkbe, ami a leginkább magától értetődőnek tűnik, és amire valószínűleg Kálmán Olga is gondolt: hogy Orbán Viktornak a célja Magyarország sokkal erőteljesebb diktatúrává alakítása. Ha Orbán helyébe képzeljük magunkat, akkor mint autokratikus, egyre gátlástalanabb oligarcha elnök, azt látjuk, hogy persze, hogy akarjuk a kazah Nazarbajev diktátort, a türkmén Berdimuhammedow elnököt, és semmiképpen sem kereskedelmi célokból - mert ez nyilvánvalóan szemfényvesztés és hazugság -, hanem mert Orbán Viktorként, mint diktátor, mi is diktatúrát akarunk a saját országunkban.

Az AI és a Kálmán Olga közötti beszélgetés egyébként színvonalas volt, nem kerültek dominanciára olyan területek, amik miatt az Amnesty International túlzottan leleplezte volna, mennyire elfogult és az állami bűnözés számos területét milyen szélsőségesen védelmező, függő helyzetben álló szervezet.

Az Amnesty International (AI) hajdan egy fedhetetlen hírű szervezet volt Magyarországon, amelynek hírneve azonban az utóbbi esztendők során olyan hatalmasat zuhant, amilyenre nem volt példa a szervezet történelmében. Az Amnesty nem csak eltitkolta a magyarországi újságíró-üldözéseket - csatlakozva ezzel az összes magyarországi mainstream médiához, tehát az állami propagandagépezethez -, a média-betiltásokat, a szovjet rendszerből átmentett és azóta is változatlan módon glasszáló pszichiátriai és igazságügyi elmeszakértő politikai bűnözést, az átmentett titkosszolgálati rendszert, az állami és politikai bűnözés számos konkrét fellépését és elkövetéseit, de kifejezetten követelte, hogy egyáltalán ne is keressék őket ilyen jellegű állami bűncselekményekkel és hallani sem akarnak ezekről!

Az Amnesty International ezen, abszolút tetten érten a népirtás és a diktatúra irányába tett egyértelmű válaszaival és leplezetlen elkövetéseivel, a polgári lakossággal szembeni kifejezetten antiszociális és szociopata hozzáállásával és tanúságtételével - amelyekről mi is levelezéseket őrzünk - elérte, hogy vele szemben és annak tevékenységét abszolút félresöpörve és korruptnak, megbízhatatlannak, homályos és bűnügyi érdekeltségű nemzetközi hátterűnek bélyegezve a civil társadalom saját emberjogvédő és aktivista csoportokat és tömegeket hozzon létre, harcolva az emberi jogokért és a lakosság szabadságáért. A jogvédelem így kettévált: megmaradt az állambarát, a magyar állam és annak oligarchái számára kényelmes és elfogadható, továbbá konkrétan nevesített ügynökökön keresztül gyakran tetten érten abszolút fokban irányított állami Amnesty International - amely ezért bekerült az állam- és titkosszolgálat-közeli mágnás és oligarchia médiába -, és megjelent a legváltozatosabb politikai üldözéseknek, koncepciós perek, betiltások, ellehetetlenítések tömegeinek, bebörtönzések sorának alávetett, államilag nem propagált, hanem eltitkolt és általában abszolút fokban elhallgatott emberjogi védelem, amelynek az Amnesty International-lel már csak akkor volt kapcsolata, amikor annak látványos és gyakran kérkedő emberellenes és lakosságellenes, lényegében pedig Emberiség-ellenes tetteivel és bűncselekményeivel szembesült, amelyeket a hatályos Büntető Törvénykönyv (Btk.) szerint is minimum bűnpártolás, maximum akár népirtás címén is szankcionálni lehetne. Így manifesztálódott egy abszolút beltenyész, belterjes Amnesty International, amely Magyarország vonatkozásában - amíg Orbán Viktort nem vette tűz alá csaknem az egész világ - abszolút a pótcselekvések mentén szaladt és voltaképpen mindig hátrafelé, és manifesztálódott az elégtelenre és zéróra vizsgázott Amnesty International miatt a mindenki számára nyitott és a lakosságot befogadó, ellenben annak pénzéért csak egyes szervezetek által perselyező civil jogvédelem, amely viszont sokkal többet ért el - hogy a népszerűségről ne is beszéljünk -, mint a megbízhatatlan és közel zéró szinten népbarát Amnesty International Magyarország.

Persze, az Amnesty-ben sem minden született politikai és nemzetközi, megbízhatatlan hátterű kezdeményezésre. Szemtanúi voltunk például annak is, amikor az Amnesty azért akart görcsösen egy a homoszexuálisok védelmére szakosodott osztályt létrehozni, mert az Amnesty egyik vezérembere olyan kő keményen és látványosan homoszexuális volt, amilyet halandó ember inkább csak akkor lát, amikor valamelyik budapesti éjszakai meleg bárba tér.

Egyéb tekintetben a polgári és katonai titkosszolgálatok nem csak a vezetésbe beépített embereiken, hanem jogászaikon keresztül is brutálisan durván szabályozzák ezen szervezetek működését, akár az Amnesty Internationalt (AI), akár a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezetet vesszük alapul. Azért is érdemes ezt a két szervezetet említeni, mert olyanról is közvetlenül és szemtanúkként tudunk, amikor egyetlen ügyvéd egyszerre mindkét szervezet működését a katonai titkosszolgálat közvetlen utasításai szerint blokkolta, tematizálta és irányította, a szervezetek meghatározó, tehát meghatározó embereként.

Miután a világpolitikát, a világsajtót és a magyar médiát is elöntötték a hírek Magyarország demokratikus hanyatlásáról, mintegy sereghajtóként tehát elkezdett csiripelni az Amnesty International is. Kicsit olyan ez, mint amikor - az Isteni Gondviselés okán nagyon mélyen bennem maradt a jelenet - sok évvel ezelőtt Budán, a Dunához közel egy csapat veréb csipegette az általam elébük szórt kenyérmorzsákat, ahol a verébcsapattal megjelent egy sovány, nagy szemű veréb is. Mivel rémisztően alultáplált volt az összes többihez képest, megpróbáltam táplálni, de hiába próbáltam elé dobálni a morzsákat, a veréb láthatóan súlyosan szellemi fogyatékos volt. Egyszerűen képtelen voltam élelemmel ellátni, annyira életképtelen volt. Ennek a verébnek - mint az Amnesty International-nek is - muszáj volt hosszasan ugrabugrálni, mire lehajolt volna legalább egyetlen elébe vetett búzaörleményért. Nem volt az az élelmiszermennyiség, amennyit elébe vetve részesedni tudott volna akár egyetlen morzsából is, mert annyira buta volt, hogy mire felcsípett volna egy morzsalékot, a kis csapat többi tagja már mindet felfalta.

Sosem felejtettem el és gyakran eszembe jut mind a mai napig, hogyan maradhatott életben ez a súlyosan hátrányos helyzetű, veleszületetten rendkívül fogyatékos veréb.

Az Amnesty Internationalt nyilvánvalóan egy olyan érdekcsoport, érdekközösség tartja életben és a média porondján, ami elég multinacionális, globalista és szabályozott ahhoz, hogy azt emlegesse szervezetén, az Amnesty International-en keresztül, ami az állami titkosszolgálati és állambűnözői globalista gépezet számára a megfelelő kritika, és aminek propagálása elnyomja a nyugati államok sokkal súlyosabb gaztetteit, bűntetteit és titkait.