(Aki nem öltözött fel rétegesen, megfázott, mert fűtetlen terem fogadta a megjelenteket. Többen kabátban ültek.)

Napra pontosan hat évvel, az osztályvezető főorvos meghallgatásával folytatódott az a per, amely országos érdeklődését elsősorban a névtelen cikkekkel történő gyűlöletkeltő sajtóvisszhangjának köszönheti.

 

Az osztályvezető főorvos határozottan azzal nyitott, hogy K-vitamin hiány oka lehet egy ilyen esetnek, ezért adódott a kérdés, honnan vette azt, hogy ezt a szülők nem tették meg.

A részletek felidézésében már korántsem volt magabiztos, nem tudta melyik szülőtől, milyen szóval kérdezte. A bírói érdeklődés „Így csapódott le mindenkiben.” lezárása már-már freudi elszólásként hangzott, hisz arra sem emlékezett, hogy rajta kívül volt-e még ott orvos.

 

A koponyában ödémás duzzanatból dehidráló gyógyszeres kezeléssel próbálták a vizet elvezetni. Bírói kérdésre előbb nem emlékezett arra, hogy bárkivel is beszélt volna telefonon, majd a bíró hosszasan - akarva, akaratlanul - a szájába adta azt, hogy emlékei szerint a gyerekorvos telefonban azt mondta neki, hogy nem adott, aztán az ellenkezőjét mondta, de nem dolga, hogy kollégája szavahihetőségét vizsgálja (így az sem, hogy azt negligálja).

 

Fontos részletekre való rákérdezéseknél a válasz többször is a

„Nem tudom megmondani.”

volt.

Munkáját nem hátráltatták, nem akadályozták a szülők. (Tisztázatlan maradt a szülők akkori magatartását jelentősen befolyásoló körülmény, miszerint az orvosok által kihívott és közvetlenül előtte informált rendőrök miért faggatták a gyermekükért aggódó szülőket arról a valótlan, ám erősen felzaklató állítással, hogy miért törték el, és ki törte el gyermekük karját.)

Hiábavaló volt az „oltásellenesség téveszme.” mondata, mivel már az első tárgyalási napokon tisztázta az apa, hogy ő

nem oltásellenes, hanem oltáskritikus volt.

Ezt a bíróság meg is értette, a bíró azóta következetesen az oltáskritikus jelzőt használja. (Csak ebből kifolyólag szinte az összes, ügyről hírt adó, „oltásellenességet” hangsúlyozó cikkről azonnal megállapítható, hogy elfogult.)

Az osztályvezető a klinikán keletkezett, koponyán lévő duzzanatról nem tudta megmondani, hogy az mitől alakulhatott ki.

Elhangzott, hogy trauma okozhatta a koponyaűri vérzést, de akkor csakis a legelső orvosi ellátás előtt – védekezett a főorvos. Hemofília nem zárható ki, a beadott vérplazma a véralvadás kezelésére alkalmas mindenféle betegség esetén. (Korábbi vallomásában ellentmondás; „nem javít”.)

Bár önmagát nem vitaminszakértőnek állította, kifejtette, hogy létezhet az is, hogy szájon át adott K-vitamin nem tud felszívódni. Felszívódási zavar (májfunkciózavar) azonban a kezelés során bennük nem merült fel, nem volt vizsgálva.

Szünet után jellemző derültséget keltett a vádlottakkal szemlátomást ellenszenvező hallgatóság körében, hogy az apa „Zavarja az aurámat.” kifejezéssel panaszolta, hogy közvetlenül mögötte, belelátva jegyzeteibe, okostelefonon közvetítik rosszakarói a pert, ami így a kinn várakozó tanúkhoz is akadálytalanul eljuthat.

A bíró átültette a bíróság és a tárgyalás méltóságát nem tisztelőket.

A halálhoz vezető folyamat, egyszer szubakut, egyszer krónikus vérzésként van a kórházi papírokban dokumentálva. (Az akut minősítés az egészségügyi ellátásra vonatkozóan igen kellemetlen lett volna.)

Ügyész kérdésére, hogy felvételkor miért nem azonnal ultrahang vizsgálat történt, azt a választ kapta, hogy magasabb szintű vizsgálat került megszervezésre (igaz, ez az életet jelentő órák árán).

Az apa ügyvédjének kérdésére előadta, hogy a kezelt probléma, a „beékelődés” visszafordítható.

