Lássunk pár kulcs mondatot a cikkből:

Az iraki kurdok maguk határozhatják meg a nevét és tipusát annak az államformának, amiben élni akarnak, idézi a lap Erdogan török miniszterelnököt, mintegy jelezve hogy alapvető történelmi változás történt a török politikában. Az elmúlt 5 évben Törökország nagyban befektetett az autonóm iraki kurd régióban és konzulátust nyitott annak fővárosában, Erbil-ben. Mint azt a török iró Musztfa Akyol megjegyzi, Törökország az iraki Kurdisztánt és annak sziriai partnerét a térség stabilizáló erejének tekinti. Ha tehát Törökország maga mögött hagyhat elavult doktrinákat (amit Magyarországon Martonyi utódai és Németh Zsolt az eseményektől lemaradva szolgai módon kiszolgál – megjegyzésem), bizonyosan megteheti ezt az USA is, jelzi a cikkiró.

Bármit mondhat John Kerry külügyminiszter, Irak nem orvosolhatja széttagoltságát. Az USA katonai fellépése olyan dinamizmust inditott be, ami az ország egységét a helyrehozhatóság határán túlra vitte. Az, hogy összetörtük - Collin Powell megfogalmazása -, nem jelenti azt, hogy a mi birtokunk. Befolyásunk korlátozott.

 

Itt az ideje, hogy a makacs tények vezessék diplomáciánkat, és nem szőrszálhasogatásos ötletek, illetve, taktikai manőverek. Közel egy évszázaddal az Ottomán Birodalom összeomlását követően annak következményeivel számolnunk kell.  A vonalak, amelyeket a brit és francia diplomaták húztak a térképre, sohasem álltak semmiféle viszonyban az etnikai és szektariánus valósággal a területen, és ezért most a vonalak, amiket a Sykes-Picot Egyezmény húzott, tarthatatlanok.  „Irak” és „Sziria” csak elnevezések, és nem nemzetek.

Ugyanakkor a kurdok meghatározható nép. Van saját nyelvük, kultúrájuk, és történelmük. Minden állam, amelyben sinylődtek, mint kisebbség, elnyomta őket. 1920-ban függetlenséget igértek nekik, csakhogy ezt visszavonták 3 évvel később. Okosan és türelmesen használták ki az autonómiát, amit Irakban értek el. Nehéz találni más népet, amelynek jár az önálló állam.

A kurd függetlenség ügye több mint erkölcsi kérdés. Az Irakban tapasztalható korrupció ellenére, ők hatékonyan kormányozták önmagukat, és jelentős külföldi befektetéseket ösztönöztek területükön. Hadseregük fegyelmezett, és hatékony. Kirkuk bevételével elérték, amit régen akartak, mert az az ő igazi fővárosuk, és az ő Jeruzsálem-ük. És megegyezésük Törökországgal lehetővé teszi számukra az olaj exportot, Bagdad belegyezése nélkül, ami biztositja gazdasági függetlenségüket. Sziriát most semlegesiti saját belső harca és egy ujjal sem jeleznek majd a kurdok ellen. Törökország hajlandó elfogadni egy független iraki Kurdisztánt, és az, hogy ők ellenőrzik, a kurd olajvezetéket azt jelenti, hogy a kurdok nem fognak kezdegetni a törökökkel. Ami pedig Iránt illeti, ők nyakig vannak merülve a kurdokkal az üzleti kapcsolataikat illetően. Nechir-van Barzani, a Kurd Autonóm térség miniszterelnöke óvatosan annyit mondott, hogy szinte képtelenség lenne vissza térni azokhoz a korábbi állapotokhoz, mielőtt az Iraki Iszlám Állam az ISIS még elfoglalta volna Mosult. Válaszul Kerry keddi kérésére, hogy támogassák a multi-szektáns bagdadi rezsimet, Massoud Barzani a kurd elnök azt mondta: „Új realitásokkal és egy új Irakkal állun k szemben”. Izrael elfogadja Kurdisztánt, mint lehetséges szövetségest. Pénteken a Reuters szerint egy tankhajó kurd olajjal kikötött az izraeli Ashkelon kikötőben. Szemben az iraki fenyegetésekkel, hogy ne fogadják be ezt az olajat, Izrael biztos piaca lesz ennek az olajnak.

Washington régóta ellenezte a kurd olaj exportját Bagdad engedélye nélkül mivel az veszélyezteti Irak egységét. Itt az ideje megváltoztatni ezt a politikát és elfogadni azt, hogy a jelenlegi határok tarthatatlanok és hogy a Sykes-Picot szerződés betűi halottak. A Közel-Keleten megmaradó amerikai befolyást legjobban úgy lehet felhasználni, ha olyan biztonsági rendszer irányába dolgoznak, amely olyan nemzeti határokat ismer el, amit a térség tényezői támogathatnak. EDDIG az idézet.

A Sykes-Picot paktumot a szovjetek hozták nyilvánosságra az elfoglalt cári iratokból a törökök nagy örömére. Abban ugyanis a franciák és az angolok befolyási övezetekben állapodtak meg az arab világot, a kikötőket illetően, a vasútvonalakat sem engedték ki a Perzsa öbölbe, amit a németek és a szultán szeretett volna kiépiteni. Konstantinápolyt és a szorosokat, illetve a keleti területeket fölajánlották cárnak.  Szuez és a világkereskedelem brit ellenőrzése védelmében az angolok inkább kirobbantották a világháborút. Ennek értelmében született meg a Balfour deklaráció is, hogy a megszervezett brit mandátum Szuezt védje. 

Hasonló paktumokat agyaltak ki Közép Európára is, nem létező államokkal, mint Jugoszlávia, Csehszlovákia, kisentente, stb. A Müncheni Egyezmény értelmében a britek a németekkel keleti és nyugati szférára osztották Európát, de Sztálin ezt kiegyensúlyozta a Ribbentropp-Molotov Paktummal.

Rooswelt beugratta a lengyeleket a németek ellen, hogy borsot törjön az angolok orra alá. Lengyelország megszállást követően azonban Sztálin bemutatta a maga szférikus követeléseit, amitől a németek haja is kihullott. Ebben pl. Magyarországot szovjet övezetbe követelte átadni Sztálin. A németek a szovjet felvonulást megelőző támadásával kirobbant a 2. világháború. Ebben a magyarok joggal vettek részt, igaz az atlantiak siettették a háborút, hogy a tengelyhatalmak ne készülhessenek fel. Végül Rooswelt elszedte a britektől franciáktól a gyarmatokat. Valóságban a 2. világháborúban a Pax Britannica és a Pax Americana vetélkedése volt  a leglényegesebb.

Ha tehát a The Wall Street Journal felveti azt, hogy az Ottomán Birodalom fölosztásának következményei napirenden vannak, akkor az azt is jelenti, hogy Versailles halott. Az ukrajnai krizis ennek a jele. Németh Zsolt és társai lejárt lemezekkel kisérleteznek. Más nemzeti politikára, más államférfiakra van szükség.