Sz. L.:
- Miért vettek őrizetbe és miért szállítottak megint Békéscsabára?

Molnár F. Árpád:
- Azért, mert ingyen dolgozó emberjogvédő és tényfeltáró újságíró vagyok és a kötelességemet teljesítettem.

Sz. L.:
- Vagyis?

Molnár F. Árpád:
- Ingyen segítettem egy lakásmaffia-áldozatnak, legalább panaszkodni.

Sz. L.:
- Bővebben?

Molnár F. Árpád:
- 2008-ban a Hírháttér Multimédiát felkereste Sebők István, a Magyar Néppárt elnöke, aki akkoriban is ingyen segített a hozzá forduló bajba jutottakon és az első olyan politikus volt Magyarországon, aki a lakásmaffia-ügyeket és a bírói bűnözést nyilvánosan kezdte teregetni, valamint eljött Schönfelder Józsefné, a lakásmaffia áldozata. Ugyanis van egy gyakorlatilag érinthetetlen, dúsgazdag társaság Békés Megyében, főleg Békéscsaba és Gyula illetőségekkel, akik az azóta befutott, kivétel nélkül összes hír és tanúvallomás szerint is bűnözők. Schönfelder Józsefné, a lakásmaffia áldozata pedig egy nagyon egyszerű asszony, aki ugyanakkor egy hallatlan profi lakásmaffiügyet adott elő, hogyan nyúlták le Csanálosi Ákos békés megyei ügyvéd és társai a házát. Az interjút, amit ennek megfelelően adott Sebők István, a Magyar Néppárt elnöke is és amiben én voltam a riporter, 2008-ban publikáltuk is. A riport a Hírháttér Rádió számára készült "Az ügyvédmaffia hálójában" címmel. Publikálása után felhívott telefonon Csanálosi Ákos - máig megvan, kb. mikor és halál pontosan, hogy hol voltam akkor és milyen telefonszámon, tehát pontosan visszakereshető a telefonhívás - és Csanálosi Ákos, a lakásmaffiaüggyel megvádolt ügyvéd megfenyegetett, hogy ennek a riportnak mindenképpen meglesznek a következményei és bosszút fog állni.

Mivel korábban a bűnüldözésben a Gergényi-féle bács-kiskun megyei rendőr-főkapitánysággal és az Orbán Viktor-Demeter Ervin-vezette Nemzetbiztonsági Hivatallal dolgoztam, ráadásul nem csak az IQ-m volt mindig magas, de a lélektan területén is tulajdonképpen képezve voltam kiskoromtól kezdve, hiszen anyám katonai-politikai pszichiátrián dolgozott, azonnal megértettem, hogy amit Schönfelder Józsefné lakásmaffia-áldozat előadott, az nem csak nyilvánvalóan igaz, de ez az ügyvéd egy gyakorló gengszter. Senki, aki ártatlanul kerül gyanúba, úgy és olyan hangsúllyal nem beszél, ahogyan Csanálosi Ákos tette, kizárólag ha velejéig romlott bűnöző és gyakorló gengszter, aki a maffiamódszerekhez hozzászokott. Az az ember azt sem tudta, hogyan kell tárgyalni és hogyan kell beszélni olyanokkal, akik nem az ő köreiből valók, tehát nem pszichopata bűnözők. Látszott, hogy az az ember, Csanálosi Ákos bűnözők között szocializálódott és a bűnözésen kívüli társadalomról nem igen van fogalma. Azt sem tudja, hogyan kell beszélni olyanokkal, akik nem bűnözők. De ez a banda azóta is mindent elkövetett, hogy köztörvényes jogállásuk nyilvánvalóvá legyen. A riport, ugye, 2008-ban volt. Feljelentést pedig 2012-ben tettek, de 2013-ban indult el ellenünk a per, azaz 5 évvel később. A feljelentésben Csanálosi és társai úgy nyilatkoztak rólam, hogy engem pedig azért jelentenek fel, mert azzal, hogy a lakásmaffia-panasznak helyt adtam, így írták, hogy "lehet"(!), tehát "lehet"(!), hogy én is elkövettem rágalmazást. Lehet!

