Ha az ember a forgalomban utasként utazgat, az anyósülésen üldögélve, mint egy krumpliszsák, a tájat nézegetve, akkor egy percig sem izgatja, hogy merre lapul egy trafipax vagy melyik sztrádán gurul éppen az autó. Persze, más a helyzet, ha hirtelen neki kell gondoskodnia a tankolástól kezdve az útvonaltervezésig, az autópálya matricáig mindenről.

Az üzemanyaggal nem lehet probléma; megbízható helyről vásárolva, feltehetőleg ahány litert tölt az autóba, annyi litert fizet. Az olajszőkítés is kiment már a divatból, talán az eső sem csorog bele a tartályba.

Az útvonaltervezés már fogósabb, mert hiába tudjuk, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes, a GPS-nek lehet, hogy más a véleménye. Végső soron egy nem túl divatos papír alapú térkép is eligazíthatja az utazót.

Egy autópálya matrica beszerzése meg egyenesen gyerekjáték. Kapható sorban állással a töltőállomásokon, de hozzá lehet jutni interneten, mobilon, bankkártyával vagy SMS-ben, minden létező módon és pillanatok alatt. A szolgáltatók pedig egymással versengenek, hogy náluk szerezzék be az autósok a matricákat. Jó üzlet lehet, mert tízszeres árat kell érte fizetni.

Hiába a csodálatos technika, az e-matrica, és az, hogy tökéletesen ellenőrizhető minden jármű a rendszám alapján, mégsem hajlandó a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. a korrekt elszámolásra, pedig már a "Nemzeti" nevet is felvette a Nemzeti Dohánybolt mintájára.

Ha egy napot használjuk az autópályát, akkor is 10 napot kell kifizetni, ugyanis személyautók esetében nem engedélyezik az egy napos matricát, ahogyan a teherautók esetében.

A technikai feltétel tehát adott - szokás szerint a szándék hibádzik. Nyereségvágy vagy rosszindulat? Vagy az ellenállás hiánya? Ha már egyszer sikerült elfogadtatni egy struktúrát, akkor azt már később senki sem kérdőjelezi meg. Onnantól kezdve csak a díjat kell emelni.