Aki a filmet végignézi, boldog lesz, hogy Orbániádában élhet, előre fog köszönni a végrehajtónak, meg a pénzbehajtónak, sőt, a devizacsapdát is csak egy mókás egérfogónak fogja találni. A maffia ténykedését kalandregénynek, a diktatúra kiépülését jópofa szerepjátéknak.

Mi az a néhány kisebb-nagyobb malőr, amit elkövetnek a döntéshozók vagy a polgárok a civilizáció összeomlásához képest.

Tudjuk azonban, hogy az apró lépések és döntések állnak a nagy kataklizmák előterében. Sok kis méltánytalanság, haszonlesés, önzés, rosszindulat és hibás döntések szoktak vezetni a tragédiákig.

Ez a filmdráma (rendezte Xavier Gens) nagyon realisztikusan ábrázolja az atomvillanás utáni időszakot. Maroknyi túlélő küzd az életben maradásért - egy óvóhelyre szorulva - New York alatt. Az összezárt emberek reménytelen helyzetükben egymás ellen fordulnak és kivetkőzve emberi mivoltukból lesznek egymás végzetei - hogy milyen végkimenetellel, megtudja mindenki, aki végignézi a filmet.

Nem kell azonban a túlélők túlélőit sem irigyelni. Egy maghasadás iszonyatos rombolással jár és csak vesztesei vannak egy ilyen eseménynek. A túlélők sincsenek irigylésre méltó helyzetben. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, láttuk ezt már Hirosimánál, Csernobilnál, Fukusimánál a valóságban is.

Nagy balesetek, katasztrófák esetén azonnal megjelennek a hiénák is. A filmbeli szervkereskedők sem a túlélőknek segítséget nyújtani érkeznek, hanem védőfelszerelésben, katonai fegyverzetben csak kiválasztani a megfelelő donort az áldozatokból.

Eszembe is jutott, hogy a legutóbbi Haiti földrengés után milyen ripsz-ropsz ott termett az amerikai hadsereg - természetesen segítségnyújtás céljából, nem pedig a friss emberi szervekért vagy hogy versenybe szálljon a túlélőkkel a zsákmányért, a fosztogatásban. Mindazonáltal benne van ez is a pakliban.

Gondolatébresztő ám az is, hogy egyszerre csak egy-egy város esik áldozatul az atomrobbanásnak. Ha úgy vesszük, ez is egy üzenet. Az atombombákat kisebb hatóerejű bombákra cserélték, hogy kis, lokális háborúkban vagy konfliktusokban is bevethetőek legyenek és csak korlátozott pusztítást okozzanak.

A „nagyfiúk” még mindig nem fogták fel, hogy nem a grundon lövöldöznek a sóspuskáikkal. Vagy minél aprótalpúbbak, annál nagyobb atomreaktort sóznak a nyakunkba. A maghasadás nem játék. Elindítani könnyű, megállítani képtelenség.

Azért ne menjünk el amellett sem, hogy ebben a thrillerben ki/kik lett(ek) a túlélő(k)...