Na most ne is csak arról beszéljünk, hogy ez alapján az ATV-től a Népszabadságon át a Hír tv-ig az egész újságíró-társadalmat ki lehetne pucolni, mindenkit bíróság elé állítva és elítélve, de arról is, hogy nincs az a bíróság, amelyik ilyen semmi alapján pert merne indítani, nemhogy egy vezető emberjogvédő és ingyenesen bárki bajba jutottnak segítő újságíró ellen! Csakhogy a 2008-as Hírháttér Rádiós interjúban a lakásmaffia áldozata, Schönfelder Józsefné már elpanaszolta, hogy ez a Csanálosi-banda azzal érvelt, hogy ellenük ő, Schönfelderné és bárki fordulhatnak akárhová, mert nekik pénzük van! Schönfelderné ezt panaszolta a rádiós interjúban, hogy ezt hirdette magáról Csanálosi Ákos és bandája, miután lenyúlták a házát! Tehát hogy ők érinthetetlenek, mert gazdagok! Na most ennek igazolására a bíróság nem csak azonnal a maffia és Csanálosi Ákos békéscsabai székhelyére ragadta az ügyet - holott nyilvánvalóan abszolút összeférhetetlenség áll fenn -, de abban is rekordszorgos volt, hogy hamar kiadták az országos körözést a pártelnöktől az idős hölgy áldozaton keresztül az emberjogvédő-lapfőszerkesztőig bezárólag mind a három, a maffia által bepanaszolt személy ellen. Az összeférhetetlenség Európa-rekordra pályázó pofátlanságai között áll, hogy a maffia ügyvédje pedig a maffiaügyben legfőképpen előtérbe került ügyvéd, Csanálosi Ákos lett! A bíróság ezt is rendben találta! Na most: mivel a maffia ezzel a rekordszociopátiás és erkölcsileg abszolút kimoshatatlan és kimagyarázhatatlan húzással, amivel mindenkit, aki a riporttal kapcsolatba került, látványosan korrupt üldözés alá helyezett, ezért tetteik nyilvánosságra kerültek. Ennél fogva aztán elkezdtek nálunk és nálam jelentkezni nem csak további kárvallottak, akik ennek a bandának az áldozatai lettek, de olyanok is, akik már a kezdettől látták, hogyan dolgoznak a pénznyerő automaták és más bandabűntettek világában, mivel annak idején ők maguk is üzleti kapcsolatban álltak velük! Az alvilág emberei és további ténytanúk pedig úgy nyilatkoztak, hogy erről a bandáról egyrészt úton-útfélen köztudott volt és nagy pofával kérkedtek is ezzel - hadd emlékeztessem az NBH-t, mostani nevén az Alkotmányvédelmi Hivatalt, hogy, idézem: - két pofára mondták(!), tehát két pofára(!), hogy nekik a békés megyei igazságszolgáltatás is a zsebükben van, mert ők mindenkit, akit kell, kifizetnek, s mert sok pénzük van, ezért bármit elintéznek! A maffiának is feltűnt annak idején, hogy ez a banda gyanúsan gyorsan meggazdagodott. Mint mondták: mindenki tudta, hogy pénznyerő automatákkal, amikkel többen előtérben foglalkoztak, nem lehetett úgy meggazdagodni, minden csalás és bűncselekmény ellenére sem, ami ezeket a pénznyelő automatás alvilági üzleti bűnszervezeteket meghatározza. Nekik viszont egyik évben még gyakorlatilag semmijük sem volt, aztán egy vagy két évvel később már családi ház, úszómedence, meg amit restellek is mondani, olyan szemérmetlen gazdagság és bőség.

Sz. L.:
- Tehát az üldözés, amit ellened elkövettek, nem is történhetett volna másképpen, hiszen a bíróság - nekem legalábbis megint ez jön le - most is le volt illetve le van fizetve.

Molnár F. Árpád:
- Vannak, akik ezt a részletet is állítják. Tehát hogy nem csak elfogult a bíróság, mert utasításba kapta a bíró, Tóthné dr. Hámori Katalin, a Békéscsabai Járásbíróság bírója és/vagy nem csak irdatlan maffianyomás alatt áll, hanem mert személyesen is lefizették. Sebők István pártelnök is ezt állítja, aki hozzám hasonlóan és Schönfeldernéhez, a maffia áldozatához hasonlóan hiába próbálta másik bíróhoz helyezni az ügyet vagy elvinni Békés Megyéből. A bíróság még a különböző postai iratokat is úgy állította össze, mintha tulajdonképpen nem írtam volna feljelentéseket, elfogultsági indítványokat, kifogásokat és minden mást, hanem mint egy bujkáló bűnöző, aki bujkál a becsületes maffia elől, amit a bíróság, ugye, nem maffiaként értékel, hanem rajta kívül mindenki más nevezi nevén, hiszen főleg ezek után Békés Megye leghírhedtebb bűnözői lettek, akikről egyre-másra születnek a titkosszolgálati anyagok is, rendőrkapitányok tanácskoznak, mit kezdjenek azzal, hogy mindenki ügye kirakatba került, mert ez már mindenkinek rossz üzlet. Van ott egy őrjöngő, ordítozó, követelőző ügyvéd, a maffia ügyvédje, Csanálosi Ákos, aki egyébként is minden perben szó szerint leugatja és leordítja a bírókat, de megteheti, mert amiért Budapesten pl. egy dr. Miszori László, aki a romagyilkossági pert vezette, ezért szólóban kidobná a tárgyalóteremből, hogy a lába nem érné a földet, a békéscsabai bírók inkább hason csúsznak a maffia hírhedt ügyvédje előtt.

