Katalónia, mint autonóm közösség, Spanyolország észak-keleti területe, amely Franciaországgal határos. Fővárosa Barcelona. Több, mint 7 millióan lakják és Spanyolország legfejlettebb része. Csütörtökön - a korábbiakhoz hasonlóan - nem kevesebb, mint a teljes lakosság egynegyede, 1,8 millió ember, de legkevesebb százezrek tódultak ki az utcákra, hogy tüntessenek és ünnepeljenek az Orbán Viktor-féle szociopátiás arisztokrata, népgyűlölő vezetés hatására felébredt függetlenségért, hogy Katalónia végleg és teljes egészében kiválhasson a magyaros butasággal, tunyasággal, primitív bennszülötti közönnyel és kihasznált népi idiotizmussal agyonvert Spanyolországból. A katalán elnök és a világsajtó számos forrása szerint minden negyedik katalóniai lakos kiment tüntetni és ünnepelni. Márpedig ahol ilyen lelkesedés és összefogás van, ami ennyire ellentéte a magyarosan primitív, bugyuta és ostoba spanyol debilitásnak, ott a lakosság valóban nem méltó a magyarhoz hasonlóan elbutult, a diktatúrát és az elnyomást bamba idiótaként tűrő spanyol lakossághoz. A spanyolok éppen úgy elárulták saját nemzetüket, népüket, hazájukat és utódjaikat, mint a magyarok. Ez az a magyaros sötétség, amiből a katalánoknak elegük lett és amiből nem kérnek többet. Sőt, lakossági tömegeik azt is kijelentették: ők nem érzik magukat spanyoloknak, sőt, nem is spanyolok.

Artur Mas katalán elnök könnyen üli meg a népet orbánosan utáló és nyomorgató primitív spanyol oligarchák adta lehetőséget, hogy Katalóniában a nép barátjaként és szövetségeseként tündökölhessen. Miközben Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök - ahogyan Orbán Viktor és bandája - azzal van elfoglalva, hogyan büntesse Spanyolország őket eltartó polgári lakosságát, addig Artur Mas az orbáni idiotizmussal ellentétben, mint népbarát helyezkedik el a politikai palettán és az állandó és indokolatlan büntetés helyett inkább a jutalmazás politikáját eszközli. Hogy mi lesz vagy mivé válik, a jövő titka, de jelenleg sokan egyfajta megváltóként tekintenek rá, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök Orbánéhoz hasonló szociopata és fogdaállama ellenpéldájaként.

Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök eközben olyan mocskos rendszert épített ki illetve úgy züllesztette le Spanyolországot, aminél undorítóbb mintha csak a tömeggyilkos fasiszta Franco tébolyországlása idején lett volna. De Franco diktatúráját és Rajoy szociopata, Orbánéhoz jó pár pontban szinonim tébolyországlását az is összekapcsolja, hogy Rajoy volt az a világtörténelmi, soha el nem feledhető szégyenfolt, aki büntető eljárást indított az ellen a spanyolországi hős bíró, Baltasar Garzón ellen, aki fel akarta tárni a fasiszta tömeggyilkos Franco és bandája gaztettei során tömegsírokba lövöldözött polgári lakosság tömegeit gyűjtő tömegsírokat. Mivel a fasiszta tömeggyilkosok és azok bűnöző leszármazottai komoly politikai és hatalmi tétel Rajoy primitív és népének intelligenciájához méltó Spanyolországában, ezért Baltasar Garzón bíró ellen Rajoy lejárató kampányt indított és Orbán Viktor gyakorlatához hasonlóan koncepciós büntető eljárást is megszervezett. Ezt - ahogyan Magyarországon a magyarok - a spanyol lakosok szépen végignézték, de - a maradékot kivéve, ahogyan ez Magyarországon is szokás - nem tettek semmit.

Márpedig kinek kell ilyen primitív ország, ha úgy tűnik, hogy teremthetünk saját magunknak ehhez a primitív fasiszta disznóólhoz képest, a disznóállamról leválva egy sokkal, de sokkal felsőrendűbbet is? Aki jól érzi magát a disznóólban, arra sokan mondhatják, hogy akkor éljen abban és meg is érdemli. Maradjon a disznóólban, nemzzen a bélsárba és az ürülékbe utódokat, fektesse bele, etesse, szoptassa, nevelje abban a trágyalében, amit a maga fajtájához méltónak talált, de ne akadályozza azokat, akik az ő alávaló és magyarosan orbáni életmódját és pártszolgálatos, mélyen erkölcstelen és nemzetáruló és a Fidesz-fanatikusokhoz hasonlóan a végletekig bűnpártoló és ország-kirabló életvitelét túlzottan vagy éppen elviselhetetlenül büdösnek, mocskosnak és élhetetlennek tartják.

