2019. 09. 20., Péntek
Friderika névnapja

8 napja iskolások is segítették a segítőket

8 napja iskolások is segítették a segítőket
2015-12-02
Az adományvonal telefonszámának megfelelő, 1353 darab mézeskalács sütésével indítottak egy nagyszabású jótékonysági kampányt. A Híraréna újságírója is jelen volt a Nemzeti Színház eredetileg tervezett belvárosi helyén, a „Gödörben”.

Nagy Sándor (Naleksz)
cikke
 
 
 
Nagy volt a sürgés-forgás. Lelkesen folyt a munka, sztárvendégek közreműködésével.

Példás magatartással a soroksári Mikszáth Kálmán Általános Iskola tanulói is ügyesen serénykedtek a segélyszervezet 20. születésnapján.

A sok híres ember között, számomra két ember jelenléte különösen szép hangulatot kölcsönzött a rendezvénynek. Kevés olyan lelkünkben több évtizede őrzött emberi történet van, amik a mély bevésődésből indulva „fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba.”
 

Wolf Kati, énekes
Kilenc éves voltam 1981-ben, amikor a TV készülék fekete-fehér (emlékeimben egyre inkább fehér) képernyőjén felcsillant egy vigyázzban álló, gyönyörű kislány mennyei hangjával. Istenem, de jó volt akkor kisgyerekként hallani egy még kisebb éneklő gyereket anyanyelvünkön énekelni! Ráadásul a maximális érdeklődésemet megnyerő, ízig-vérig magyar rajzfilm dala csendült föl. Nálam 3D ide, Disney sorozat oda, az angyalian megénekelt, hős Vuk meséjének filmhatását nem tudták felülmúlni sehol és semmikor.

30 évvel később az Eurovíziós Dalfesztiválon a „What About My Dreams?” szuperprodukció már a nem magyar emberek előtt is sikert aratott (pl.: a dortmundi rádió Eurovíziós különdíja).
Óh, azok a nem magyarok! Ha ismernék a nyelvünket, soha nem vágynának másra. Az az 1981-es elragadó érzés szóródhatna szét bennük a magosból, alászállva az ég vizébe. A szürkeséggel oldott kékítővel szétszórt vetőmagok zöldre színeznék emlékeik - mi több: jellemük – sárgára fakult, kiszikkadt felszínét.
 

Kovács István, ökölvívó
1997 decemberében, kevéssel Jézus Krisztus születésnapja előtt, lett igazán ismert nekem.
Jó ideje TV-től, újságtól elzártan létezve, a külvilággal való kapcsolatot csak az akkori kezdetleges internet és a számítógép rádiókártyáján keresztül nyert Petőfi Rádió jelentette. Az egyik éjszakai műsorban Molnár Dániel sportriporter nagy szeretettel (igen: szeretettel) hosszasan méltatott egy Kovács István nevű sportolót. Hihetetlen és felejthetetlen élmény volt. A 2003-ban szívinfarktusban elhunyt Molnár Dánielről azt kell tudni, hogy a magyar nyelvet kiválóan művelte. Dörmögő hangjával, kirívóan nagy intelligenciával és műveltséggel rendre mély érzelmeket tudott elővarázsolni hallgatóiból. A szokásos hírek és a panellakás szobájának sötétségében ez a sportágában akkor még csak amatőr vonalon mindent megnyerő, profivá váló Kovács István azonban egy olyan együttállást biztosított, amelyből örökre ragyogó, ékesszóló laudáció lett. A lenyűgöző eredményességtől olyan felemelő diadalittasság, nemzeti büszkeség áradt a rádióból, hogy egy spontán szőtt költészetfolyammal a fénylő, tökéletes ember állt össze a hallgató előtt. A sportriporter is és szerintem mindenki, aki figyelve hallgatta, sírt a boldogságtól. Tündérkerti forrást eredeztetettek potyogó könnyeim, reményt és hitet merítek belőle azóta is.

Jó ezt az élményt őrizni, szét nem folyva tudni, a szuperembert jótékonysági nagykövetként látni. Istennek hála, a Chacon elleni tragikus meccsből máig nem hallottam egy szótagot sem és nem láttam egyetlen képkockát sem! Remélem koncentrált álomőrző tudatossággal sikerül örökre elkerülni ezt a mára már csak archívummá amortizálódott, pár év múlva meg talán meg sem történtnek vett, szentségtörő mérkőzést.
 
Nagy Sándor
Soroksár, 2015. 12. 02.

Csillag Ösvény Jósda