Nos: nem akarok neked sok munkát adni, inkább röviden: tehát hiába írtam, hogy nem tudok Békéscsabára járkálni, ugyanis 220 km-re van Budapesttől, viszont jogom van az egyenlő bánásmódhoz, ráadásul Békés Megyével totális az összeférhetetlenség, ezért kérem, hogy Budapestre áthelyezve az ügyet, tegyék lehetővé, hogy tanúja lehessek a saját peremnek, Békéscsaba mindent lesöpört és több országos körözést rendelt el ellenem.

De azért gondoljuk el: én sosem veszítettem sajtópert. A Magyar Nemzet viszont több százat. Képzeljük el, hányszor vitték el bilincsben a Magyar Nemzet fideszes főszerkesztőjét vagy bármelyik újságíróját, mert bárki feljelentette vagy ordítva követelte volna a bíróságon, mint Csanálosi Ákos, a maffia ügyvédje tette, hogy tartóztassátok le a Magyar Nemzet főszerkesztőjét vagy bármely újságíróját! Ugyanis arról is beszámoltak nekem, hogy Csanálosi ott követelőzött és leordította a bíró fejét, hogy mit tegyen. Milyen ország az, ahol ilyenekért újságírókat lehet bebörtönözni! Orbán Viktor óta Magyarország így is az Európai Unió demokratikus sereghajtója, amiről a jelentések gyakran úgy szólnak, hogy oligarchák és maffiacsoportok által uralt és irányított állam lett Magyarország. Kálmán Olgát sem állították még elő, pedig legalább szinte minden nap beszámolnak neki maffiaügyekről, Kálmán Olga pedig vaskosan szokta megtámogatni ezen ügyek leleplezését. Megjegyzem: helyesen, hiszen egy értelmes ember általában hamar meglátja, hogy egy ügyben vagy maffiaügyben ott van-e a tuti - hogy a korábbi rendőr- és titkosszolgálati szlenget idézzem.

Tehát nyilvánvaló és rengeteg oldalról, hogy a Békéscsabai Járásbíróság helyzete tarthatatlan és minden rosszra, amit erről a bíróságról és a békés megyei igazságszolgáltatásról a Csanálosi-maffia terjesztett, maradéktalanul rászolgált és mindenről gondoskodott, hogy az megalapozott legyen. Tehát ember nem igen marad ezek után, aki ne hinné el, hogy a Csanálosi-banda zsebében van az általuk részükről korruptnak és lefizetettnek, megvesztegetettnek és kifizetettnek nevezett békés megyei igazságszolgáltatás. Ráadásul a nyomozók, akikkel emiatt az ügy miatt felvettük a kapcsolatot, végül nyíltan közölték, mennyibe kerül az és kiket kell megkeresniük, hogy kifizessék a maffia visszahívását. Konkrétan arról van szó, hogy Békés Megye rendőrségi vezetőit kell kifizetni és ők akkor odaszólnak a saját maffiájuknak, hogy kollégák, vissza a Molnár F. Árpádtól!

Sz. L.:
- Igen, ezek, amiknek részletei egyelőre titkot képeznek, ezekről már beszéltünk. Hogy kerültél legutóbb őrizetbe? Ez múlt hét pénteken volt, ugye?

