A pszichiáterek világszerte általában egyfajta társadalomellenes dühvel és gyűlölettel gondolnak az úgynevezett Rosenhan-kísérletre és annak alkotójára. Az akciósorozat lényege, hogy David L. Rosenhan önkénteseket toborzott, akik a megbeszélteknek megfelelően elmegyógyintézeteket kerestek fel, ahol azt hazudták, hogy a fejükben hangokat hallanak. A megbeszélteknek megfelelően - köztük maga Rosenhan is - azt állították, hogy amit a fejükben hallanak, az az "üres", "üreges" vagy pedig a "puff" szó volt. Ezen kívül - ez is nagyon fontos(!) - semmiféle más tünetről nem számoltak be! Aki nem az állami bűntetteket és annak korrupciós bűnügyi hálózatát védelmező lakájmédiumokon nőtt fel, vagy bár azokon igyekezett őt antiszocializálni az állam, mégis értelemmel áldotta meg az Isten - az az Isten, akinek hitét a pszichiáterek tagadták és betegség, főképpen tudathasadásos elmebetegség tüneteiként értelmezték -, az nem lepődik meg az eredményen, hogy a szimulánsok összesét, mind a 8 alanyt felvették az elmeklinikákra. A megbeszélteknek megfelelően ezek az úgynevezett pszeudopáciensek (álbetegek, szimulánsok) amint a kórházba felvételt nyertek, azonnal hétköznapi életet éltek és onnantól semmiféle betegségre utaló tünetet nem mutattak.
Akik ismerik a pszichiáterek borzasztó egóját, nárcizmusát, roppant felelőtlen, minden törvényi kontrolltól mentesített antiszociális beállítottságukat és rendkívül súlyos narcisztikus istenkomplexusaikat, nem csodálkoznak, hogy a 8 kísérleti alanyból 7-et schizophreniával, azaz tudathasadásos, másként lélekhasadásos elmebetegséggel diagnosztizáltak. Annak ellenére, hogy mindannyian egészségesek voltak! Ezen egészséges személyeknek nem kellett többet tenniük, mint hogy jelentkezésükkor azt hazudták: egy-egy szót hallanak a fejükben!
Ugyancsak jól ismert módszer Magyarországon is az a maffiamódszer, amikor a pszichiáterek - bármikor a teljes pszichiátriai osztály nővéri és ápoló személyzetének bűnszervezeti összevonásával - csak akkor hajlandók kiengedni a kezelteket - legyenek azok betegek, egészségesek, politikai foglyok, bármik -, ha aláírják, hogy elismerik, hogy betegek. Ezek is nagyon beszédes dolgok, sok egyéb mellett azért, mert pl. melyik belgyógyász vagy diabetológus szorul arra, hogy páciense elismerje, hogy ő tényleg májbeteg, szívbeteg vagy cukorbeteg; hiszen ezek olyan tények, amik primitív klinikai tesztekkel is bizonyíthatók. A pszichiátriai diagnózisok azonban olyannyira légből kapottak és inadekvátak, olyannyira áthatja azok gyártóit az emberéletekkel és az emberi sorsokkal szembeni felelőtlenség, a tudománytalanság, az erkölcsi debilitás, a narcisztikus istenkomplexus, hogy a klinikai, valódi orvosokkal szemben nem csak kinyilatkoztatnak, mint az Úr Isten - magukat a társadalom és minden joghatóság előtt csalhatatlan isteni lényként deklarálva -, de folyamatosan érzékelvén megállapításaik inadekvát és - idézve - "üreges" és "üres" voltát, kényszerét érzik annak is, hogy áltudományos kinyilatkoztatásaikat áldozataikkal is aláírassák. Ez történt a Rosenhan-project alanyaival is: addig ki sem engedték őket a csak nevükben gyógyító klinikákról, amíg alá nem írták azt a hazugságot, hogy ők tényleg elmebetegek, csak most éppen jobban vannak.
David L. Rosenhan, a pszichiáterek által máig gyűlölt leleplező így számolt be a nevéről elnevezett Rosenhan-kísérlet eredményeiről: "Ahogy felvettek minket, abbahagytuk a tüneteinket és úgy viselkedtünk, ahogy szoktunk. A kérdés az volt, hogy felfedezik-e: épelméjűek vagyunk. A válasz: nem. Soha, senki nem fedezte fel."
