A szeretet az egyetlen dolog, ami át tudja lendíteni az embert a holtpontokon. 

Én nagyon szeretem a bivalyokat. Az Isten tudja, hogy én miért ragaszkodtam ezekhez a kis vadállatokhoz, mert amíg bizony a ló egy menekülő állat, addig a bivaly egy támadó állat. Nemhogy nem tiszteltek, hanem ahogy módjuk és lehetőségük volt felökleltek. Csak a vizet tudtam berakni a boxukba, de ahogy beért a vödör, már csattant a szarv. Számtalanszor ökleltek föl, számtalanszor löktek föl, én mindig szeretettel nyúltam feléjük, és ez a közeledés egy idő után megtörte ezt az agresszivitást, hiszen ennek az agresszivitásnak a félelem volt a forrása, és az, hogy én mindig ugyanazzal a nyugalommal, én nem bántottam, hiába öklelt fel, én mentem utána, egy idő után megszokták és azt mondták, hogy nem kell félni ettől az embertől, még barátunk is lehet ez az embert, és a mai napig, amikor eljutok odágig, hogy kimegyek a legelőn, ahol áll ez a hatalmas bivaly, megsimogatom, letérdel, lefekszik, én odaülök mellé és azt a hatalmas fejét az ölembe hajta. Hát ez a boldogság. 

 

El kell fogadnunk, hogy mi is élőlények vagyunk, és nem szabad abba a hibába, abba a gőgbe esnünk, hogy mi teljesen izoláltak vagyunk ettől a világtól. Ha ez megtörténik, márpedig az ember sajnos a 21. században nagyon közel kerül ehhez a gondolathoz, akkor elvágja az a faágat, amin ül és bizony le fog zuhanni. Sivárosodik el ez a bolygó, ezért ugyanzzal a tisztelettel kell az állatok felé is fordulni, mint az emberek felé, hiszen a mi alaptörvényünk az, hogy tartsd a jószágot természete szerint. És ha kibontjuk ezt a csodálatos törvényt, akkor ez mindenre igaz. Tehát tisztelem annak az élőlénynek a természetét, és ha én tartani akarom azt az élőlényt, ha azt akarom, hogy a közelembe legyen, akkor természete szerint kell tartani. Mert az, aki gátlástalanul bánik ezekkel a kiszolgáltatott sorban lévő állatokkal, az egy idő után a saját fajával is ezt fogja tenni. 

Minden nap így kell élni és mindennap így kell viselkedni, de kellenek az ünnepek, mert nekünk ez lelki szükséglet. Ha nem lennének bent mélyen az ember lelkében, akkor nem lennének ünnepek.

 

Nagyon sokan a világot akarják megváltani, nagyon sokan ezt a nemzetet akarják jobb sorsra deríteni, dehát a legelső az, hogy saját magát tegye rendbe valaki. Az út, az mindig a legelső és a legkisebb lépéssel kezdődik, önmagunkkal. És ha rendberaktunk önmagunkban mindent, akkor önmagunk körül rakunk rendbe mindent, és ha a kis környezetünkben is rendben van minden, akkor ez a dolog folytatódik, és ha ez ki tud vetülni a világra, akkor egy szebb és egy jobb élet lesz, de ezeket a folyamatokat nem lehet megfordítani és nem lehet a feje tetetén kezdeni soha. 

 

Én nagyon szeretem az állatokat, nagyon szeretem az embereket és én állandóan az állatok és az emberek között élek, és hála az Istennek nagyon sokat megtudtam az emberek és az állatok viselkedéséről, és megmondom őszintén, ezeket a tapasztalatokat hol az egyiknél, hol a másiknál tudom kamatoztani.

 

Mindig az jön vissza amit adunk. Ha szeretet adunk, akkor a szeret jön vissza, ha gyűlöletet adunk akkor a gyűlölet fog visszajönni, és jól van ez így. 

Kassai Lajos