Előző év utolsó hónapjában, 2014. december 23-án a HírAréna vezetése levelet írt a következő médiumok főszerkesztőjének:
- Neizer Anita, a HVG főszerkesztője,
- Németh Péter, a Népszava főszerkesztője,
- Pálmai L. Ákos, az Origo főszerkesztője,
- Kolossváry Balázs, a Blikk főszerkesztője.
A levél elküldése óta 45 nap telt el és azóta új esztendőt is írunk, de a megkeresett lapok vezetőinek - vagy bármely beosztottjuknak átpasszolva a levelet - egyike sem válaszolt!
Eddig a levél. A totális, kéz a kézben, teljes összefonódásban csend és folytatólagos hamisítás azóta is rendületlen. Amikor pedig ezen lapok bármely volt főszerkesztőjével összefutok, a szemeik rebbennek, megijednek, az egyik rögtön úgy tesz a nyilvános rendezvényen, mintha aludna, a másik pedig nem tudja sunyi nyugtalanságában, merre fordítsa a fejét.
Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a mai napon e cikk szerzője, Molnár F. Árpád levelet írtam az említett médiumokhoz képest rendkívül rossz hírű Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarának, akik a fent sorolt médiumokkal és kartellcimboráikkal ellentétben már 17 perccel később, személyes megszólításommal adtak precíz választ. De képzeljük el, ha a felsorolt médiumok csak annyira rendelkeznének médiával, mint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara! Ebben az esetben, hogy nekik sem lenne lehetőségük arra, hogy saját magukat korrupt médiakartellben reklámozzák, ahogyan a végrehajtói kamarának sincs erre lehetősége, mennyivel rosszabb hírük lenne! Így a HVG-nek, a Népszavának, az Origónak, a Blikknek, a 444-nek, és társaiknak töredék annyi lehetőségük sem volna, hogy önmagukról annyi hazugságot összehordjanak, amit így viszont - egymást agyonpropagálva, az ATV-ben, 2006-os Bánó Andrások által bandákba tömörítve, állandóan kartellbe gyűlve - megtesznek!
Újfent és szakadatlan folytatólagossággal bizonyított, hogy a magyarországi média egy korrupciós, a demokráciával semmiképpen össze nem egyeztethető, hírhamisító és hírtitkoló hálózatként működik, azaz feltétlenül megbízhatatlan, az objektivitása és a lakosság pártatlan és különböző, így az egyéni érdekű nagytőkés lobbiktól és személyektől mentes tájékoztatáshoz fűződő kötelessége a világon semmilyen szinten nem biztosított, a normális és a legális működésnek még a látszatát sem próbálják biztosítani, az elhallgatás, eltitkolás és hírhamisítás módszerével gyakran együtt és mint egyetlen kartell élnek, gyakorlatuk pedig és tehát összeegyeztethetetlen a nyugati, demokratikus értékrenddel és alapkövetelményekkel.
Gyakorlatilag azt kell kimondanunk, hogy pusztán papíron újságírók, a valóságban azonban nélkülözik ennek a minimálisan elvárható alapkövetelményeit is. És ez a rendkívül súlyos és az egész világon feltűnő hiányosság, erkölcstelenség, morale insanita életmód összeköti őket. Elvtársak az elvtelenségben, bűntársak a bűnben és a korrupcióban, életmódjuk pedig nem a független és objektív tájékoztatást, nem a lakosság élet- és túlélési érdekeit, nem a demokráciát, a szólás- és sajtószabadságot, hanem mindegyiküknek, külön-külön is az egyéni, énközpontú haszonszerzést és az egyéni, egoista karrier biztosítását célozza. Életvitelük értelmében minden más mellékes, marginális és feláldozható.
Gyakorlatuk és életmódjuk több szempontból a kuruc.info szélsőjobboldali és nyíltan náci lap újságírói színvonalát is alulmúlja, amely például a média-megkeresésekre gyakorlatilag mindig válaszol. De az önmagukat nyugatinak, baloldalinak, demokratának, liberálisnak, az Európai Unió értékrendjét elsajátítónak nevező médiumok, amik a nyugati milliárdosok és mágnások, valamint nagytőkések által reklámokkal és adományokkal vannak lefizetve, megvesztegetve, mindenféle nagytőkés bűnöző lobbi és szabadságellenes milliárdos bűnöző által a titkolózásért, hírhamisításért és hazudozásért pénzelve, egyetlen felsorolt demokratikus, nyugati és a tájékoztatáshoz fűződő elengedhetetlen követelménynek sem képesek megfelelni, és nyilvánvalóan kitűnik, hogy nem is érzik magukat alkalmasnak arra, hogy képesek lennének magukat megvédeni.
Összegzésként csak elismételni tudjuk, amit a nyugati újságírók és a világ legnagyobb médiái közül való újságírók a legutóbbi alkalmakkor is személyesen közöltek velem és velünk: az a baj illetve nagy baj, hogy Magyarországon független média nem létezik.
A kapcsolódó irodalomból: