Ifj. Bogdán Jánost, az MCF Roma Összefogás Párt elnökét ezekben az órákban interjúvoltam:
- Szükséges-e a romákat megkülönböztetve kezelni? Mert a megkülönböztetés már maga is szegregáció lehet. Nem volna-e sokkal célszerűbb egy olyan krisztusi modell, ahol nem beszélne a politika és a társadalom nyomorgó romákról, hanem származásra tekintet nélküli szegényekről, nem létezne roma felzárkóztatás, hanem leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatására lennének programok, és ezekben lennének magyarok és cigányok egyaránt, hiszen sok százezer leszakadt nem cigány származású magyar van, és rajtuk kívül vannak mélyszegénységben élő cigányok. Emellett volna közben
roma érdekképviselet is, de a társadalom előtt nem volna így kihegyezve, ezért lényegesen alacsonyabb volna a rasszista index is. Hiszen olyan nincs, hogy cigányprobléma, hanem problémák vannak. Szegénységi probléma, minden nyugati társadalomban van jelentős mennyiségű bűnözés és a többi.
Ifj. Bogdán János - aki egyébként a politikai korrupciót bizonyító adatok, tények és dokumentumok összegyűjtésében és rendszerezésében is tehetséges - így kezdte válaszát:
- Nagyon jó a kérdésed és köszönöm szépen, hogy erről tudunk beszélni. Az elmúlt 25 év rendszerváltása adós maradt a magyarországi szegénység problémájának kezelésével. Sajnos az összes módszer, ami erre lett volna hivatott, az kudarcot vallott. Hát Magyarországon, Európában is a világ szívében, milliók élnek szegénységben, nincs középosztály, az elmúlt 25 év kitermelte ezt a nyomort, ami Afrikában is kemény lenne. Nem lehet azt tovább szó nélkül hagynunk és elmenni amellett, hogy éhbérért, megalázó módon, megalázó módszerekkel ilyen thaiföldi fizetésekért, vagy ilyen nyomorgó kelet-európai, ázsiai országok fizetéséért dolgoznak az emberek. Különféle számítások vannak, különféle statisztikák; hát hallottuk már: csak azt a statisztikát hisszük el, amit mi magunk csinálunk. Papíron mindenki elszámolt ezzel és mindenki azt nyilatkozta, hogy Magyarországon jól élnek az emberek; sajnos, ezzel szemben a valóság az, hogy Magyarországon a gyermekszegénységtől a felnőtt szegénységig, az idős korúak szegénységéig és sorolhatnám még, a gyógyszerellátástól kezdve a betegségekig, a depresszióig, az alkoholizmusig, az öngyilkosok számáig - és így tovább, és így tovább - azt mutatják, hogy a magyar társadalom haldoklik; mindenféle ellenkező, rózsaszín híreszteléssel szemben.
Ifj. Bogdán János ekkor tért ki külön a romákra:
- Ami a romákat illeti ebben a kérdéskörben és ebben a helyzetben, nagyon sok törekvés volt a roma integrációra. Ezek az integrációk sorra kudarcot vallottak, s mivelhogy az integráció és a szegregáció között nagyon minimális a különbség, ez alatt azt értem, hogyha az integráció nem történik meg, akkor maga az integráció válik szegregációvá, és ellenkező előjelet, ellenkező értelmet kap, mint amit szerettünk volna elérni. Az elmúlt 25 év roma ügyben, roma politikában, a romák élethelyzetének javításában azt mutatta, hogy először kerültünk ki a munkahelyekről és valószínű, hogy utoljára fogunk visszakerülni. Ennek több oka van. Egyrészt képzetlenség, az aluliskolázottság, az elmúlt rendszer foglalkoztatáspolitikája, és egy óriási adag előítélet is, amiről együtt kell beszélnünk. A másik dolog, amit fontosnak tartok kiemelni, hogy igazad van abban, hogy együtt kell kezelni a szegényeket és nem szabad különbséget tenni fajra, nemre, vallásra, egyéb okokra vagy hivatkozásokra való tekintettel, de egyetlen egy nagyon fontos érv szól a roma szegénység fontos és külön kezelése vagy külön alapból történő támogatása mellett, ez pedig az, hogy a romáknak közel 80 %-a cigánytelepen vagy terepszerű környezetben él. Ez azt jelenti, hogy pl. ezeken a telepeken nincs víz vagy áram, csatorna, és így tovább. Nincs foglalkoztatás, az oktatási helyzet, egészségügy katasztrofális, komplexen, együtt kell kezelni, és úgy, ahogy a másik szegény ember ügyét kezelni kell - hogy is fogalmazzak -, nem különbséget téve, de számolva azzal, hogy a roma közösségek egy 80 %-át érinti. Itt ennek az okait kéne megszüntetni, és pont ez, amiről beszéltünk, hogy foglalkoztatás, oktatás, iskola, egészségügy, cigánytelepek felszámolása, sorolhatnám még. Ha nem komplexen kezelünk, akkor önállóan ezek a területek képtelenek saját sikert elérni. A roma közösségek, a roma telepek, azok a települések, ahol romák laknak, azon belül a cigány emberek saját magukat a hajuknál fogva nem képesek kihúzni ebből a mocsárból.
Ifj. Bogdán János nyilatkozatának harmadik, záró szakasza így hangzott:
- Végezetül csak annyit, összefoglalásképp, hogy egy tabula rasa-t kell készítenünk, meg kell állapítanunk, hogy mi az, ami rossz volt az elmúlt 25 évben, le kell zárni ezt az időszakot, új fejezetet nyitni, és úgy elindítani ezeket a programokat, hogy valóban eljussanak a legszegényebbekhez, azokhoz, akikről beszélünk, eljussanak a programok és eljussanak azok a támogatások is, amelyek ennek a felszámolására lennének hivatottak. Azt kell megállapítani, hogy sajnos, mind a két tekintetben Magyarország negatív példát mutat, egyrészt nem jutnak el a szegényekhez a programok, másrészt pedig a szegénység felszámolására meglévő helyi és EU-s és egyéb források szintén nem jutnak el, vagy csak részben. Ennek vannak felelősei, ezen változtatni kell, nem lehet szegény emberek nyomorát ellopni, független attól, hogy roma vagy nem roma közösséghez tartoznak, úgy kell ezt megközelítenünk, ahogy Móricz Zsigmond a Hét krajcárban, a szeretet alkotmányában és az összefogás alkotmányában megfogalmazta: egymásra vagyunk szorulva, segíteni, támogatni kell egymást. Csak ez lehet a jövő.
Az Ifj. Bogdán Jánossal készült ama napokban készült tanulságos videointerjút is ajánljuk, amelyet a "Rádio C" (Cigány Rádió) megszüntetéséig annak elnöke, Ignácz József készített vele a "Romanikum" című műsorban, "Botrány az ORÖ-ben" címmel.
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/romanikum-botranyok-az-oro-ben-BNQlVGPHyex2ROxo
