Domján Tibor, Budapest
Jancsics Dávid 40 éves, kőbányai punkzenészből lett szociológus, aki New Yorkban doktorált, disszertációjának témája pedig a magyarországi korrupció volt. Három évvel ezelőtt
riportot készített vele az Index.
A hazai és EU-s fejlesztési pénzek legalább negyedét már akkoriban (2008) is mutyiban osztották, azonban a mostani kormányzat korrupt szereplői már sokkal tudatosabban szabják hozzá a szabályokat az érdekeikhez. Szinte minden ugyanúgy működik, mintha egy igazi vállalkozást menedzselnének, attól az apróságtól eltekintve, hogy az egész ügylet az állam, tehát adófizetők megfejéséről szól - írja Jancsics, tegnap a HVG-ben, de azt azért tegyük hozzá, hogy ez nem 2008-óta van így, hanem még azt megelőzően is húsz évvel, egészen a rendszerváltás időszakától kezdve, csak akkor még nem EU-s fejlesztési pénzeknek hívták, hanem mindenféle hitelnek, kölcsönnek, alapítványi és egyéb támogatásnak, konszolidációnak illetve PHARE és egyéb programnak.
De mit jelent az a sokat hangoztatott értékelés, hogy Magyarországon ma a politikai és gazdasági élet csúcsát hálózatos rendszerszintű korrupció szövi át - kérdezi Jancsics Dávid, majd megadja a választ is - A hálózatos jelleg azt jelenti, hogy a korrupció nem két egyén elszigetelt tranzakciója, hanem komplex személyes és szervezeti hálózatokon keresztül bonyolódik.
Míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig nálunk a hálózatok működtetik a kormányzati intézményeket - és valóban, nálunk leginkább az intézményesített rablást segíti a jogrendszer és mutyikra alapul a törvényhozás. Ha valamit el akarnak lopni, akkor úgy alakítják a jogszabályi környezetet, hogy azt törvényi felhatalmazással tehessék, mert így csak abban az esetben lesznek elszámoltathatóak a bűncselekményeikkel, ha valakik alaposan átvilágítják a rendszerüket és nyilvánosságra hozzák a mechanizmusát, tehát a piramis csúcsától az alapokig mindenki megbukik. Erre viszont általában nem is gondolnak (még a lakosság sem), bár elkerülhetetlen lesz.
A rendszerszintű korrupció megjelenésével az állam funkciója is megváltozik: fejőstehénné, óriási mennyiségű adóforint kiszivattyúzásnak forrásává és egyben eszközévé válik. Az erőforrások újraelosztása már nem a társadalom igényei mentén, hanem egy szűk elit közvetlen érdekei alapján történik.
Nem árt tudni, hogy már maga a rendszerváltásunk, eleve egy rendszerszintű korrupciós hálózat kialakulásának következménye volt, amelynek külsős és belsős résztvevői, nem egyenlő mértékben de egyaránt, egy olyan szintű tudatformálást idéztek elő - ráadásul ömagukban is - amelynek köszönhetően, még majd negyed évszázaddal az események után is, csak nagyon kevesen képesek a nevén nevezni, a polgári lakosság folytatólagosan elkövetett és intézményesített, köztörvényes kirablását. Pedig a valóságnál már a filmeken sem szembetűnőbbek a folyamatok.
Az állami gépezet itt formális és informális intézmények, valamint patrónus-kliens kapcsolatrendszerek szimbiózisaként működik. Bár látszólag továbbra is ellátja klasszikus funkcióit, azonban ezek közül egyeseket a korrupt elit érdekei szerint jól, másokat viszont katasztrofálisan rosszul menedzsel. Az adók beszedésénél szuperhatékony és szigorú, míg a közpénzek elosztásánál trehány és feltűnően megengedő.
Nem idézem Széchenyit, mert könnyen megsértődik a magyar, de mindenki tudja, hogy mit mondott arra a népre, amelynek huzamosabb időn keresztül (negyed évszázad pedig talán elég huzamosnak számít) hitványak vezetnek és gonosztevők ülnek a nyakán, de Jancsics Dávid is erre a következtetésre jutott: A rendszerszintű korrupció morálisan az egész társadalmat rombolja.
A magyar almásláda - csakhogy szépen fejezzük ki magunkat - pedig valóban egészében rohad, beleértve természtesen a jelenleg is (csak) a pénzéért tüntető médiáit. Azért, a teljes cikket
>>> ide kattintva <<< feltétlenül érdemes elolvasni.
