Forrás: tatarjozsef.bloglap.hu

 

Aztán sokáig nem hallottam - a sajtóban "modern Asterix"-ként emlegetett - aktivistáról, ráadásul közben a civil érdekvédelemben eltöltött 8 év számomra is hasonlóan mozgalmasra sikerült.

 

Ez alatt az idő alatt Bové alter-globalista civil érdekvédő iránya Franciaországban nagy sikereket ért el, Magyarországon pedig a mi sajátságos civil anti-globalista szemléletünk, csak most kezd formálódni.

 

Ami közös, hogy a francia érdekvédőkhöz hasonlóan a jelen kor fő problémáit - globális pénzpiac kényszerítő ereje, a magyar föld védelme, helyi kis és közepes ökogazdaságok létrehozása és védelme, a gépesített nagybirtokrendszerrel szemben - egyformán érzékeltük, és hasonló irányt is választottunk, azaz előtérbe helyeztük az aktív utcai nyomásgyakorlást. Európa két sarkában némi időcsúszással, ám közel ugyan azon célok érdekében vállaltunk nemegyszer rendőri beavatkozást eredményező kockázatot.

 

Szóval mára José Bové a globalizmus elleni harc egyik ikonjává vált, egy modern Asterix, akinek eddigi életéről már régen szerettem volna írni, de úgy látszik ennek most jött el az ideje. Tehát:...

Jose Bové 1953-ban született Franciaországban, gyermekkorában éveket töltött szüleivel az Egyesült Államokban, és talán a legfogékonyabb korban tapasztalhatta meg az ottani mentalitást, ami a jelek szerint nem volt nagyon az ínyére. A hatvanas évek Amerikája bizony  nem csak a Rock and Roll-ról, hanem társadalmi problémákról, a kardcsörgető militarizmusról és az egyoldalú és arogáns kereskedelmi politikáról is szólt. Bové miután családjával visszaköltözött Franciaországba, hamarosan a hatvanas évek forrongó Franciaországának hangulatát hasonlíthatta össze az amerikai fogyasztói társadalmi modellel, végül a 68-as párizsi diáklázadás jelölte ki életútját, később még az egyetemről is kimaradt, hogy a vietnami háborút elítélő civil csoportokkal akciózzon.

Antimilitarizmusa miatt 1973-ban megtagadta a katonai szolgálatot, a behívó elől szökve hosszabb időt töltött Indiában, ahol a passzív ellenállás komoly befolyást gyakorol rá, később visszatért Franciaországba, vidéken rejtőzött el majd hamarosan meghatározó alakjává vált azoknak a tömegtüntetéseknek, amelyek a Larzac-fennsíkra tervezett katonai bázis építése ellen zajlottak.

 

A törvényes kereteket sokszor túllépő harc végül sikerrel zárult, az 1981-ben elnökké választott Mitterrand-t első intézkedéseinek egyikével lemondta az építkezést. Bové és felesége akkor már egy ideje a fennsíkon éltek egy elfoglalt, kétszáz éves parasztházban, és az elnöki döntést követően hetvenöt helyi családdal összefogva megállapodást írtak alá a kormánnyal a terület hosszú távú, mezőgazdasági hasznosításáról....és birkatenyésztésbe fogtak.

Néhány csendesebb év után Bové 1987-ben ismét elkezdett politizálni, egy - a gépesített nagyüzemi mezőgazdaság ellenében az organikus termelést, és a környezetvédelmet hirdető -érdekképviseleti szervezet (gazda szindikátus) vezetőségi tagjának választották. A társaság azt hirdette, hogy a WTO liberalizációs törekvéseivel szemben minden országnak joga van az önálló agrár-, és élelmiszerpolitikához. Éhségsztrájkokat, traktoros, és törős, zúzós demonstrációkat szervezett, amivel a nagyüzemi "mallbouffe" (kb. szar kaja) betiltását és a parasztgazdaságok állami támogatását akarta elérni.