A korrupt, bűnöző Spanyolország annak idején alkut kötött az elévülhetetlen Emberiség elleni bűnökkel agyonterhelt spanyol fasisztákkal arról, hogy nem bolygatja az általuk lemészárolt polgári lakosságot tartalmazó tömegsírokat sem! Ezt nevezték el amnézia-törvénynek. Ebbe a fasiszta alkuba - a 'békét és biztonságot a népirtó fasiszta tömeggyilkosoknak' alkuba - gázolt bele az ellene indított üldözésekkel külön világhírűvé vált bíró, Baltasar Garzón, akit a sok egyéb tekintetben is orbáni zülléssel vádolható spanyol miniszterelnök, Mariano Rajoy személyes ellenségeként hajszolt. Baltasar Garzón bíró úgy tűnik, egyébként is a nagyságra teremtetett, tehát nem véletlen, hogy a disznók és politikai kocsmahősök által dorbézolt Spanyolországban a Rajoy-adminisztráció és tömeggyilkos páholyfasisztái annyira üldözték. A bíró Garzón ugyanis 1998-ban már bekerült a világsajtóba, amikor a chilei tömeggyilkos elnök, Augusto Pinochet ellen adott ki elfogató parancsot. Jelenleg pedig - hogy lássuk, meddig tudja üldözni az Amerikai Egyesült Államok a hozzá képest felsőrendűeket - a Julian Assange jogi csoport vezetője.

A spanyol miniszterelnök, Mariano Rajoy viszont olyan mocskos államot hozott létre Spanyolországban, ami egyes mutatóit illetően még az Európai Unió demokratikus sereghajtójának, a Netanjahu-kormányzat által a leginkább illatosnak ítélt Orbán Viktornak szociopata és bűnöző, életfogytig tartó fegyházbüntetéssel is büntetendő intézkedéseit is alulmúlta. Ilyen pl. a Rajoy-adminisztráció kilakoltatási pogromja, ami felér egy közvetett népirtással. A közpénzen eltartott dúsgazdag arisztokrata Rajoy nem kevesebb, mint napi több száz kilakoltatást rendezett a védtelen polgári lakosság iszonyú tömegei ellen. Rajoy kormányrendőrsége pedig még az orbáni rezsimnél is mocskosabb és alávalóbb módon hajtotta végre ezen kilakoltatásokat, amiért a bűnöző és szociopata Rajoy-kormány által vezetett Spanyolországot több alkalommal éles bírálat alá vetette és figyelmeztette az Orbán Viktor által az ilyen emberjogi hangok miatt gyűlölt Európai Unió. A világsajtó lesújtóan számolt be arról, hogy Spanyolországban lakóházak és lakások végeláthatatlan tömegei kerültek kiürítésre, amelyek így teljesen kiürítve lettek átadva - egyébként úgy, mint Orbán Magyarországán - az enyészetnek, a pusztulásnak és a rothadásnak, csak ember ne lakjon azokban. Rajoy Orbánhoz hasonlóan állt hozzá a szegénykérdéshez: sok ház és épület váljon lakatlanná, amíg saját arisztokrata, miniszterelnöki lelkükhöz és intellektuális Zoltai-minőségükhöz hasonló putrivá nem rohadnak. De sem addig, sem azt követően ne lakjon abban senki, hanem legyen minden gazdagok által utcára dobott polgári lakos szegény, nincstelen és földönfutó. Éljenek a bűnöző gazdagok! Éljenek az EU demokratikus sereghajtói, vesszen a nép!

Az Orbán Viktorhoz hasonlóan pszichiátriai kezelésre méltán kiérdemesült Mariano Rajoy, a dúsgazdag korrupt oligarcha bűnöző tébolyországlása következményeként nem csak attól tartanak a spanyolok, hogy Katalónia kiszáll ebből az elmebeteg feudalista örvényből, ebből az undorító zoltaista moslékból, de attól is félnek, hogy a katalánok példáját a spanyolországi baszkok elszakadási kísérletei fogják követni. Azok után, hogy a spanyol lakosság a magyarokhoz hasonló bambasággal és életképtelenséggel tűrte jogfosztását, innentől morálisan még kevésbé tartható, hogy most azért tiltakozzanak, mert a katalánok - a spanyolokkal ellentétben - képesek egységben gondolkodni, és teljes lakosságuknak kereken az egynegyede képes volt ismét kimenni az utcákra tüntetni és ünnepelni a saját szabadságukért és függetlenségükért. A katalánok azt mondják, hogy elegük van ebből a kormányzatból, elegük van a korrupcióból, elegük van a fenyegetőzésekből, elegük van a demokratikus jogok felszámolásából, elegük van abból, hogy többet fizetnek a közösbe, mint amit visszakapnak, és nem akarnak egy ilyen állam szekértolói illetve eltartói lenni. Ráadásul - hangoztatják egyre határozottabban - ők nem spanyolok, hanem katalánok, úgyhogy a maguk részéről ki akarnak szállni abból a kuplerájból, amit Spanyolországnak neveznek.

Megértjük őket. Nagyon megértjük, ahogyan azt is, mennyire ellentétei a jelenlegi spanyol és magyar lakosság posványosi-tusványosi hitványságának és alávalóságának. Dicsőség tehát a felsőrendű népeknek és örök történelmi szégyenpélda az alávaló, lezüllött, morálisan és intellektuálisan eladósodott népeknek, amik tűrik, sőt, mint a tusványosi ősemberek, szavazzák maguk és utódjaik ellen az elnyomást.