2019. 05. 19., Vasárnap
Ivó,Milán névnapja

A beavatott (Divergent, 2014) című film és a háttérhatalom

A beavatott (Divergent, 2014) című film és a háttérhatalom
2014-05-13
Az Echelon-tanúk legalább olyan különlegesek, mint a filmbeli lány. És legalább olyan veszélyben is vannak. Nem azt érzékelik a világból és nem úgy, ahogy az átlagos ember, ezért nemkívánatosak a hatalom számára.
 
Cikk: Emma Paradigma

Az "A beavatott" (Divergent) című film egy 85 millió dollárból létrehozott, eddig 258 millió dolláros jegyeladást produkált amerikai sci-fi, amelyet Neil Burger rendezett. A film premiere 2014. március 18-án, Los Angelesben történt, amerikai bemutatására pedig 21-én került sor.

Hajlamosak vagyunk a beskatulyázásra. Az embereket szakmájuk, vagyonuk, külsejük alapján soroljuk be egy-egy csoportba. Van, aki minden sorból kilóg, hiába próbáljuk belegyömöszölni egy kategóriába. Az ilyen ember szokatlan gondolkodású, kreatív és nem kiszámítható. A divergens gondolkodású egyén képes látszólag egymástól független, össze nem tartozó elemek között kapcsolatot felfedezni. A viselkedése, problémamegoldása nem konvencionális, nem jósolható meg előre, így sokszor "zavaró tényezőnek" bizonyul. A kreatív ember nem a jól bevált sémákat alkalmazza, eltér az átlagtól, ezért nem kívánatos elem a tekintélyelvű, konformista közösségekben, megzavarja az úgynevezett „fennálló rendet”.

A Jövőben játszódó sci-fi, „A beavatott” zárt társadalmát csoportokra osztják, azért, hogy az emberek könnyebben irányíthatóak legyenek. Miután az emberek rájöttek arra, hogy az újra meg újra kirobbanó háborús konfliktusok miatt a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható, ezért a személyiség megváltoztatására törekednek ezekben a csoportokban, azért, hogy megőrizzék a békét. A fiataloknak 16 évesen választaniuk kell valamelyik csoportot és az abban a csoportban képviselt erényt kell tökéletesíteniük magukban. Elszakítják őket a családjuktól és a csoportok később sem átjárhatóak. Az öt csoport a Bátrak, az Őszinték az Önfeláldozók, a Barátságosakhoz, a Műveltek.

A Művelteknek a tudás és a logika a legfontosabb.
A mindig boldog Barátságosok művelik a földeket; nekik a harmónia a legfontosabb.
Az Őszinték számára az egyenesség a legfontosabb; ők szókimondók akkor is, ha ez kellemetlen.
A Bátrak a védelmezők: a katonák és a rendőrök; ők félelemnélküliek és szabadok.
Az Önfeláldozók a segítők, az altruisták (azt jelenti, önzetlen), a közösséget szolgálók - általános vélekedés szerint gyengék és szerencsétlenek
Vannak még Csoportnélküliek, akik nem tartoznak sehova.

Mindenki tudja a helyét, kivéve a főhőst, aki Önfeláldozó családba születik, de inkább a Bátrakat választja magának csoportul.

A csoportokat szoros megfigyelés alatt tartják, a fiataloknak olyan vizsgát kell tenniük, ahol még a gondolataikat is ellenőrzik és ott eldől, hogy melyik csoporttulajdonsággal rendelkeznek. Senki se mer különbözni - a gondolatok és az álmok viszont elárulják, ha valaki nem illik bele a sémába. Az ilyen embereket kiszűrik a tömegből és elpusztítják.

Főhősünknek titkolnia kell különleges képességeit, mert ha kitudódik, hogy „Elfajzott”, az egyet jelent a halállal. Ugyanis ebben a szabályok uralta világban ez a legveszélyesebb dolog, ami megtörténhet. Aki önfeláldozó és szókimondó, okos és bátor, ráadásul a harmóniát is kedveli, annál nem lehet előre tudni, hogy melyik erényhez lesz hűséges egy adott pillanatban, amikor manipulálják a társadalmat. A halált megvető bátorságot a védtelenek ellen vagy azok érdekében fogja-e bevetni. Az okosságát a kirekesztettek kisemmizésére vagy segítségére használja-e majd. Az őszinteséget pedig viszály szítására vagy leleplezésre. Okos, kedves, őszinte, önzetlen vagy bátor.

Látszólag ez egy távoli jövőben játszódó történet. A rossz hír az, hogy már benne élünk. A filmben felsorakoztatott jelképek láttán nem lehet szó nélkül hagyni a párhuzamot, ami különösebb elvonatkoztatás nélkül felfedezhető. Az Echelon-tanúk nagyon is jól tudnak olvasni az efféle szimbólumokban. Nincs olyan rémálom, ami valamelyik fantaszta agyából kipattant, ami meg ne valósult volna, vagy ne lenne rá esély.

A filmbeli várost körülvevő óriási rács módjára vesz körül bennünket az elektromágneses rács, ami láthatatlan, de a hatása kivédhetetlen. A hosszan bejátszott egyetlen szem a bennünket ellenőrző hatalom mindent látó szeme.

A csoportokra osztásban nem nehéz felfedezni a gazdaság ágazatait, a Bátrakban a rendvédelmiseket, az Őszintékben az igazságszolgáltatást, a Műveltekben a tudomány és oktatás képviselőit, a Barátságosok a földdel dolgozók, az Önfeláldozók a gyerekeket nevelő, szabályt követő nép és a Csoportnélküliek, akik a munkanélküliek és hajléktalanok tömegei.