Molnár F. Árpád:
- Igen. Péntek reggelre kollégám, Domján Tibor, a Debreceni Hírhatár főszerkesztője, nonprofit emberjogvédő gondjaira bíztam egy pécsi család ügyét, akik azzal kerestek fel engem, hogy Pintér Sándor szervezi az ő üldözésüket és higgyük el, értsük meg, valami ilyesmi, hogy tényleg meg akarják őket ölni! Esküdöztek, hogy higgyük el, hogy a találkozót is teljes titokban kellene szervezni, amikor Budapesten találkozunk velük, mert a vonaton is történhet bármi, bárki eltűnhet és engem is, értsem meg, hogy lekapcsolhatnak, letartóztathatnak, bármi megtörténhet, a telefonlehallgatást pedig nem tudjuk elkerülni, pedig ajaj, most mennyire kellene, mert mindannyian komoly veszélyben vagy életveszélyben vagyunk Pintér Sándor emberei miatt.

 

Nos: a Keleti Pályaudvarra beszéltünk meg velük találkozót, helyesebben előtte a család egy férfi tagja közölte, hogy női társa nem tud jönni, mert idegösszeomlást kapott. Az ügynek egyébként azonnal láthatóan volt háttere. Tehát nekem rutin az ilyesmi, hogy ilyen ügyekkel keresnek, így élek és nagy rutinom van abban, hogy szó szerint pár telefonban elhangzott mondat után rálássak, hogy van-e komoly ténybeli cselekmény vagy cselekménysorozat a para mögött vagy nincs. Itt tehát azonnal láttam, hogy az ügy mögött tényleg konkrét eset húzódik. De én lázba nem jövök az ilyesmitől, hiszen így élek lassan másfél évtizede. Nincs az a maffiaügy vagy mészárlás, meg bármi, amit csak a titkosszolgálatok tudnak, mikről beszélek, amik ne lennének a napi rutin részei.

Na most mióta mindenki számára hozzáférhetők a videomobiltelefonok, a titkosszolgálatok is ehhez igazodnak. Ezért ma már nem olyan gyakoriak a régi típusú utcai akciók, hiszen bárki felveheti és kiteheti pár perc alatt az Internetre. Ennek ellenére a reggel azzal indult, hogy egy borzalmasan megbízhatatlan arcú, morcos képű férfi odaszólt nekem, így, hogy "Murr." Ennél több azonosítás nem hangzott el. Utána még legalább két-három különböző, de az elsőhöz hasonló arcú és kaliberű fószer következett, több nekem is jött vagy hozzám dörgölőzött. Ez tehát nem mindennapos, csak megkülönböztetett esetekben szokás az ilyesmi. Már az elején rögtön végigfuttattam, a "Murr" után - és ezekről soha nem is adunk nyilvánosan számot, hiszen nekünk is célunk az információáramlás pl. a titkosszolgálatok részéről, legyen az magyar vagy sem, állami vagy egyéb -, hogy kik lehetnek. Előtte az ukrán helyzetről ügyködtem elég hatékonyan és egyedi módon, valamint aznap reggelre meg találkozó volt egy Pintér-ügynek beharangozott thrillerben. De pontosabb azonosítás, hogy kik voltak és mit akartak, nem volt, az arcuk pedig inkább bűnöző arc volt, semmint ukrán vagy ukrán belbiztonság vagy ukrán maffia avagy titkos szolgák.

Sz. L.:
- Az ilyesmit egyébként figyelembe szoktad venni? Befolyásolnak az ilyenek?

Molnár F. Árpád:
- Persze, mindenki figyelembe veszi közülünk, amikor ilyesmi történik, én tolerálom is az ilyesmit, ha megfelelő az operatív akció, ráadásul nem szoktuk egyiket sem nyilvánosságra hozni, mert nem azért van, mert ezek - majdnem azt mondtam - családi dolgok. Ha nyilvános és megfelelő minőségű üzenetek vannak, azok éppen úgy számítanak, mint amikor face to face interakciókra kerül sor, tehát amikor egyik vagy másik állami, félállami vagy nem állami szerv találkozót kér. Van, hogy egy-egy ország számára is fontosabb valami, mint pl. nekem, élénken reagálnak dolgokra, amikből nem is volt gond már sok éve. Azért van annyiféle interakciós lehetőség, hogy képesek legyünk kommunikálni. Ez így rendben van, legalábbis én így szocializálódtam, ezért nekem ez megszokott.

Sz. L.:
- Bár én is láttam, meg látom is mindig, hogy szinte semmi nem látható abból, mik történnek körülöttetek, mert alig kerül valami nyilvánosság elé, ennek ellenére gyakran találkozni olyan véleményekkel, hogy azért szeretnek téged és titeket nézni, meg olvasni, mert olyan, mintha egy élő akcióthriller-sorozatot néznének. Akkor most térjünk rá arra, hogyan kerültél őrizetbe?