Másik témára térve: a homoszexualitást pl. nem csak olyan rendszerekben üldözték és üldözik, mint amilyen a tömeggyilkos Nicolae Ceausescu-féle Románia volt. Hanem az Amerikai Egyesült Államokban a homoszexualitás DSM-száma, azaz diagnózisának kódja a 302.0 volt, azaz mentális zavarként, pszichiátriai betegségként kezelték. Egészen addig érvényben maradt az USÁ-ban ez a pszichiátriai kinyilatkoztatás, amíg az emberjogvédők nem tüntettek elég hatékonyan. Az emberi jogok és szabadságjogok terjedésével a pszichiátria meghajolt a hozzá képest sokkal felvilágosultabb és toleránsabb társadalom előtt, miáltal kivették a homoszexualitást a mentális betegségek közül.
Orbán Viktor és a Fidesz fő tanácsadója, az amerikai születésű, zsidó család gyermekeként napvilágot látott
Arthur J. Finkelstein történetesen bevallott homoszexuális és nyíltan él homoszexuális kapcsolatban. Korábban még szegény, szegény, szerencsétlen beteg emberként kezelték volna Finkelsteint, Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu haverját és egyes számú választási tanácsadóját, most viszont természetes a homoszexualitása, miközben a világsajtóban visszatérően csak fasiszta elmebetegként jellemzett Orbán Viktor egyes számú kampánytanácsadója is. Az USÁ-ban a homoszexualitást tehát kivették a betegségek közül, ugyanakkor a transzvesztiták eztán is betegek maradtak (betegségkódjuk 302.3), ahogyan pl. az exhibicionisták is (DSM-kódjuk 302.4). Betegségként értékelik továbbá azt, ha egy amerikai homoszexuális akár a legcsekélyebb lelki problémát tapasztalja amiatt, ha a homoszexualitása miatt egyesekből előítélettel vagy ellenséges, fenyegető vagy agresszív magatartással találkozván ezt némiképpen sérelmezi. Tehát ez olyan, mintha mentális zavarként kezelnénk azt, ha egy pszichiáter azért, mert fejbe akarjuk rúgni, emiatt bizonyos szorongást tapasztalna. Pedig egy ember nem - de még egy pszichiáter sem - beteg attól, ha az énvédő mechanizmusa riasztja, amikor a számára legfontosabbat, azaz saját magát támadás éri. Hanem a pszichiáterek súlyosan bűnöző alkatú és paranoid pszichopátiás, valamint antiszociális és szociopátiás betegségei többek között abban mutatkoznak meg, ahogyan a kritikához és a kritikusokhoz viszonyulnak, hogy egyébként az életmódjukról és a társadalom elleni radikálisan patológiás minőségükről már ne is beszéljünk.
Miközben pl. a homoszexuális egyén üldözésére adott válaszinger pszichiátriai zavarként diagnosztizált, s mialatt betegségként tartották számon, külön betegségkóddal a szocialista rendszer elleni kritikust, vagy pl. a kereszténységet, aközben még többet tár fel a világ működéséről, hogy pl. a fasizmus még mindig nem számít betegségnek, az - mint kategória - még mindig egészséges ideológia és gondolkodásmód, pedig a fasiszta egyének legalább 95 %-a - a fasizmus szélsőségesen szociopata és primitív ideológiájának abszorbálásával - minimum pszichopata, amit egy olyan gyakorlott személy, mint pl. én, szinte ránézésre kiszúr. A fasiszta ideológiájúak pszichopátiája látványosan megmutatkozik a kézírásukból is, ha pedig egy náci beállítottságú egyénnel kitöltetünk egy MMPI-tesztet, a pszichopátia mellett legalább több más lelki zavar és deviancia is ékesen meg fog mutatkozni. Minden bizonnyal még annál is halmozottabban, mint ahogyan egyébként az igazságügyi elmeszakértők legalább 90 %-ánál egyértelmű, hogy markánsan exponált a bűnöző alkatú pszichopátia egészében, az antiszociális viselkedésnek pedig számos súlyos tünete.
Legutóbbi pszichiátriai témájú cikkünk: "Tüntetés a pszichiátriai visszaélések ellen (Ma és történelem)".