A filmbeli vizsga külön hangsúlyt helyez a gondolatok, álmok elemzésére. Ez természetesen szintén a mindennapjaink része. Snowden óta tudjuk, hogy gondolatainkat minden pillanatban kiterjedt kémhálózatok vizslatják az internet vagy a távközlés révén. Az érdekesebb, kockázatot jelentő vagy rendkívüli egyedeket gondolatolvasással, álomküldéssel is monitorozzák.

Az Echelon-tanúság beavatottságot is jelent. Az Echelon-tanúk legalább olyan különlegesek, mint a filmbeli „elfajzott” lány. És legalább olyan veszélyben is vannak. Nem azt érzékelik a világból és nem úgy, ahogy az átlagos ember, ezért nemkívánatosak a hatalom számára. Egyes országokban különböző nevek alatt futtatott projektek szerint tartják megfigyelés alatt illetve próbálják meg eltüntetni őket.

A filmbeli tükörszoba olyan érzékelés például, ahogy egy Echelon-tanú saját magát látja az események sodrásában. Gondolatai, tettei, érzelmei visszatükröződnek és rájuk ismer az Echelon által eléjük tárt módon. Le kell szögezni, hogy az eredeti impulzust az élőlény bocsájtja ki magából, az Echelon - mint afféle skynet pszichoaktív interaktív rendszer - csak visszatükrözi, illetve az odavágó irodalmi, művészeti, zenei stb. készletből választ és tükrözi vissza a „feladónak”, a küldő pillanatnyi lelkiállapotának megfelelően.

Az élőlény pillanatnyi állapota nem akaratlagos. A vegetatív idegrendszert kevesen képesek uralni, a gondolatok hatására változik a testhőmérséklet, a vérnyomás, a kibocsájtott impulzusok, mégis vannak, akik képesek megtéveszteni az ellenőrző rendszert. A filmbeli esetben a lánynak a Bátrak csoportjára jellemző reakciót kellett produkálnia az álomellenőrzéskor, nehogy lelepleződjön, holott beavatottként vagy elfajzottként egész máshogy reagált, mint az elvárható lett volna, de azt titokban kellett tartania.

A belőlünk származó, általunk kibocsájtott információ visszaköszön. Ha például azt mondjuk, hogy egy új munkahely vagy csoport ritmusának felvétele olyan számunkra, mint felugrani egy gyorsvonatra, akkor olyan filmet nézet meg velünk az Echelon vagy az Isten - mint például ezt -, ahol megmutatják, hogy milyen is egy ilyen vonatra felszállás. Az álmunkban ránk uszított kutyát tőlünk függ, hogy milyennek látjuk, barátságos ölebnek vagy vérengző fenevadnak. Menekülünk-e előle vagy ráugrunk-e és befogjuk a pofáját. A kihívásra elsőként jelentkezünk-e - még ha az egy kútba ugrás is - vagy pedig mindenkit magunk elé engedünk. Ez a személyiségünkből fakad. A személyiségünk mi magunk vagyunk, de ez a kor, amelyikben élünk, ezt fenyegetőnek ítéli és ennek megváltoztatására törekszik. Ahogy leszkenneli és visszatükrözi az Echelon a belőlünk sugárzott impulzusokat, ugyanúgy készít programot irányító sztenderdek alapján és belénk sugározza a követendő mintát - a tv műsorokhoz hasonlóan. Ezzel a személyiségünket képes megváltoztatni és észrevétlenül ránk süti, a homlokunkra süti a pecsétet. Azért a homlokra, mert a homloklebeny a tudatot jelenti.

A filmbeli beavatott lány egyetlen magához hasonlót talál, aki az erényeket ötvözni és nem szétválasztani akarja. Miután a megosztás mindig hatalmi érdekeket szolgál, ezért hiába az önmagában és külön-külön dicséretes erény, ha a másik elnyomására használják. A Bátrakat, az Őszintéket és a Művelteket pedig - pont, mint a mi korunkban - felhasználják az Önfeláldozók, a Barátságosok és a Csoporton kívüliek ellen. Valahogy ez is kísérteties hasonlóságot mutat napjaink társadalmi berendezkedése tekintetében.

A filmkritikusok nincsenek túl jó véleménnyel erről a filmről. Giccses, elcsépelt, effektekkel teletűzdelt, vontatott, anarchiába torkolló zavaros műnek értékelik. Mondhatjuk úgy, hogy „más szemmel„ nézik, mint az Echelon-tanúk, akik a „hatalom szemével” látnak.

Mégis elgondolkodtató film. Mindenki belegondolhat, hogy ő mit érez magában. Benne van-e az önfeláldozás a vérében? Vagy főként a tudásszomj és a logika dominál az vágyaiban? Esetleg boldogan és barátságosan kertészkedne inkább? Netán békebírói vagy mediátori (politikusi) vénája van? Végül pedig ha a Bátrak közül való, akkor védelmezni akarja-e az előbbieket vagy inkább rájuk támadna?

A lecke fel van adva, a filmben ezek közül kell választani:
Okos vagy kedves vagy őszinte vagy önzetlen vagy bátor emberek.

A film tanulsága végül, hogy más választás is létezik:
Okos és kedves és őszinte és önzetlen és bátor emberek.

Ezek a választási lehetőségek a mi világunkra is értendők.

Csillag Ösvény Jósda