Vasárnapi Újság: Miféle osztozkodás zajlik 1988-ban a magyar nép tudta nélkül, de a magyar vezetők közreműködésével Európa szerte?

 

Kőrösi Imre: Ez az osztozkodás világszerte zajlott. Magyarországon ebből csak azt érzékeltük, hogy váltás van: Kádár János rendszere megbukott, következett Grósz Károly, majd utána gyorsan Német Miklós lesz a miniszterelnök. Kicsúszik az MSZMP kezéből a hatalom, létrejönnek a reformkörök. Mindenki szabadabban beszél ekkortájt és megszületik egy sarkalatos tövény, az 1988. évi gazdasági társaságokról szóló törvény, az úgynevezett hatos, amely történelmi léptékű, csak éppen a magyar nép nem tudja, mi van benn.

 

 

V.Ú.: Mit mond ki ez a törvény?

 

K.I.: Azt, hogy szabad a vásár. Ez egy önprivatizációs, álságos törvény. Bár az állami tulajdon védelme ekkor még alkotmányban rögzített, az említett hatos törvénnyel szétzúzzák az úgynevezett sztálini alkotmánynak még ezt a viszonylag normális rendelkezéseit is. Eszerint bármilyen módon lehet vagyont apportálni, bármilyen értéken, egyszeményes, kétszemélyes kft-kbe, akár milliárdos értéket is. Mondok egy példát is: 980 milliós könyvszerinti értéket egymillió forintért apportálnak, amelyet utána természetesen magánvagyonként tovább forgatnak 1989-90-ben. Tehát a törvény feltételeit a gazdasági, a banki, a KISZ-lobby, a jól felkészült, nyugatot megjárt bankár-lobby már önmaga hasznára forgatja.

 

V.Ú.: Akkor most térjünk vissza 1988-hoz, a világ újrafelosztásához. Mert nemcsak nálunk készülődnek a rablóhordák, hanem máshol is.  

 

K.I.: Akkor már lehetett látni, hogy a gazdasági verseny és ennek erejéből származó katonai verseny győztese az Amerikai Egyesült Államok által vezetett NATO és a nyugat-európai piacgazdálkodás. A Szovjetuniót ebben az időben egy rendkívüli nyitott ember vezette, Gorbacsov, aki ezt a felismerést elfogava tudta, hogy a térségben a továbbiakban nem lehet a szocializmust játszani. Nem megfelelőek az érdekviszonyok, nincs benne demokrácia, tehát a szocializmus önmaga ellen működik. De mindezt jól látta a saját hírszerzése, a világ egyik legerősebb, legrégebbi és legszervezettebb hírszerzése, a KGB. Ennek vezető tisztjei nemcsak tanácsokat adtak, hanem információkat szereztek és vontak el a szovjet politikai vezetéstől. 1988-ban a szervezett alvilág csúcsa már tudta, hogy négyszázötvenmillió ember vagyonát az elkövetkezendő évtizedben magánosítják, magyarul: másfél nyugat-európai méretű vagyon kerül magánkézbe. Felkészült a KGB ukrán és orosz vonala, a Cosa Nostra és a klasszikus európai maffia, az olasz maffia, amelyikről ismert, hogy mennyire beépült az olasz gazdaságban. A szervezett alvilág mintegy ötszázmilliárd dollárt elkülönített a négyszázötvenmillió ember vagyonának megszerzésére, amely, ha az ásványkincseket is beleszámítjuk, négy európányi vagyon. Ilyen osztozkodás a világtörténelemben még nem volt. Magyarország volt a célország, azért mert a legnyitottabb volt, a legvidámabb barakk és az 1988-ban meginduló gazdasági törvénykezés már egy évtizedes gyakorlatra tekintett vissza. Hisz emlékezzünk vissza a gazdasági munkaközösségekre, a kft-re, a polgári jogi társaságokra. A nyolcvanas évek elejétől Magyarországon vállalkozási szabadság volt, kizsákmányolhattuk magunkat. A technikák már ki voltak találva, a vállalti gazdasági munkaközösségekben, a kisszövetkezetekben, az állami és szövetkezeti vagyon magánosítására. Meg voltak a kitaposott utak.

 

Csepi Lajos - ÁVÜ vezérigazgató - aki szerint minden a legnagyobb rendben ment

 

V.Ú.:Ebben az alvilági osztozkodásban, ha a privatizáció kezdeteit nézzük az olasz maffia kapta meg Magyarországot. A növényolajipar a privatizáció során olasz kézbe került, a cukoripar szintén. Olaszország tehát, pontosabban az olasz maffia, megkapott bennünket. 

 

K.I.:Nagyjából az olasz alvilág, amelyik nagyon egybenőtt a nyolcvanas években az olasz politikai elittel, megkapta a térség legerősebb jövedéki termékeit, a cukor és a szesz egy részét, valamit a növényolajipart, amelyekhez ötszázezer hektáros földintegráció tartozott. Ez a terület tehát 1991-ben rendkívül gyorsan, törvénytelenül és alkotmányellenesen került olasz kézbe. Megkezdődött a harc a vagyonért. A magyar médiumok azonban nem közölték azt sem, hogy például a Feruzzi-klánt, amely a magyar növényolajipart kapta meg, Olaszországban a saját maffiája kivégezte. Az orosz maffia a fegyveriparban lett tulajdonos, a Magnexben. De a bankrendszerbe, a brókerrendszerbe betörő alvilági körök sem voltak magyarok. Ezeket persze befektetői körként emlegették, s ennek a befektetői körnek senki, de senki nem vizsgálta az eredetét. Érdekes módon a titkosszolgálatok kipróbált területévé váltunk, hisz a Stási szerezte meg például az Autókert... De milyen segítséggel? Tevőleges miniszteri közreműködéssel.

 

 

K.I.: Az akkori privatizációs miniszter, Szabó Tamás (képen), aki segítségül hívta Csepi Lajost, az ÁVÜ ügyvezető igazgatóját. Ők ketten olyan szerződéseket kötöttek, ha a vevő nem fizeti ki a vételárat, akkor évenként tízmillió márkával csökken a vételár. Ezek a szerződések természtesen megvannak nekünk. Ez annyira hihetetlen és nevetséges volt, hogy amikor a miniszterelnök úrnak, Antall Józsefnek bevittem ezt a faxot, azt hitte viccelek. Később aztán kiderült, hogy ez messze nem vicc. Az értékvesztés az Autokernél mai (2001 környéke - szerk.) reális értéken számolva körülbelül huszonötmilliárd forint. Erre mondjuk azt, hogy spontán privatizáció. Egyáltalán nem volt spontán. Működött a szervezett alvilág, amelyben az a veszélyes, hogy rendkívül gyorsan tud dönteni, nincs kontrollja, hatékonyabb mint a politikai elit és ráadásul rajta keresztül a korrupció elárasztotta Kelet-Közép-Európát. A maffia aztán, mint tulajdonos, a saját erőszakos módján hódítja meg folyamatosan - a pénzmosáson, az ingatlanok megszerzésén keresztül, a robbantásokon, a fegyvereken keresztül - Nyugat-Európát is. És ez még nem az út vége.

 

folytatjuk...