Molnár F. Árpád:
- Na most aznap felvettem a közösen használt egyik telefonunkat, legalábbis azt hittem. Azt, hogyan kerültem a Keleti Pályaudvaron őrizetbe, most nem részletezném, mert sokkal komplexebb a sztori, mint azt szinte bármelyik rendőr vagy civil gondolná. De nem a Keleti Pályaudvar rendőreit uszították rám, tehát ezt tisztázni kell. Sőt: a Keleti Pályaudvar rendőrei rendesek voltak, amit ezért ekképpen is fogunk tolerálni. Azt csinálunk, amit akarunk és én így döntöttem. A Keletiből a VIII. kerületi Rendőrkapitányságra vittek, ahol egyébként szintén igen rendesek voltak, noha ott már megmutatkoztak a felsőbb vezetés részéről aggodalmak is, hogy mit keres bent a Molnár, mármint én és ennek milyen következményei, háborúk, feljelentések stb. lehetnek. Megtorlástól tartottak, de a jelek szerint erre nem kerül sor, legalábbis részünkről nem. Amúgy a 8. kerületi rendőrök pedig kifejezetten rendesek voltak végig, tehát amikor nem egy felülről szervezett akciósorozatról van szó, hanem saját hozzáállásról és saját minőségtanúsítványról, akkor a 8. kerületi rendőrök végig kivételesen pozitívak voltak. Az ilyesminek mindig rengeteg jövőbe ható konzekvenciái vannak, mert ez itt a farkasok földje és mindig nagyon számít, kihez miként kell viszonyulnunk. Mindenkihez másként kell viszonyulnunk és mindenkit a lehető legideálisabb módon a helyén kezelnünk.

Sz. L.:
- A Keleti Pályaudvar és a VIII. kerület tehát normálisan viselkedett. Eztán jött a Gyorskocsi utca. Igaz?

Molnár F. Árpád:
- Igen. A Keletisek is azt hangoztatták, hogy el kellett volna már intézni Békéscsabát, ahová a bíró beidézett, mert péntek van, hétvége jön, ha nem sikerül, akkor bent kell tartani 72 órát. Azt hangoztatta az ottani vezető is, hogy gyorsabban kellett volna intézni, de hogyan. A VIII. kerületi Rendőrkapitányságon pedig azt mondták, hogy már fél 12 óta hívták a Békéscsabai Járásbíróságot, de senki nem vette fel a telefont. Emiatt terveztem is, a bíróval való kapcsolatom miatt, hogy ezért majd külön panaszt teszek a Békéscsabai Járásbíróság ellen, hiszen nem csak rólam, hanem rengeteg emberről van szó, ha egy bíróságot tényleg nem lehet elérni telefonon. Arra hivatkozva, hogy fél 12 óta nem tudták elérni a Békéscsabai Járásbíróságot, elrendelték ellenem a 72 órás őrizetet. Ugyanakkor rendőrautót küldtek Vajda Attila barátomhoz, a Magyar Nemzeti és Polgári Jogvédő Szervezet elnökéhez, akit az egyik értesítendőként jelöltem meg és akit nem tudtak elérni, de utána is tovább próbálkoztak, amíg nem sikerült Vajda Attila urat értesíteni. Ez azért is fontos, mert ami az egyik vonalon, a bíróság vonalán nem ment, ugyanakkor ugyanaz a rendőrkapitányság, a 8. kerület, a másik vonalon, a jogvédő szervezet irányában bizonyítottan próbálkozott, amíg sikert nem aratott. Tehát a Békéscsabai Járásbíróság helyzete így halmozottan hátrányos helyzetből indul egy esetleges bármilyen vizsgálat esetén. Az én ügyemet illetően pedig a tekintetben esik ez további súllyal latba, hogy a bíró aztán Békéscsabán azt közölte: az elfogás indoka, ha jól emlékszem, a korábbi elkülönítő határozattal megszűnt. Tehát ha a békéscsabai bíróság elérhető, akkor nem ülök 72 órát és nem visznek 100 ezer Ft-os költségen Békéscsabára, övszíjhoz bilincselt kézzel, mert 5 évvel ezelőtt megengedtem, mint Kálmán Olga, hogy egy áldozat és egy pártelnök a békés megyei maffiára panaszkodjon. A lakosság megszokhatta Orbán Viktor és Pintér Sándor alatt, hogy az emberi jogok nem működnek, de én emberjogvédő vagyok, népi idióta viszont nem, ezért én most is értelmesen és nyitott szemmel járok és célom, hogy a régi emberjogi helyzet színvonala visszaállíttassék. Tehát attól, mert egy ország elnöke retardált, nem jelenti azt, hogy én is vele és bandájával boruljak a disznóólba. Attól én még világos gondolkodású, értelmes és haladó emberjogvédő kell maradjak. Ez nem attól függ, hogy az USÁ-ban vagy Szíriában vagyok emberjogvédő, mert mindenhol ugyanaz a dolgom és ugyanazok a jogok illetnek mindenkit. Akkor is, ha az ország elnöke Orbán Viktor vagy olyan retardált tömeggyilkos, amilyen a szíriai Bassár El-Aszad.

