Ősszel a bírói tanács újra kirendelte a korábban már kétszer is visszarendelt szakértőket.

A tárgyalás iratismertetéssel kezdődött, a szakértők negyedszerre sem tudták kizárni, hogy mégsem a vélelmezett K-vitaminhiány, hanem más, pl. egy spontán DNS mutáció is lehet a vérzékenység hátterében. Végig feltételes módban fogalmazva, közvetett, és csupán rész-oki összefüggésről beszéltek, melyben a téli időszaknak a szerepét sem tartották elhanyagolhatónak.

Az iratismertetés keretében csak megemlítették, hogy az édesapától törvényességi kifogás érkezett az elnökséghez, akik azt az ügy aktájához csatolták. Ennek tartalmát az Apa kifejtette a tárgyaláson is.

A törvényes vád hiánya miatt az eljárás a jogállamiság sérelmére zajlik, ők nem követték el azt, amivel vádolja őket az ügyészség. A bizonyításnak azért sincs semmi relevanciája, mert a vád által megalapozatlanul a terhükre rótt magatartás nem minősül bűncselekménynek, de még csak szabálysértésnek sem.

Arra a bírói kérdésre, hogy van-e bizonyítási indítványa, azt felelte, lehetne millió részletet vizsgálni, hiszen talányokkal teli az ügy, de ezeket egy objektív nyomozás keretében kellett volna vizsgálni, nem egy, az ő terhükre folytatott eljárásban.

Az ügyésznő csak egyetlen mondatot szólt, hogy fenntartja korábbi álláspontját.

Az édesapa védőügyvédje a negyedik szakértői kiegészítő vélemény kapcsán a következőket emelte ki:

• A szakvélemény nem jelölte meg azt, hogy a szerintük közrejátszó három tényező közül melyik milyen mértékben játszhatott szerepet. Azért nem, mert ezeket nem is lehet meghatározni.
• A szakvélemény mindhárom eleme csupán feltételezésen alapul, márpedig ítéletet feltételezésekre alapozni még akkor sem lehetne, ha volna törvényes vád.
• Még ha úgy is volna, a szülőktől nem várható el az, hogy a szakértők által leírt, feltételezett közvetett folyamatot előre lássák.
• Egy felületes említés nem minősíthető teljes körű orvosi tájékoztatásnak, és nem alapozhatja meg a luxuria (tudatos gondatlanság) megállapítását.

Ezután elsőrendű vádlott, az Apa adta elő sokadjára az igazát.

• Rámutatott, hogy az Alaptörvény T) cikke (és számos büntető és eljárási törvény) rögzíti azt, hogy számon kérni bárkin is csak jogszabályban előírt dolgot lehet. Személyes ellenszenv alapján nem fogható perbe senki, ez a jogállamiság lényege.
• Kiemelte, hogy a vád valójában nem is művi K-vitamin adagolás elmaradása, hanem az anyatejes táplálás, amely azért nonszensz, hisz ez a természetes módszer az emberiséggel egyidős.
• Felmutatta a vád által a büntetőper alapjának tekintett iratot, ami csupán egy fénymásolt, szerző, címzett és hatály nélküli ajánlás, aminek nincs semmi jogi relevanciája, noha arra az ítélet szakmai protokollként, sőt jogszabályként hivatkozott.
• Ennek az ajánlásnak a lábjegyzetében szereplő szakirodalmi hivatkozások között az egyik azt írja, hogy a K-vitamin profilaxis nem hatékony.
• K-vitaminra vonatkozó információt az idősebb gyermekük születésekor se kaptak, noha ő kórházban született, és 3 gyerekorvosnál és 4 védőnőnél is jártak vele 6 hónapos koráig. Az akkori gyerekorvosuk által nyújtott ellátást két eljárásban is vizsgálta hatóság, azonban soha senki nem észrevételezte, hogy az adott orvos nem írta fel a csak orvosi vényre kapható, orvos felügyelete mellett alkalmazató K-vitamin készítményt.
• Kifogásolta, hogy azon orvosi szakvéleményeket, amelyek az ő ártatlanságukat igazolták, figyelmen kívül hagyta a törvényszéki bíró.
• Azt is képtelenségnek tartja, hogy a mentősök a beadható maximális dózishoz képest nyolcszoros(!) infúziós túltöltésének ne lett volna szerepe a tragikus állapot kialakulásában.
• A mesterséges K-vitamin megvonása alkalmatlan eszköz bűncselekmény elkövetésére, ezért kérte a családját keresztre feszítő eljárás azonnali megszüntetését.