1999  nyarán, Bové bemutatkozott a nagyvilágnak, amikor a dél-franciaországi Millau-ban mintegy  száz helyi őstermelő élén megrohant és lebontott egy félkész McDonald's-ot, miután az Egyesült Államok büntetővámot vetett ki a helyi specialitásnak számító rokfort sajtra, (azt követően, hogy az EU megtiltotta a hormonkezelt marhahús importját az USA-ból) Bovét a rendőrség bilincsben vitte el a helyszínről, börtönbüntetésre ítélték, és amikor eljött az idő felhúzni a rabruhát, az ország legtávolabbi sarkából indulva egy traktorral vonult be kirótt három hónapos börtönbüntetésének letöltésére. 

 

Elhíresült akciója miatt a zöldpárti amerikai elnökjelölt meghívta a seattle-i WTO-csúcs elleni tiltakozásokra, ahol egy McDonald's elé meghirdetett tüntetést követően ezt gyorséttermet is szétverték a tüntetők. Nem csoda, hogy 2006-ban már be sem engedték az USA-ba: mondván nem kívánatos személy.

 

Ellenfelei megvádolták - érdekes módon - antiszemitizmussal is, mivel 2002-ben ramallahi főhadiszállásán találkozott Jasszer Arafattal, és részt vett egy zsidó megszállás elleni tüntetésen, ami miatt az izraeli rendőrség letartóztatta és kiutasította az országból. Ezután nyilatkozta azt, hogy a francia zsinagógák ellen megszaporodott támadások mögött az izraeli titkosszolgálat tevékenységét sejti.

Legzordabb kritikusai (általában az ellenérdekelt felek ilyen kor szokásos jelzői) szerint José Bové notórius vandál és bűnöző, akciói terrorista cselekedetek. Szemére hányják, hogy az erőszakkal kikövetelt mezőgazdasági támogatásokkal lényegében az adófizetők pénzén tartatja el a gazdaságtalanul, elavult technológiákkal termelő parasztjait, de ez persze nem igaz.

 

Bové nagyon is tudatosan cselekvő kortárs ellenálló, aki 100 százalékig természetes anyagokból épült parasztházában tudatosan - saját elvei szerint - éli mindennapjait. Bové még véletlenül sem egy modernizációt elutasító parasztvezér, sokkal inkább az általuk nem elfogadott társadalomból tudatosan kivonuló "életmód forradalmárok" képviselője. Bové és követői számára a föld nem csupán gazdasági tényező, hanem annál sokkal több. A természetes társadalmi  ökológia alapja, és aminek a természetes rendszerben való használata a profit orientált termelésből való kivonulás egyik formája.

Ebben a természetes rendszerben a fogyasztók és a termelők érdekeinek összehangolása - párosítva a kollektív érdekérvényesítéssel - a modern civil ellenállás egyik pillére. Bové és követői (de szerintem sokunk szerint) az alternatív termelési mód védelme  a nagyüzemi agráripar ellen a leg természetesebb önvédelem. A globalizált világban persze minden mindennel összefügg, a kihívásokra válaszul kialakultak a természetes civil szövetségi rendszerek, így Bové is részt vett számos környezetvédő akcióban, a Greenpeace-szel, és küzdött a francia atomkísérletek ellen is.

 

Mára célkeresztjében leginkább a neoliberális globalizáció áll. Kemény akciókban vett részt az európai alkotmány elleni (amúgy sikerrel zárult) francia kampányban, majd politikailag egyre inkább közeledett az értékrendjéhez leginkább közel álló Zöldek felé. 2009-ben Délnyugat-Franciaországban vállalta az EU választásokra készülő Zöld-lista vezetését, és miután a Zöldek országosan majdnem 17 százalékot szereztek, a francia zöldpárt listáján simán bejutott az EP-be, és azóta a Mezőgazdasági Bizottság alelnökeként tevékenykedik.

2012-ben Bové az Ökopolisz Alapítvány meghívására Budapesten járt, és Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkárral valamint Szabó Rebekával, a Mezőgazdasági bizottság LMP-s tagjával tartott előadást a fenntartható mezőgazdaság és az élelmiszer-önrendelkezés lehetőségeiről, valamint a földeket megszerző oligarchákról, a kis- és közepes gazdaságok helyzetbe hozásáról.

 

A végén nem árt megjegyezni: José Bové baloldali beállítottságú. Életútját, világszemléletét, érdekérvényesítő képességét érdemes összehasonlítani azokéval, akik ma Magyarországon magukat baloldalinak nevezik. Elrémisztő a kontraszt...

(Tatár J.)