Elfogásom pillanatától, tehát péntek délelőttől kezdve - ahogyan előre bejelentettem - elkezdtem a teljes éhségsztrájkot, tehát nulla folyadék- és nulla táplálék-bevitelt. A Gyorskocsi utcai gyűjtőfogházba vittek, ahol első nap egyedül voltam egy kétszemélyes cellában. A Gyorskocsi is magasabb szintű volt, mint korábban, ott is igen magas szintű személyzet tevékenykedett. Nem is értem, hogyan lehet, hogy Magyarországon ilyesmi megtörténhet, miközben az emberjogi helyzet meredeken hanyatlik. A rokkantakat kormányszinten bűnözőzik, a hajléktalanok börtönbe kerülnek, az újságírókat szervezetten üldözik, nem sorolom.

Na most péntek reggel óta nem ettem és nem ittam, az ilyesfajta 100 %-os böjtök gyakorlatából pedig kijöttem, ezért tartottam attól, hogy hétfő reggel, amikor Békéscsabára, 220 km-re szállítanak, bilincsen, övvel, pórázon, ki fogok dőlni útközben. Márpedig ha lejár a 72 óra - és hétfőn délelőtt 10 óra 10 perckor lejárt -, akkor az autó szépen megáll az úton vagy a sürgősségi ambulancián, ahová éppen bevittek, ha útközben rosszul lettem, én pedig szépen távozok egy infúziót követően, de bíróság elé állítani nem lehet. Mert lejárt a 72 óra és bíróság elé nem tudtak állítani, hogy előzetes letartóztatás vagy szabadon bocsájtás között döntsön. Valódi bűncselekmények esetében létezik hétvégi rendkívüli bíróság, hogy ne kelljen a bűnözőket szabadon engedni, de ilyen piti ügyekben, hogy nem ment el bíróságra, ahová azért idézték, mert magánemberek panaszkodtak rá, hogy 5 évvel korábban lehet, hogy én is csúnyán néztem rájuk vagy hagytam, hogy mások csúnyát szóljanak, ilyen hülyeség miatt legfeljebb dekompenzált bűnöző alkatú pszichopata és szociopata ügyvéd őrjönghet néhány hírhedt pszichopata bűnöző társaságában, de aki normális, az helyén kezeli az ilyesmit és úgy látszik, e részletben még a jogszabályok vagy a gyakorlat is. Tehát attól tartván, hogy a 72 óra előtt leszek rosszul, amiről régen azt tanultuk, hogy egy ember akkor hal bele a szomjúságba, ha 3 napig nem iszik, ezért nem akarván lemaradni a bírósági tárgyalásról, infúziós beavatkozást kértem. Ebben a stádiumban ugyanis infúzióval még biztosan korrigálható a drasztikus egészségromlás. A bírósági tárgyalás akarása meggyőző érv volt, ezért átszállítottak a Gyorskocsi utcához legközelebbi kórházba, a Szent János Kórházba, s mivel éhségsztrájkról volt szó, először a pszichiátriára, aztán a belgyógyászatra.

