Nem tudni, az elnevezés vagy a milliószám nyomorba döntött polgári lakossággal szembeni osztályidegenség okozta, de bizony az oligarcha Fidesz mellett jobbára a bankárkaszt védelméről elhíresült Magyar Szocialista Párt (MSZP), valamint az egyébként kiváló szabadságszónokká vált Gyurcsány Ferenc által vezetett Demokratikus Koalíció (DK) sem jött el, akiknek hűlt helyét elég jól, bár korántsem elegendő mértékben hirdette az a szék, amelyre ezen pártok neve - mintegy szégyenszemre - felkerültek. Pedig dúsgazdagéknak jobban meg kellene becsülniük a lenézett, mihaszna trógernek és kilakoltatni való, talpalatnyi magyar földre is érdemtelennek tartott népet, amikor mi is egy hajléktalantól értesültünk a rendezvényről, aki nem sajnálta az utcán összekuporgatott pénzét arra fordítani, hogy minket felhívjon telefonon és elmondja, hogy jólesően emlékszik ránk évekkel korábbról, a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapjáról, és szeretné, ha mi is ott lennénk a mai eseményen.

A rendezvénynek a szervezők részéről a legélénkebben kiemelt fő gondolata egyébként a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének szükségessége volt, amelyért az Európai Unión keresztül is harcolni kell. Azokat juttassuk az Európai Parlament brutálisan és embertelenül sokat fizető bársonyszékeibe - hirdette a rendezvény -, akik kiállnak a civil lakosságért és nem kötik feltételekhez a mindenkinek járó alapjövedelem bevezetését. Ahhoz hasonló konstrukció ez, ami egyébként a magyar kapitalizmusban is szinte kifogástalanul honolt, amíg a vadkapitalista, rosszindulatú, demagóg és népgyűlölő imperialista burzsoázia rá nem kapott a népre annyira, hogy már túl sokat lopott, rabolt és fosztogatott ahhoz, hogy már az utolsó morzsákat is sajnálta saját népétől.

Milyen feledhetetlen történelmi szavai a megvetett, ma már végtelenül visszasírható Horn Gyulának, Magyarország kétharmados miniszterelnökének, amikor annyit mondott a megszakíthatatlan munkanélküli támogatásokról, hogy ne adjunk annyira magas járadékot a munkanélkülieknek, amennyi az aktív dolgozók béréhez túl közel áll, mert akkor lebeszéljük őket arról, hogy dolgozni akarjanak. De Horn Gyula nem beszélt arról, hogy egy kapitalista rendszerben, amely teljes foglalkoztatást nem ismer - hacsak nem verjük a népet hasztalan és állati munkákkal orbánkapitalista rabszolgasorba -, aki nem tud elhelyezkedni dolgozni, az megélni se tudjon, ha pedig nem tudja fizetni a számláit, mert a burzsoázia ezért mindent megtett, akkor dobjuk utcára, mint az állatot és zárjuk eztán börtönbe, mint egy utolsó, aljadék disznót.

Azonban a szociálisan is érzékeny kapitalista rendszer már a régmúlt. A mai Magyarország lerobbant erkölcsű söpredék politikai rezsimje számára természetes, hogy mindazoknak, akik egy ilyen vadkapitalista burzsoá rendszerben nem találnak munkát, azokat ők, a közpénzen dúsgazdagok nyomorba döntsék, s mivel a szociális segélyt is sajnálják tőlük, ezért a nép zsebébe nyúlva olyan fölösleges és elállatiasító munkapogromokat hozzanak ellenük, amik gyakran a legintelligensebb emberből is potenciálisan gyilkos megtorló gépet kreálnak.

A jelenlévő (kevés) pártok közül egyébként - a szociális érzékenység és a lakosság iránti jóindulat terén - toronymagasan első helyen vizsgázott - sokak számára lehet váratlan is az eredmény - a Bajnai Gordon által vezetett Együtt-PM Szövetség európai parlamenti képviselőjelöltje, dr. Erőss Gábor szociológus, akivel készített filminterjúnkkal napokon belül tervezünk jelentkezni. Figyelmesen végighallgatva a megjelent képviselőket, az Együtt-PM-es, rendkívül emberbarát dr. Erőss Gábor első helyéért valóban kizárólag Csiba Katalin, a Lehet Más a Politika rendkívül racionális, ugyanakkor kimagaslóan szociális beállítottságú gondolatvezetése szállhatott harcba. Míg az ott hallottak alapján szó szerint azonnal szívesen láttam volna az Együtt PM-es dr. Erőss Gábort a miniszterelnöki székben, mint bármely megismert politikus közül - az ott elhangzottak alapján - a legalkalmasabbnak tűnőt, addig az LMP-s Csiba Katalin is a kor politikai rezsimjéhez képest messze felsőbbrendű szociális színvonalról tett tanúbizonyságot, amivel a sajnos már igen régóta fölöttébb ingatag és szociálisan is kiszámíthatatlanná vált Schiffer András LMP-vezért is überelte. Csiba Katalin mondatai egyébként hamar azt a gondolatot generálták, hogy az ilyen deklarációk miatt is ideje lenni végre az LMP-t látni Magyarország győztes kormányzó pártjaként.

