Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.

Petőfi Sándor földi maradványainak hivatalos, kibővített, ismételt szakértői vizsgálata a Szovjet Tudományos Akadémia bevonásával szeptember 20. és 24. között megtörtént. A vizsgálat megerősítette a korábbi eredményeket, újabb 16 ismérvvel tényként állapította meg, hogy a Barguzinban feltárt sírban kétséget kizáróan Petőfi Sándor maradványait találták meg - írja a Népszabadság 1989.09.25-i száma. - A Burját Köztársaság Minisztertanácsa és a Megamorv Petőfi Bizottság a vizsgálatról készített szakértői véleményeket tartalmazó dokumentumokat közvetlenül eljuttatta a szovjet és a magyar külügyminisztériumba annak érdekében, hogy Petőfi Sándor csontjait mielőbb Magyarországra lehessen szállítani. Sajnálatos, a moszkvai magyar nagykövetség nem adott lehetőséget arra, hogy az okmányokat a Megamorv Petőfi Bizottság átadja. Sajnálatos az a tény is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem tudott szakértőket küldeni a vizsgálatban való részvételre, amelyet írásban közölt a Megamorv Petőfi Bizottsággal. (...) 

Expedíció keretében a Cleavelandi Természettudományos Múzeum két munkatársa, Clyde Simpson és Bruce Latimer tárták fel a csontvázat. Csatlakozva az ők és Kiszely István megállapításához, feltárt csontváz és Petőfi Sándor között egyértelmű azonosságot állapítottunk meg.

Amerikai kutatókból álló küldöttség érkezik 1997 december 7-én Budapestre, hogy Petőfi hozzátartozói szükségességét kifejts. A küldöttség tagjai: Mark A. Stoneking Ph. D. antropológusprofesszor, a Pennsylvania Állami Egyetem Embertani Tanszékének vezetője, Debby Fischer M. S. igazságügyi szakértő, a Fegyveres Erők Patológiai Intézete, James T. McMachon, Ph. D. clevelandi klinikai alapítvány patológiai osztálya elektron-mikroszkópiai laboratóriumának vezetője, Steven I. Reger Ph. D. Clevelandi Klinikai Alapítvány rehabilitációs osztályának vezetője. (...) Mai Nap, 1991.12.03

A végső bizonyossághoz az amerikai szakemberek kérték a budapesti főpolgármestert és a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy adjon a szükséges mitochondriális DNS-print eljáráshoz 1 gramm csontanyagot Petőfi anyja, Hrúz Mária csontvázából. Erre még választ sem kaptak.
 
Érkezett azonban egy háromoldalas fax Amerikába a Magyar Tudományos Akadémia Sajtószolgálata „aláírással”. Ebben az MTA „Petőfi Bizottsága” szükségesnek tartotta emlékeztetni az amerikai kollégákat, hogy 1990. márciusában (valójában 1990. január 5-11. között) akadémiai szakértő csoport vizsgálta Moszkvában a csontvázat, és megállapította, hogy az egy 23 és 27 éves kora között meghalt nőé, akit 40-100 évvel ezelőtt temettek el.
 
Az amerikai kollégákat még is az háborította fel a legjobban, hogy miután itt Budapesten ötük előadásait az akadémikusok nem voltak hajlandók meghallgatni, illetve érveiket nekik elmondani, most ugyanazok névtelen levelet menesztenek nekik. Bántó továbbá, hogy abban – ellentmondva a szaksajtónak - kétségbe vonják azt a mitochondriális DNS-print eljárást is, amelyet rutinszerűen használnak az amerikai intézetekben személyek igazságügyi azonosításánál. Az MTA szerint e módszer – a Petőfi-esettől függetlenül – alkalmatlan egyének azonosítására. (...) Mai Nap, 1992.04.27
 

Kovács László, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese, ebben a minőségében 2004. október 7-én Barguzinban járt és előadást tartott, arról győzködve hallgatóságát, hogy Petőfi semmiképpen sem kerülhetett oda, mert valószínűleg Törökországba menekült. (...)

 

Az elmúlt több mint két évtized alatt senki sem segített előrevinni az ügyet, ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia szovjetbarát, oroszul jól tudó, szovjet kapcsolatokkal rendelkező Petőfi-témával soha nem foglalkozó kutatói állandóan a nyomunkban jártak, és hazudtak reggeltől-estig, hogy "klasszikusokat" is idézzek. Kovács László régész, Harsányi László orvosszakértő, Tigyi József akadémikus, Farkas Gyula antropológus és sorolhatnám tovább, az Akadémia felkérésére többször kiutaztak Moszkvába és Barguzinba meghamisítani a nyomokat és lehetetlenné tenni az expedíció munkáját. Az expedíció tagjait pedig az akkor még működő KGB kezére játszották, csak a szerencse mentett meg. Ezért is kellett a költő földi maradványait életünk veszélyeztetése árán is kivinni - engedéllyel! - Amerikába. A szükséges vizsgálatokat ismert amerikai szakemberek végezték, eljöttek Magyarországra bemutatni az eredményt, de a meghirdetett konferenciára az Akadémia képviselői még el sem jöttek; ellenérveikkel nem hozakodtak elő. Petőfi Sándor szüleinek - édesanyjának - csontjából nem adtak mintát a vizsgálat elvégzéséhez, pedig akkor már akár így, akár úgy, vége lenne egy olyan tudományos vizsgálatnak, amilyet szerte a világon így végeznek el, minden akadékoskodás nélkül.

„Sem elvben, sem részvételünkkel nem támogatjuk” a július 17-re Morvai Ferenc által meghirdetett sportarénás rendezvényt, amelyet sem tiszteletadásnak, sem temetésnek, sem kegyeleti aktusnak nem lehet nevezni. Az MVSZ óva int Petőfi Sándor meggyalázásától. Ez az üzenet rajzolódik ki a Magyarok Világszövetsége vezetőinek – Patrubány Miklós, Fuksz Sándor, Kiss Endre József – tegnapi sajtótájékoztatójából és a Szövetség által e témában kiadott közleményekből. Petőfi Sándor hamvainak méltatlan sorsáért első sorban a magyar államot és a Magyar Tudományos Akadémiát terheli a felelősség, áma mostani, keresztülerőszakolt és megtévesztő ál-temetés nehezen jóvátehető kárt okoz."