A pszichiátrián, Kurimay Tamás professzor osztályán dr. Kovács Petra hallgatott ki, aki emberjogi szempontból példásan és mintaszerűen állt a helyzethez. Meghallgatásom után kint várakoztunk a rendőrökkel a folyosón, de olyan borzasztó meleg volt és annyi idő telt el, hogy éreztem, menten lefordulok székről. Mondom: ha most rosszul leszek, akkor abból bíróság már nem lesz. Az infúziós kezeléssel nem lett volna semmi gond, de az addig halasztódott, hogy így kénytelen voltam az éhségsztrájkot megszakítani és mielőtt leestem volna a székről, elfogadtam az ivóvíz szájon át történő bevitelét. A rendőr beszólt a pszichiáternek, hogy adjon vizet, amit végül is Kovács Petra pszichiáter, majd egy nővér hozott. Egyébként a pszichiáter hozzáállása annyira nyugati mintaszerű volt, amilyet én nem is tudok felidézni, ha pl. arra gondolok, hogy anyám pszichiátriai munkahelye révén ott nőttem fel, orvosi, rendőrségi és katonai akták között, azokat olvasgatva és a jelentéseket hallgatva a kecskeméti katonai kórház pszichiátriáján. Egyetlen gyermekkori és felnőttkori emléket sem tudok felidézni katonai pszichiáter vonalon, ami olyan színvonalú lett volna, mint amit Kovács Petra pszichiáter képviselt, pedig anyám bizalmi munkahelye révén annyira be voltam ágyazva a pszichiáterek közé, hogy gyakran még nyaralni is az akkori felső tízezerrel, felülvizsgáló főorvos ezredesekkel és ugyanilyen, a leggazdagabb és legbefolyásosabb igazságügyi elmeszakértőkkel jártunk nyaralni. Ebből is látszik különben, hogy az emberi jogok terén milyen rossz volt a helyzet mindig. Ha valami normálisan működik, akkor az világszámba megy.

A pszichiátria után az engem kísérő 8. kerületi rendőrökkel a belgyógyászatra mentünk, ahol hasonlóan ritka magas színvonalon dr. Oláh Roland fogadott, aki először is nekem nyújtott kezet, bemutatkozván, miközben a kezem a derékövhöz volt bilincselve. Miután nekem bemutatkozott, csak eztán következtek a rendőrök. Az ilyen akciók Nyugat-Európában is kiemelendő médiahírek, nemhogy Magyarországon, ahol az emberi jogok és az igazságszolgáltatás színvonala rengeteget hanyatlott az elmúlt esztendőkben, Magyarország pedig az Európai Unió demokratikus sereghajtójává vált. A vizsgálatok elvégzését követően, mindkét orvosi jelentéssel visszavittek a Gyorskocsi utcába, ahol reggel 6 óra 44 perckor az autó elindult Békéscsabára. Infúzió nélkül is gyakorlatilag közel reggelig tartott a procedúra. Tehát ha rosszul lettem volna, még akkor is kétséges lett volna a békéscsabai út, hogy idejében szóltam, előzzük meg a problémát.

Sz. L.:
- A rendőrök milyenek voltak az út során?

Molnár F. Árpád:
- Ők is rendesek voltak, szintén 8. kerületisek, mint az éjjeliek, akik a kórházba vittek és akik szintén kiváltképpen rendesek voltak. A fogdában egyébként írtam egy 23 rövid pontból álló listát, amelyek kivétel nélkül átütő pontjai annak, miért van totális összeférhetetlenség a Békéscsabai Járásbírósággal és Tóthné dr. Hámori Katalin bíróval. Tehát ez 23 kőkemény tételben kerül felsorolásra, továbbá a 23 pont egy jelentős része büntető feljelentés a bíró és a bíróság által elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt. Ezt úgy is terveztem, hogy a feljelentésben minden pont után odaírom, hogy ezért hivatali visszaélés bűntette miatt feljelentést teszek stb. Mivel azonban a bíró bejelentette Békéscsabán, hogy a továbbiakban nem vezetnek elő, mert a perben való megjelenésre nem vagyok kötelezhető, noha el akarok menni továbbra is, ezért most még egyelőre ráültem a feljelentésre, de az bizonyos, hogy ebben az ügyben annyi visszaélés volt, hogy az a legkevesebb, hogy új eljárást kell kezdeményeznem és a megfelelő helyen, tehát Békés Megyében az ügy semmiképpen nem maradhat.

Sz. L.:
- És a bíró elleni feljelentéssel mi lesz?