A haladó szellemű gondolatok miatt az egész rendezvény is a régmúlt időket idézte, amikor a politikusok még kiálltak a polgári lakosság jogai, emberi méltósága és élethez méltó körülményei megteremtése mellett. Azokat az időket idézte, amikor a politikai pártok nem futottak versenyt egymással abban, hogy a nép pénzén havonta is legkevesebb nettó egymilliót keresve hogyan bélyegezzék a nép millióit mihaszna, semmirekellő söpredéknek, akik annyit sem érdemelnek meg, hogy munkanélküliként valamiféle jövedelmet kaphassanak. Sőt - hangoztatják a ma politikusai -, a nép olyan érdemtelen az életre, hogy miután mi, a nép pénzén multimilliomosok és extrémen milliárdos oligarchák úgy döntöttünk, hogy miután már minden megélhetési lehetőséget elvettünk, utána a nép lakásainak, házainak tömegeit is vegyük el, deszkázzuk azokat be, hogy bennük senki ne lakjon, hanem ott rohadjanak meg, ahol vannak, és gyertek, dőzsöljünk, a nép ellen pedig őrjöngjünk tovább. A rendezvény azokat az időket idézte, amikor nem adták a pártok közpénzen dúsgazdagjai egymásnak a kilincset abban, hogy annyira sajnálták a morzsákat, a könyöradományt is a polgári lakosságtól, hogy olyan közmunkapogromokkal üldözték a nép millióit, amik fölöslegesek, az adófizetőknek rengetegbe kerülnek, amely munkák haszontalanok, végtelenül butítóak és szellemileg leépítőek, az emberi méltóságot sárba tiprók mind a munkákat illetően, mind azok anyagi díjazása vonatkozásában, mind a fölösleges munkákat végző százezrek erkölcsi és emberi megbecsülése vonatkozásában stb.

A "miniszter" szó is azt jelenti: szolga. Bizony, volt idő, amikor a politikusok törekedtek arra, hogy a magyar népet szolgálják, ha már egyszer akkora összegeket vesznek fel ezen a címen, és bizony, volt is megbecsültségük abban az időben, amikor a magyar népet nem tekintették szemétnek és mihaszna ürüléknek, amely nép puszta létezése is mintha nagyon terhes lenne nekik, a nép vagyonán élősködő dúsgazdagoknak.

Emlékezzünk csak örökké: amíg a politikai vezetők nem kezdték el a nép hatalmas tömegeit söpredéknek nevezni, addig a nép nem kezdte el politikusait és politikai vezetőit söpredéknek nevezni.

Mert egy nép mindig olyanná válik, amilyenek a vezetői és ahogyan tartják azt annak vezetői. A népnevelés nem a lakosság megvetésén és munkának nevezett állati sorba döntésén, hanem a nép megbecsülésén és emberi élethez méltó körülményei megteremtésén keresztül történik. Ha az állam politikusai alantasak, állatiak és hitványak, akkor a nép is elvadul és lealjasul. Sőt: a rezsim, amely üldözi és állati sorba löki népét, olyan puskaporos hordóra ül, ami bármikor, egyetlen belföldi vagy külföldi titkosszolgálati vagy szuperior csettintésre felrobbantható.

Sipos László, a Vona Gábor által vezetett Jobbik Magyarországért Mozgalom politikusa pontosan előadta az újhullámú, tehát sokkal konszolidáltabb, visszafogottabb és civilizáltabb képet mutató Jobbik programját, ami elegendő volt arra, hogy a szociális érzékenység és a lakosság iránti lojalitás terén így is a legutolsó helyen vizsgázzon a megjelent pártok közül. Noha Sipos László mondatai is toronymagasan verték a Fidesz tébolyult, népgyűlölő szociopata programját és gyakorlatát, annak ellenére is a legkevésbé népbarát politikát volt kénytelen deklarálni, hogy a környezet nyomása hatására tovább puhított Vona Gábor Jobbikjának mai, a korábbiakhoz képest messze konszolidáltabb programján.

A harmadik helyen egyébként a Seres Mária Szövetségesei (SMS) képviselője, Tóth Katalin végzett.