Interjú: Gesztesi Ákos,vehir.hu 

 

Veszprémi interjúalanyunk a 90-es években indult el hátizsákjával a Magyarországról, hogy megnézze, mi van a határon túl. Többek között öt évet élt az Egyesült Államokban, és Kanadában, nyolc éve pedig Londonban dolgozik egy olyan helyen, ahol naponta több mint nyolcezer ember fordul meg. Csaba azt mondja, igazi multikulti helyen dolgozik, a nyilvánosságnak azonban a biztonsági okokból nem kívánta megnevezni, hogy pontosan hol és mit.

 

Angliában a muzulmán országokból érkezők nagyon nagy százaléka már most óriási problémákat okoz, és az a helyzet, hogy az emberek erről nem mernek beszélni, nehogy megbélyegezzék őket. A helyiek egymás közt megbeszélik ezeket, de a szájukat nem nyitják ki, nehogy az állásukba kerüljön. Az angolok elnyomják magukba, beletörődtek, hogy ez van, és ennyi, mintha meg lennének félemlítve. Pedig a legtöbb ember, aki nyitott szemmel jár, tudja, hogy az az iszlám ideológia, amely középkori és idejétmúlt, Európában elfogadhatatlan a nyugati kultúra számára. Rengeteg muszlimot ismerek, sőt, vannak muszlim barátaim is, de tapasztalatból mondom, hogy nagy részük szinte ellenségként tekint az európaiakra, és eszük ágában sincs beilleszkedni - kezdi beszélgetésünket, amit még itthon léte alatt ejtettünk meg.

 

A legtöbb közel-keleti bevándorló úgy érkezik ide, hogy idejöttem, és ugyanazt folytatom, amit otthon ezer éve csinálok: lekezelem a nőket, és mindent kikövetelek magamnak. Lehet okoskodni, hogy multikulti és befogadjuk őket, de az a baj, hogy ők nem fogadnak el minket, és ezt tapasztalatból mondom.

 

A muszlim bevándorlók közül nagyon sokuknak nincs semmiféle terve arról, hogy mit akar itt pontosan csinálni. Sokszor nem azért erőszakoskodnak, mert nem kapnak elég segélyt, egyszerűen ilyen a kultúrájuk. Ahogy én látom, van egy elhanyagolható százalék, aki nyugodt életet él, dolgozni akar, minden nap borul Mekka felé, de nekik szerintem semmi erejük nincs, egyszerűen gyengék. Azoknak van erejük, akik radikálisok- mesél tapasztalatairól.

"Aki ismer, tudja, hogy a legtöbb emberrel könnyen barátkozom, de Angliában egyébként elég sok idő megy el az úgynevezett „lecsekkolással”. Mindenki azt nézi, hogy ki mennyire rasszista, ki honnan érkezett, és emiatt szinte minden ismerkedés csigatempójú a magyarországihoz képest. Ez egy nagy hátránya a multikultinak. A különböző szokások és hagyományok inkább szétválasztják, mintsem összehozzák az embereket. Emiatt az emberek nagy része szerintem tele van félelemmel és előítéletekkel."

 

Csaba szerint egy másik problémája a multikultinak az elszigetelődés, ami miatt nem egységes az ország: "Anglia és London szerte is megvannak azok a városok és kerületek, ahol tudod, hogy ki hol lakik. Ha elmész Essexbe, tudod, hogy ott mindenki angol, ha elmész Brixtonba, ott pedig a lakosság 80%-a fekete. Toldozott-foldozott minden, ez szerintem nem egészséges így"- meséli.

Kialakultak olyan párhuzamos városrészek, mint a londoni Tower Hamlet, ahol „sária patrolok” járőröznek, és betartatják az iszlám törvényeket. Rengeteg utcanév tábla arabul van, a nők csadorban vagy nikábban, ha pedig beteszed a lábad fehér emberként, az nem életbiztosítás, pláne nem nőként. Ha valaki nem hiszi, elég csak idejönnie. Az ilyen kerületekbe az angol rendőrség már be sem megy. A mecsetekbe sincs belelátása az angol rendőrségnek, és pontosan senki sem tudja, hogy mi történik ott. Ezek persze szintén nincsenek benn a fősodratú médiában és a politikában, bár Cameron már egyre többet beszél róla. Lassan azt látjuk, hogy a közel-keleti szokások áttelepülnek Európába. És ez tény.