Molnár F. Árpád:
- Hát nézd: nem hiszem, hogy ez elkerülhető. Egyrészt tettem már feljelentést a bíró ellen, nem is egyet, más kérdés, hogy a legutóbbi már tételes volt és borzasztó ütős. Tehát ha korrupt hivatalnok lennék, én azt már akkor sem merném eltussolni, mert tartanék attól, hogy ezzel már magamra hozok bajt és bárki eljárást indíthat ellenem is. Mi dicsőség van abban, ha egy állami fizetett rendőr, ügyész vagy bíró azért kerül célkeresztbe, mert nyilvánvalóan bűnöző? Egy értelmes bűnöző nem vállal be olyan bűncselekményeket, amiknek a nyilvánosságra kerülésével minden civilizált ember számára megbukik és akkor a büntetőeljárásbeli bukás onnantól állandó lehetőségét még nem is említettem. A legújabb pedig, ami a fogdában született, 23 pontban, a korábbi feljelentéshez képest is szörnyűbb, annyira szépen sorolja a köztörvényes helyzetet. Ráadásul egy strasbourgi per nyilvánvalóan megállapítja és kártérítést ítél meg részemre, hiszen anyagi helyzetemnél fogva eleve kizártak abból, hogy az ellenem folyó ügyben lehetőségem legyen arra, hogy végig kísérhessem az ügyet, hogy az egyebekről, a tengernyi visszaélésről már ne is beszéljünk.

Sz. L.:
- Egyszer már voltál őrizetbe véve ugyanennek a maffiának és bírónak a döntése miatt. Akkor személyiségváltozásról beszéltél. Most történt-e ehhez hasonló?

Molnár F. Árpád:
- Történt, bár nem olyan élesen, mint előtte. Mivel mi emberjogvédők és újságírók vagyunk, ezért megszoktuk, hogy pl. egy-egy kilakoltatásról tudósítás miatt már a helyszínen elvisz minket a rendőrség, fogdába zárnak minket és annak ellenére végigviszik a pert, hogy filmfelvételekkel bizonyított az állami maffia hazudozása. A békéscsabai ügy viszont valahogy azonnal személyiségváltozást okozott. Az állami maffiával szemben sokkal keményebb, konokabb és elszántabb lettem. Most is történt ilyen változás. Eddig sok mindent elnéztem, sok mindent és sok mindenkit, akik bűnözők voltak, nem jelentettem fel. Ebben várható egy radikálisabb változás, amiről még nem beszélnék bővebben, de annyit elárulhatok: azt tanultam a Csanálosi-bandából, hogy ne toleráljak ennyi mindent. Hanem akikkel konfliktusom volt vagy lesz, azokat jelentsem fel és állítsam bíróság elé. Vadásszak azokra, akik ennyi jótett ellenére akárcsak megröffennek pl. az Interneten vagy bárhol másutt, jelenlétemben vagy anélkül. Azt tanultam, hogy olyan országban, ahol a Csanálosi-féle szociopátia természetes és védelmezendő, ahol az emberjogvédők üldözése, az újságírók bebörtönzése természetes, ott nem szabad kímélni egyetlen szociopata és bűnöző alkatú pszichopatát sem. Ha a bűnözők, meg bármiféle internetes röfögők nem értékelik a jót, akkor értékeljék azt a bíróság előtt. Ha egy lakásmaffia-áldozat panaszkodása nonprofit emberjogvédő, médiafőszerkesztő, szintén ingyen segítő pártelnök ellen országos körözéseket és kiterjedt üldözéseket ér, akkor mindenki más viszont, aki rosszindulatúan röfög és becsületsértést vagy rágalmazást követ vagy követett el a sérelmemre, börtönbe való. A fordított  viselkedés, hogy aki tesz másokért, azt mindenféle riherongy, hírhedt bűnöző bírósággal üldöztetheti, az egész rendszert felforgatva, közben mindenféle utolsó fotelpszichopta szociopata és rendőrdisznó otthon ülve röföghet, amik a Facebook-on merészelnek röfögni és a HírAréna oldalán okádni mindenféle becsületsértő és rágalmazó módon, azok nem csak bíróság elé valók, de börtönbe is és kifejezetten Csanálosi Ákos módszereire és ellenünk való követeléseire hivatkozva. Amikor pedig a hatóságok nem hajlandók előkeríteni ezen bűnözőket, olyankor Pintér Sándoron és üzleti érdekeltségein kell elverni a port. A többi pedig titok.


A kapcsolódó cikkekből:
Miért üldözik Molnár F. Árpádot?
Vajda Attila jogvédő elnök levelet írt Molnár F. Árpád maffiaüldözéséről a maffiát védő bírónak
Gyorshír: Elengedték Molnár F. Árpádot a Békéscsabai Járásbíróságról
Ismét letartóztatták Molnár F. Árpádot, mert nincs pénze a maffia által rendezett bírósági tárgyalásokra járni
Feljelentés az ország egyik leghírhedtebb bírósága, a Békéscsabai Járásbíróság és annak bírója, Tóthné dr. Hámori Katalin ellen!