Krősz Zsuzsanna, Budapest
Hasonlóan fájdalmas helyzetekre képes, mint a Szaturnusz, viszont azzal a különbséggel, hogy láttatja velünk a valóságot, rávilágít önmagunk korlátaira.
A Plútó ezzel szemben úgy idézi elő a lelki válságot, hogy úgy érezzük kicsúszik a lábunk alól a talaj, a körülmények egyre tehetetlenebb helyzetekbe kényszerítenek, mint az örvény ránt egyre mélyebbre, miközben bizonytalanság érzetünk egyre erősödik.
Összeomlás és újjászületés: ez a Plútó fejlődés titka. Ilyenkor nincs lehetőség, hogy életünket előre tervezhetővé tegyük, minden próbálkozásunk kudarcra van ítélve. Mégpedig azért, mert a lélek legmélyebb bugyraiba való bejutást éljük át. A lelki átalakulás azon az életterületen lehet a legsikeresebb, amely házban a Plútónk állt születésünkkor, mert ott tapasztaltuk meg az elutasítást. Megváltozni viszont csak úgy lehet, ha elfogadjuk a megváltoztathatatlant. Ehhez őszintének kell ennünk magunkhoz, különben még mélyebbre ássuk magunkat félelmeink gödrében, legjobban attól félve, hogy elveszítünk valakit vagy valamit. Minél jobban védekezünk a változás ellen, annál kevésbé vagyunk tisztában saját árnyoldalunkkal.
Mindenki hazudik magának, jó esetben legbelül tudjuk, hogy becsapjuk önmagunkat. Önmagunk becsapásával a Plútó keményen szembesít, amikor ennek eljön az ideje, méghozzá éppen azokon az életterületeken, ahol a legkevésbé szeretnénk változtatni.
Aminek nincs már helye az életünkben, annak mennie kell.
Emberi kapcsolatokban a Plútó az erő ás az erőtlenség viszonyáról szól. Amikor felborul ez az erőegyensúly, vagyis az egyik fél elkezd fejlődni, a másik viszont lemarad, nem tudja vele tartani az iramot, a kapcsolat felbomlik. Ilyenkor a kapcsolat vagy képes újjászületni vagy a fejlődés egyénileg megy végbe. Az elengedés vagy megfosztottság fájdalmas tapasztalat. Amikor el kell engednünk valamit, ami korábban fontos volt nekünk, vagy azt hittük, valaminek elkerülhetetlenül vége szakad, és aminek nincs helye az életünkben, annak mennie kell. És ezt nem mi döntjük el.
Talán, évekkel később már hálásak leszünk ezekért az elengedésekért, de közben sebeket szerzünk és sebezhetőségünkkel kell fizetnünk a tapasztalatokért. Azon a házon keresztül, amelyben a születésünkkor a Plútó áll, a legmélyebb fájdalmakkal, illetve visszautasítással találkozunk. Egészen addig érezzük ezt, amíg a bolygó nem kényszerít minket arra, hogy tegyük helyre az irreális elvárásainkat, ragaszkodásainkat. Ehhez teljes újjászületésre van szükség. Amelyik házban áll a Plútó, ott szeretethiány lép fel. Tény, hogy a Plútó tranzit hatására megkezdődik a harc az életünkben az irreális vágyakkal és elvárásokkal, de szerintem nincs annál izgalmasabb, mint amikor az ember újjászületik valami egészen mássá, amiről fogalmunk sincs még az elején.
A Plútói átalakulásnál az egyik aranyszabály, minél jobban akarsz valamit, annál távolabb kerülsz az áhított céltól, de ha le tudsz róla mondani, garantáltan megkapod. (Csak nem biztos, hogy még akkor is akarni fogod).
Teremtsük meg mivé szeretnénk válni és hagyjuk elmúlni a dolgokat, engedjük el azt, ami menni akar.