Az Anya védőügyvédjének beszéde következett, aki megerősítette az előző felszólalókat. Ismételni őket nem akarta, viszont más körülményeket is megvilágított:

• Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az orvostan egy egzakt tudomány. A saját tapasztalatával bizonyította, hogy neki, mikor orvosi tanulmányokat folytatott, a kilencvenes évek elején, egész mást tanítottak, mint amit ma mondanak a „tudomány jelenlegi állásának”.
• Az ügyészség szakmai tévedése, hogy azért kérnek súlyosítást, mert a vádlottak éltek a jogorvoslathoz fűződő törvényes jogukkal. Aki nem bűnös, annak hogyan lehet felróni a megbánás hiányát? Kiemelte, a megbánás valóban enyhítő körülménynek számít, de ha nincs, az nem lehet súlyosbító. Az ügyészség logikája azért is abszurd, mert a vádlottaknak joguk van fellebbezni, ha nem tartják elfogadhatónak az ítéletet. (Jézus mottóban felvetett gondolatának is hasonló a fentről jövő üzenete.)
• A Föld lakosságának túlnyomó többségében még csak nem is ismerik a művi K-vitamin adagolásának mesterséges módszereit, ezért nem is alkalmazzák azokat. Mégsem halnak halomra a babák.
• A másodfoknak felülről kellene látni az összefüggéseket nem pedig ugyanabba a buktatókba belelépni, amiken az elsőfokú bíróság szerencsétlenkedett. Nevezetesen, ha ugyanazokat a szakértőket kérdezik újra és újra, akkor azok ugyanazokat fogják mondani.

A venezuelai Anya spanyolul előadott beszéde következett, amelyet tolmács fordított.

• Első kérdése az volt, hogy honnan veszi az ítélet azt, hogy elutasították a K-vitamint? Ilyen nem történt, ilyenre utaló bizonyíték nem is merült fel az eljárás során.
• Megjegyezte, hogy évekig rengeteg gyűlölet áradt feléjük a médiából, és hangulatkeltő, hamis cikkek íródtak, holott ők nem kannibálok, hanem szerető szülők. Egy zenetanárnak és előadóművésznek miért is kellene tudnia olyan orvosi szakkérdéseket, amiket az orvosok sem ismernek?
• Elhunyt Endre fiára minden Anyák napján fájó szívvel gondol, hogy nem fogadhat tőle köszöntést. És már így marad a sírig.
• Eljárási szabálytalanságokat nevezett meg, tanúként tett tanúvallomását jegyezték be gyanúsítottként előadott vallomásként, pedig akkor ügyvédje javaslatára már nem is tett vallomást. Azóta egy jogerős bírósági ítélet is megállapította, hogy a szülésznőnek nem tartozik a kompetenciájába a K-vitamin, ebből következően pedig képtelenség az ítélet állítása, miszerint megállapodtak vele annak be nem adásáról. Hogyan lehet valakivel megállapodni olyasmiben, amiben az a valaki nem is jogosult?
• A régi büntetőeljárási törvény szerint felvett vallomását az új törvény szerint értékelték, ami jogellenes.
• Bírói teóriára alapozva büntetik családjukat. Két gyermeküket is.
• Ő is kérte felmentését.

Végezetül a másodfokú bíróság arról határozott, hogy majd zárt ülésen hozza meg az ítéletet.

 

Nagy Sándor

Budapest, 2021. 05. 21.

 

 

Ajánlás:

PER, EGY A TÍZMILLIÓBÓL