Csak hogy fogalmunk legyen a világjelentésben szereplő 21 ezer milliárd dollár nagyságrendjéről – ami rádadásul csak a pénzeszközöket vette számba és nem tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont stb. – megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP). 

 

A tanulmány angol nyelven letölthető >>> ide kattintva <<<

 

Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba, amivel hazánk a világon a 12. legtöbb pénzt vesztett állam, megelőzve nálunk sokkal nagyobb és korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt – állítja a nemzetközi jelentés. A kutatást vezető közgazdász, John Christensen szerint szinte példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek.

 

 

A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem.

 

Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a fillérekért dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. A rablóprivatizáció fénykorában az országban szinte az is mindennapos volt, amikor az állam fizetett a vevőknek - gondoljunk csak a bankkonszolidációkra  és stratégiai üzemek eladására - miközben az országnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre, kormányzatoktól függetlenül.

 

Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem –, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben, nem pedig lepaktál vele és teljes mellszélességgel kiszolgálja azt.