 

Megkülönböztetés. "Ha a munkahelyemen egy muszlim hibázik, akkor a legtöbb esetben el van mismásolva az ügy, ha ez velem történik meg, akkor egyből visznek meetingre és kirúgással fenyegetnek. Lassan már az európaiak érzik úgy, hogy csönd, mert semmihez sincs jogunk. A bevándorlók egyszerűen nem vállalják a felelősséget a tetteikért sem, bebújnak a vallás mögé. Ha megbüntetik akármiért, akkor egyből azzal vágnak vissza, hogy rasszista a cég, és ezért inkább nem csinálnak belőle nagy ügyet. Rengeteg jog védi a bevándorlókat, amiért 20-30-40 ezer fontokra is megbüntethetnek egy céget, ha kiderül, hogy hátrányosan bánnak velük. Sokan ezt ki is használják, mert ismerik a kiskapukat. Egyik munkatársam bátyja épp ezt csinálja. Kirúgatja magát, megy a bíróságra, és a végén kap 50 ezer font kártérítést. Ezek persze borítékba mennek, mert ha kiderülne, akkor a média is egyből rasszizmussal vádolná a vállalatot."

Ha már bevándorlók és muzulmánok, Csaba mesélt a muszlimokhoz köthető botrányokról is, amik az elmúlt években robbantak ki. Elmesélte többek között azt a sztorit, ami Rotherhamban történt 1997 és 2013 között. 1400 12 év körül lányt erőszakoltak meg pakisztáni fiatalok, aminek a vége az lett, hogy 2010-ben öt embert tartóztattak le. 2012-ben kiderült, hogy ilyen ügyekből Angliában több száz(!) van, amelynek áldozatai főleg angol lányok. Elmesélt egy másik muszlimokhoz köthető botrányt is, ez a lányok klitoriszának kivágásával kapcsolatos: Angliából évente 20 ezer 14 év alatti lányt küldenek ki Afrikába vagy a Közel-keletre a műtétre, jelenleg pedig 137 ezer nő él ennek következményeivel. Azóta több iskolában az iskolapszichiáterek próbálják vallatni a lányokat a szüleik ilyesfajta terveiről.

 

- és ezt nem csak én, hanem az egyik egyiptomi munkatársam, -akinek cseh felesége van- is így gondolja. Ő mesélt nekem érdekes módon arról, hogy félti Európát. Azt mondta, ha ennyi muszlimot engedünk be, rengeteg problémánk lesz, csak idő kérdése. Orbán Viktorról és a Visegrádi négyekről, meg általában a kelet-európaiakról pedig azt állítja, hogy „straight forward”, azaz egyenes emberek."

A közel-keletiek kommunikációs stílusa is teljesen más, többségük nagyon haragos. Európában az van, hogy „légyszíves csináld meg ezt vagy azt”, amire legtöbbször az a válaszuk, hogy a képembe röhögnek, nem értik, mi ez a hangnem. A nőket is rettentő módon lekezelik. Egy női lengyel felettesemnek például nem is néznek a szemébe. Ha kér tőlük valamit, akkor megalázva érzik magukat, és nagyon frusztráltak lesznek- osztja meg tapasztalatait.

Huszonötször meg kell gondolnod, hogy mit mondasz, mert nem tudhatod, hogy kit sértesz meg vele. A muszlimok nagyon érzékenyek, mindenen megsértődnek, nem igazán lehet velük viccelődni.

 

"Az iszlámmal a fő probléma szerintem, hogy minden meg van szabva, hogy mit lehet, és mit nem, még az is, hogy hogyan kell viselkedni és mit kell tenni a Káfirokkal,a hitetlenekkel" - mondja Csaba.

"Vannak muszlim ismerőseim, akikkel voltunk már együtt koncerten, és sok fiatal közülük alkoholt is ivott már, de ezt otthon letagadják. Rettentő nagy nyomás van rajtuk az ideológiájuk miatt, talán ők maguk a legnagyobb áldozatai az iszlámnak. Szerintem nagyon bátornak kell lenniük ahhoz, hogy megváltozzanak, de ezt kevesen csinálják meg. Remélem én tévedek, és ez idővel más lesz."