Domján Tibor, Budapest
Borítókép: Nagy Sándor
Az a tény, hogy a vitathatatlanul kézivezérléssel működő közszolgálati médiák után a kereskedelmi médiapiacot is lassacskán felfalja az úgynevezett Fidesz-közeli strómanhadsereg, már előrevetítette a választások eredményét.
A lakosság azon szegmensében ugyanis, amelyben nem prioritás a politikai tájékozottság és akik nem megfelelően szkeptikusak a hivatalos vagy hivatalosnak tűnő helyekről érkező információáradattal szemben, nem vagy nem megfelelően használják tájékozódásra az internetet, azok jelentős része, április 6-án, többnyire olyan tudattal ment el - vagy nem ment el - szavazni, hogy ha így folytatjuk, gazdaságilag hamarosan megelőzzük akár még az Egyesült Államokat is, vagy csak azért nem lépünk ki az EU-ból, mert szegény, akkor nyomban tönkremenne.
Hazudtak ugyanis reggel, délben és este, de mivel a médiák javát közvetlenül vagy közvetve már birtokolják, ezért a lakosság jelentős része - egyéb állítás hiányában - ezt nem is érzékelte.
Az sem a fair play ismérve, hogy miután a
Fidesz-kormány meghatározta a választás során pártonként elkölthető reklámpénz mennyiségét 1 milliárd forintban, akkor azt
a legpofátlanabb trükkökkel - szerény becslések szerint is, minimum háromszor - lépte túl, ráadásul minden következémény nélkül.
Nem csak a nemzetközi monitorozó cégeknek tűnt fel, hogy egyedül a Fidesz, mint párt, jóval többet költött ennél az összegnél és közben legalább ugyanennyit elköltött a "kormány" is, saját maga - tehát a Fidesz - reklámozására, ezeken túl pedig ott van a nem is vitatottan Fidesz-közeli cégek által stafírungolt - éves szinten több milliárd forintot elpazarló - CÖF, mely szervezetnek semmi más dolga nincs ezért a pénzért, mint a Fidesz ellenségeinek célzott lejáratása és a nemzetinek hazudott összetartozás majomparádé promotálása.
A "jogtudósokból" álló Fidesz szerint ugyanis mindössze számlákkal kell igazolni a költéseket, a köztörvényes bűnözőkből álló Fidesz szerint viszont a "saját cégek" (közmédia, közgép-közplakát, közcöf) éppen annyit fognak kiszámlázni, amennyit kell, még akkor is, ha a megjelenések valós piaci értéke az árak dulpáját, tripláját vagy éppen a sokszorosát indukálnák. Az alábbi ábra, mindössze a február végéig beérkezett költési adatokat tartalmazza és soha nem is fogja tartalmazni a feketén, zsebekbe, osztogatásokra, vesztegetésekre, lefizetésekre elköltött pénzösszegeket és támogatásokat.
Ez utóbbiak mértékét megsaccolni sem merem, de talán elég jól érzékelteti az egyéb kampányköltések nagyságrendjét, hogy frissen bejegyzett erdélyi szervezeteknek és alapítványoknak (EMNT, EMNP, stb.) állami vállalatok és Fidesz-közeli cégek (Szerencsejáték Rt, MFB, MVM stb.), az utóbbi néhány hónapban hivatalosan is több millió euró (tehát milliárd forint) "adományt" juttattak, sajtó és ún. demokráciaközpontok létrehozására és működtetésére, ami aztán oda vezetett, hogy a választói névjegyzékbe több, mint 200.000 határon túli "szavazópolgár" kérte felvételét.
A korábbi választási szisztéma megváltoztatása azt is lehetővé tette, hogy mindenki annyi pártra adja le az ajánlását, amennyire akarja. A kormánykommunikáció szerint ez azért jó, mert a "tudatos" szavazópolgár így akár több pártnak is megadhatja az esélyt a parlamentbe jutáshoz, ám a gyakorlatban ez éppen azt jelentette, hogy az induló pártok (és nem csak a kicsik) a bizonytalan szavazók tömegeinek adataival tudtak visszaélni büntetlenül, elsősorban a jelöltállításhoz, további adatgyűjtésekhez, nem utolsó sorban pedig a parlamenten kívüli és új pártok ráúszhattak vele a kilátásba helyezett kampánypénzekre, ami a bentieknek - tehát akit már nem kellett bemutatni a népnek és ezért alapból országos listát állított - borítékolt volt. Idén nagyjából hatezer millió forintot sikerült erre a célra eltulajdonítani a "közös" kasszából.
Igazán klassz lett az átjelentkezések rendszere is, amely a demagógiaméter szerint szintén a "felelős" választópolgárok kényelmét szolgálja, nehogy a lakóhelytől távol élés miatt ne húzhassa be valaki az ikszet; a gyakorlat azonban itt is azt mutatta, hogy a gyengébb és/vagy fontosabb Fidesz-bástyákat lehetett vele megtámogatni tuti pártszavazók százaival vagy akár ezreivel. Jó példa erre a Papcsák Ferenc-féle 14. kerület esete, ahol a szabolcs megyei Kemecse településről 700-an(!!!) jelenteztek be Zuglóra szavazni a választások előtti két hétben. Bizonyára csak a véletlen műve, hogy Kemecse polgármestere éppen Papcsák Ferenc képviselőjelölt és polgármester kampányfőnöke.
Az ország összes területéről érkeztek a bejelentések szavazók fuvarozgatásáról - ami tulajdonképpen nem is feltétlenül törvénytelen -, ám az Ózdon történt eset, ahol Obbágy Csaba, fideszes alpolgármester autójából csomagokat és pénzt osztogatott a cigány szavazóknak, ráadásul a szavazóhelység közvetlen közelében, az már eléggé aggályos. A rendőrségen a Jobbik feljelentést tett, igazoltatták az alpolgármestert és eljárás alá fogják vonni, a rendőrség tájékoztatása szerint - mondta a párt szóvivője.
A végére hagytam a legérdekesebbet, miszerint többnyire a Fidesz-közeli és állami cégek, illetve egyéb közpénz-forrásokon hízlalt erdélyi "demokráciaközpontok" felelős és tudatos "szavazópolgárai" és természetesen még párezer madzsar szerte a világból, összesen 193.793 levélben leadott szavazatot produkált, melyből azonban a választási bizottság mindössze 88.979 talált érvényesnek, melyből szintén kihoztak kb. 95 %-os Fidesz-győzelmet.
Felmerül tehát a kérdés: a levélben szavazó külhoni magyarok annyira hülyék, hogy ilyen arányban (54 %) nem tudnak helyesen kitölteni egy szavazólapot vagy a tekintetes Nemzeti Választási Bizottság (tehát a Fidesz) egyszerűen kirostálta a nem szimpatikus szavazatokat, mindössze arra vigyázva, hogy nehogy 100 %-ot érjenek el, mert az - egy rövid időre, persze - akár némi gyanakvásra is adhatna okot.
Az egyik verzió természetesen köztörvényes bűncselekmény - csak ebben a cikben már nem is tudom hányadik -, de az adott problémát a helyén kezelő megoldás mindenképpen az volna, hogy egészen egyszerűen ne is szavazhasson az az állampolgár, aki nem él Magyarországon életvitelszerűen!
