Különösebben nincs mitől tartani a résztvevőknek – mondta dr. Nagy Zsigmond, a Magyar Olimpiai Bizottság nemzetközi igazgatója. – Nyolc olimpián vettem részt, de sehol sem voltak ilyen szigorú biztonsági előírások, már másfél évvel ezelőtt kijelölték a lezárt, engedélyköteles zónákat. A fegyveresek pedig a versenyzőkhöz hasonló szerves részei a nagy sporteseményeknek.

Mára minden olimpián számolnak a terrorfenyegetettséggel, de ha valahol, akkor az oroszoknál nem kell tartani támadástól – mondta Gombos. – Már tavaly, az előolimpián sem vették félvállról a biztonságot, a reptéren például rögtön elvették a sportfegyvereinket, és legalább tucatnyi ellenőrzésen ment át, mire újra hozzáfértünk. A szállodába azonban nem vihettük magunkkal, külön páncélszekrénybe zárták, és minden alkalommal iratokkal kellett bizonyítanunk, hogy a miénk, mielőtt a lőtéren a kezünkbe adták. Persze inkább ez a túlzónak tűnő procedúra, mint hogy valami gond legyen.

Hallottam a merényletekről, de egyelőre nincs bennem félelem – árulta el Keszler Andrea rövid pályás gyorskorcsolyázó. – A helyi hatóságok láthatóan mindent megtesznek a résztvevők biztonsága érdekében. Még sosem indultam olyan versenyen, ahol ilyesféle veszély leselkedett volna ránk, nem tudom, a sportolók mennyit éreznek meg ebből.