A háború kitűnő ihletadó a művészek számára, amit eddig is tudtunk, hiszen filmek, könyvek ezrei születtek meg annak ihletéből, amit egy-egy világfelfordulás okozott az emberi sorsokban. Száz éve már, hogy kirobbant a "Nagy háború" - ahogy az I. Világháborút nevezték -, és ki gondolta volna akkor, hogy majd egy még szörnyűbb háború követi. Bele se merek gondolni abba, hogy egy újabb háború, aminek a küszöbén állunk, mit okozna az emberi civilizációnak, és nagyon remélem, hogy azokat, akik ennek kirobbantásában mesterkednek, azokat megállítja és lefegyverzi a józan ész és az életigenlés.

Dermedten figyelem, ahogy Európa a vesztébe rohan. Szépen, szisztematikusan. Lépésről lépésre. Először rákényszerítették Európát arra, hogy gazdasági szankciókat vezessen be Oroszországgal szemben, ami miatt a virágzó kereskedelem megtorpant, és amely mérhető károkat okozott a gazdaságban. Természetesen ez azért történt, hogy Amerika nyomulhasson az európai export helyére.

Azután amerikai vadászgépek lepték el az országot, hadgyakorlat címén.

 

A TTIP kereskedelmi egyezmény erőltetése és a lakájpolitikusok szavazatai sem Európa érdeke, amit pimaszul a képünkbe vágott egy Margaret Malmström nevű csiga, végül is ő a fizetéséért lett az Európai Unió Kereskedelempolitikai Biztosa, nem azért, hogy az európaiaknak jó legyen.

 

Szemmel láthatólag nem a békére készül itt senki. A hadiipar mindig is jól jövedelmezett, úgyhogy a háttérben azok fegyverzik fel a haramia államokat, akik a nyilvánosság előtt a béke élharcosai.  Arra spekulál Obama elnöktől kezdve az összes kódis államig mindenki, hogy egy jó kiadós háború majd megoldja a gazdasági válságaikat.

 

Hát nem. Nem oldja meg. Gazdaságilag ugyan lendületet ad, de mérhetetlen szenvedések árán.

 

A hadszintérré tett Közel-Kelet és Észak-Afrika megindult, és a felesleges népek népvándorlásának célpontjaként Európát jelölték meg a felbújtók, akiknek már sikerült szétzilálni jó pár békés államot azért, hogy agresszív politikával vérbe borítsák a kiszemelt országot.

A csábításnak bedőlt primitív migránsözön zöme sem tanulni és dolgozni vágyik Európában - amint az már az eddigi felmérésekből is kiderült -, hanem beleülni a készbe és tovább folytatni a henye vagy harcos előző életét, illetve rátelepülni a szociális juttatások hálózatára. Azonban, ha nem kapják meg, amit beigértek nekik, akkor könnyen militarizálódhatnak és a békés európai polgári lakosság fizethet meg a befogadásért.

 

Adja Isten, hogy ne legyen igazam és ne ismétlődhessen meg soha többet az a pokol, amit egy háború okoz, hiszen minden egyes áldozat fájdalmas.

Bármilyen szomorú, újra bebizonyosodott az a régi mondás, hogy "ha békét akarsz, készülj a háborúra". A jelenkori háborúkat már borzasztó pusztító eszközökkel vívják, de a bitang hóhérok sokszor nem értenek másból, csak a túlerőből.

Hát nem elképesztő, hogy pont az az ország siet Európa segítségére az iszlamista veszély elhárításában, amelyet most Európának intézményesen szankcionálnia kell gazdaságilag?

 

Vasárnap zárt be az a kiállítás, amely az I. Világháborúnak állított emléket "Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek" címmel az esztergomi Szent Adalbert Központban. A legtöbb alkotás  a háború okozta szenvedést, fájdalmat fejezte ki, annak továbbgondolására késztette a nézőket, hogy akarunk-e újra ilyen koponyahegyeket?

 

A mellékelt képek egy kis ízelítő válogatás a tehetséges művészek kiállított munkáiból.