 A zárójelentés nyilvánvaló hiányosságaira vonatkozó kérdésekre az osztályvezető főorvos „Nem tudom megmondani.” vagy „Nem került be a számítógépes nyilvántartásba.” válaszai nem zárják ki, hogy

a baba halálát kórházi fertőzés okozta,

amit a 2013. január 7-i mintából 9-én validált (a későbbi zárójelentésből máig megmagyarázatlanul kimaradt) mikrobiológiai lelet igazolt. Vádlott apa kifogásolta, hogy

a CT vizsgálat lelete sem szerepel a kórházi dokumentációban.

Bíró kérdésére a főorvos a mentősöket gyanúsította meg azzal, hogy nem jól vizsgálták a babát, hiszen ők nem észleltek semmiféle vérzésre utaló tünetet a beszállításkor.

Az anya ügyvédnőjének érdeklődésére pedig előadta, hogy a kezeléskor alkalmazott plazmapótlás mellett fölösleges a K-vitamin beadása.

A kórházba szállítás előtti vendéglátás házigazdájának fia is meghallgatásra került, aki nem látta a hányást, és teljesen természetesen, részletekre úgy általában ő sem emlékszik. A „sírdogált, mint minden csecsemő” visszaemlékezése, pedig nem árulkodik életveszélyes állapotról. Felolvasott rendőrségi vallomásában rögzítették, hogy a kiérkező ügyeletes doktornő, miután kétszer is sikertelenül szúrt fejvénát infúzió beadásához, azt harmadjára már a „meghagyja a profiknak” megjegyzéssel meg sem próbálta.

Szülőkkel folytatott, részleteken történő (pl. apa érzékeny reakcióját „fölösleges hisztinek” nevezte) szembesítés eredménytelen volt, mint általában az eddigi szembesítések.

Következett egy szintén jelenlévő, a szülőket is ismerő hölgy, aki az ügyeletes kiérkezése előtt kétszer is felhívta mobilján az apát.

K-vitaminról való beszélgetésre nem emlékszik. Érkezésekor a baba nyugodt volt, az ölében aludt is, ő még szelfiket is készített vele, melyeket át is adott a rendőrségnek, de a képek már nincsenek meg.

A hölgy megerősítette azt, hogy apa erősködött, hogy ők beviszik a kórházba. Panaszkodott, mert szerinte a vendéglátó család időközben agyvérzésben elhunyt háziasszonyának, az ő legjobb barátnőjének lelkiismeretfurdalást okoztak azzal, hogy a gyermekük halálához vezető orvosi ellátást nem minősítették megfelelőnek.

Újabb eredménytelen, anyával való szembesítés következett. Ellentmondtak egymásnak abban, hogy az anya elmondása szerint a tragédia után a hölgy megjelent egy koncertjükön és ott elmondta, azért vall ellenük, mert szolidárisnak kell lennie régi barátnőjével, a háziasszonnyal.

(A vendégeskedés tanúi egytől egyig kifejtették, hogy később megdöbbenve értesültek a tragédiáról, miközben sértőn - hőbörgés, hőzöngés, hisztizés kifejezésekkel - vetik az édesapa szemére, hogy a leginkább őt és feleségét sújtó sorscsapás elszenvedése közben felelős apaként túl érzékenyen reagált olyan körülményekre, amik nem feleltek meg az elvárásainak. Vajon ők miért döbbentek meg? Miért nem mondta egyik sem, hogy várható volt, hogy a gyereket a legmagasabb szintű orvosi ellátás sem tudja megmenteni? Azért, mert egy háromszor hányó gyermeknek még nem kellene meghalnia, ráadásul orvosi felügyelet mellett.)

Apa kifogásolta, hogy

a rendőrségi nyomozati anyagból eltűntek a tanú által a babáról készített digitális fényképek,

csak értékelhetetlen fénymásolatok maradtak a gyermek állapotára utaló egyetlen tárgyi bizonyítékról.

A visszatartott főorvos az apa kérdésére bevallotta, nem tudja miért nincs Magyarországon K-vitamin szint mérését szolgáló teszt, mivel apa felrótta, hogy célirányos vizsgálat, K-vitamin szint mérésére világszerte ismert és alkalmazott vizsgálat nem történt, így egy megalapozatlan teória csupán a K-vitamin hiány. (Megjegyzés: a délidőt sem hőmérővel célszerű mérni, hanem órával.)

Hamarosan következik a 2019. január 4-i tárgyalási nap összefoglalója is.

 

Nagy Sándor

Soroksár, 2019. január 6.

 

 

Ajánlás:

PER, EGY A TÍZMILLIÓBÓL